halásznadrág, szóváltás, a két part köze

 

Valamiért még mindig szükségét
érzem hangoztatni: ez az ősz is
kihúzható egy halásznadrágban.
Hiszen egy bizonyos idő után már
úgyis csak az utolsó berántás
végzetessége marad. A tiszta figyelem,
néhány séta, talán havas pécsi
utcákon, igen, esetleg az a napsütötte
lejtmenet, de semmi más. Addig meg
(Meddig is? – kérdezi a fáradt utazó.
Mígnem indulni kell apáinkká válni.
– feleli a tömegből egy ismeretlen alak.)
a két part közében jöhet bármi,

hogy a ragaszkodás testet is öltsön.

 

macskányi súly

ősszel a nedves nehéz falevelekkel
megtömött eresz csak az egyik
oldali illesztésénél pattan el

isten egy macskányi súly
így bekalkulálatlan

a helyezkedés órája alkonyi
és e negyedkörnyi zuhanás a terünk
 
a sok levél ólmos felesleg
mint az egyszeri zuhanó komolysága
mit tudhatsz az tudva levő
mit eléd raknak elérhető
minden mást a macska
oldalválasztásában
kell keresned

csetehez