olvadás

vérzékenységbe haltál bele,
ezt mindig próbáltam elfojtani,
bőröd pórusai
olyanok voltak, mint millió szemgödör,
újra rajzolták a fényt,
de benn, megmaradni mégis csak
az tudott, ami a sötét,
a körvonalak így szemedből áradtak,
folyton a rideg oszlopok felé,
a távolsággal nőtt a mélység,
s míg a hullámok körnek születnek,
úgy álltam arcodba, hogy
meghaltak, ha érintésük sziklához ért,
s hiába másztál fel kagylókként
elborítva tarkómig, beszédes telepekként,
furcsa élet ez így, miközben
a sirályok az éjben minden páncélod feltörték,
ez nem szerelem, szén fekete
alvadt véred pattog,
s nem olvadtál el oly mélyre, ahogy az emlék,

egy parton ébredtem,
lila szájjá mosott ki véred, táblák olvadtak el,
ahol megdermedt vagy rögök mentén,
az északi póluson szőrtelen falták gyermekük a medvék,
sehol se volt menedék,
nem indultunk a kopár füvön,
nem lélegzett szíved,
nem a hétköznapok kínálták a csendet,
s nem törtünk ágakat,
miután a kereső csapatok elveszhetnek,

részben ébresztőn csapkodott tested,
miként a hullám furcsállja tettét,
ahogy minden kövület
megemlíti: nem az érvekért élt,

vérzékeny vagy, minden ered
belém ágaz s én beléd,
minden sejtfal küszköd,
ahogy elpárolog a tettén,

s nem mozgatsz s én se tovább,
de így bánt téged, hogy
azért harcolsz hogy ne olvadj,
vagy azért, hogy ne olvasszalak tovább.

 

széllel támad fel

északon felszakadoznak az érzések,
csütörtökön, még foltokban ködös lesz a szív,
a sóhajtás tovább élénkül,
néhol meg is erősödik,
dacból egy hegynek képzellek,
amit széthord végül a remény,
hogy kifejezetten napos legyen,
mit eltakart tested,

akkor nyugodhatok ha elnyel az éjjel,
de ilyenkor mindig arra a peremedre mászok,
ahol keresztre feszítettek,
behajlított térdel …
valahogy tavaszias időre számítok,
mióta kitéptem a szögeket,
a földön hagytam, ahogy a szemetet,
de nem bújok be barlangodba,
a keresztről nem vésem le a nevem,
cigi hamu szagú a némaság így,
s mocsarakra nyugszik le füstje,
lenyugszik az is mi a barlangban ég,
a hörgőd ez, ahol próbáltam gyűlölni,
de csak te nem voltál ott,
mikor feltámadt a szél,

orvosmeteorológiai szempontból
jár vele néhány kellemetlenség,
a feltámadás sokaknál rosszullétet,
fejfájást okozhat,
ráadásul az örömnek, a tetteknek is kedvez,
így még jobban elharapózhat az élet.

 

wind