You Are Here: Home » Úti füzetek » Próza » Vasaló bár – regényrészlet

Vasaló bár – regényrészlet

– Láttad azt a képet Facebook-on? Nem láttad? Figyelj, megmutatom a mobilomon – mondta Viktória és már matatott is a táskájában. Vele szemben Ádám ült. Egy nála pár évvel idősebb, érdeklődő tekintetű, borostás, rövid hajú fiú. Amíg Viktória a táskáját túrta, a srácnak bőven volt ideje a vékony és ápolt lányt végigstírölni. Viktória vállpánt nélküli, testhez simuló ruhát viselt és 3.789 barátja volt Facebook-on.

Viktória erősségének mindig is a formás vállait és a hátát tartotta, hol szépen feszültek a hajlékony és izmos domborulatok. Ezért olyan ruhákat szeretett felvenni, amik ezekre terelték a tekintetet. Nagy erőfeszítéseket tett, hogy ezzel ellensúlyozza a kis melleit és a lapos fenekét. Tizenhárom éves korában felfedezte ugyanis, hogy a suliban a fiúk csak az olyan lányokkal foglalkoznak, akiknek, – akárhogyan is öltözködjenek – nagyobb volt a mellük és kerekebb a seggük, mint neki. Eleinte bosszantotta, később már dühítette, végül kétségbe ejtette, hogy rá nem néznek olyan érdeklődéssel, ő nem téma a folyosókon. Jó tanuló lévén egyfajta stréber kategóriába is besorolták. Akkoriban sajnos erősen tartotta magát az a nézet a fiúk között (noha nagy részük még szűz volt), ami szerint az a csaj, amelyik jól tanul, az bénán kefél.

Viktória élete legtragikusabb élményei közé sorolta, amikor ezzel szembesült. Megoldásként kidobta a hétköznapinak vélt ruháit és egyre divatosabb cuccokat szerzett be. Szépségszalonokba kezdett járni, a fürdőszobában pedig naponta órákat töltött azzal, hogy a tükör előtt a legnőiesebb gesztusokat gyakorolja. Mert nő akart lenni, méghozzá nő.

– Itt is van – mondta és Ádám felé tartotta a telefont. A kijelzőn egy kép volt, amin egy idős házaspár kéz a kézben sétál a tengerparton. A fotó tetejére dőlt betűvel ez volt írva: Az igaz szerelem örök!

– Ez annyira tetszik nekem! A legjobb barátnőm, Évi, osztotta meg néhány napja! Azóta elmentettem és kiposztoltam mindenhova!

Viktória belelkesedett.

– Aha, ez szép – nyugtázta Ádám, miközben nyilvánvalóan azt nézte, hogy Viktórián nincs melltartó.

– Ez az amit én keresek! – nézett elérzékenyülve a képre Viktória. – De a fiúk olyan… mások. Nem értem őket! Tudod, volt már hosszabb kapcsolatom, de véget ért. Én egyszerűen nem akarok már hülye lúzerekkel kezdeni! Azért is örülök hogy mi ilyen jóba lettünk, mert szerintem te el tudnád mondani nekem, hogy milyenek igazából a fiúk… Figyelj csak, tényleg minden nőt, aki csak szembe jön veletek, olyan szemmel néztek, hogy megdugnátok-e vagy sem?

– Hát, van egy pár jó csaj, az biztos… Például te is nagyon… szép vagy!

– Te olyan édi vagy… de most arra gondolok, hogy titeket tényleg csak a külső érdekel? Miért gáz egy olyan csaj, aki a legjobb osztályzatokat kapja zsinórban és egyszerre több szakra is jár?

– Nem… gáz, csak… Nem is tudom… Az ilyen nők általában elég… rondák.

Ádám lassan és tagoltan válaszolgatott. Ezzel szemben Viktória pergősen beszélt és folyamatosan igyekezett a fiúval szemkontaktus tartani, aki továbbra is inkább másra figyelt.

– Hogy mondhatsz ilyet? Nekem egy csomó jó, sőt legjobb barátnőm van, akik gyönyörűek és osztályelsők egyszerre! – Viktória igyekezett a hangjába minél több érzelmet vinni. – Sőt… Én is két egyetemre járok egyszerre, ha nem tudnád!

– Tényleg… Aha… Nem innál még valamit? Még egy rövidet? – Ádám nyilván rájött arra, hogy a lány mellbimbóját nem lehet kivenni a ruha alatt.

– Hát, elég késő van és lehet nemsokára zárnak itt… De ha nem, akkor, légy szíves, hozz nekem egy Whisky-kólát! Jó? Szerintem te már ne igyál nagyon, mert már látom, hogy kezdesz tompulni… Na mindegy, figyelj! Ihatsz, – csak nagyon kérlek – próbálj már meg kicsit értelmesebb lenni! Én itt próbálok veled valami nagyon-nagyon komoly dologról beszélni, te meg mintha nem is figyelnél rám!

A fiú bólintott és az újabb pia lehetősége miatt fürgén állt fel és indult meg a bárpult felé. Viktória elégedetten nézett szét maga körül, noha a bár eléggé lepusztult volt. Fiatal egyetemisták jártak oda, de elvétve néhány idősebb alak is betévedt. Például pár asztallal odébb ült az a férfi, aki egész este szemezni próbált vele. Mikor Viktória magára maradt, a nagy darab fickó fölállt, és sörrel a kezében az asztalához imbolygott:

– Helló, Feri vagyok – kezdte. – Nem lenne kedved átülni hozzám?

Viktória végigmérte a fölé tornyosuló részeg férfit és mosolyogva válaszolt:

– Bocs, most biztos nem. Majd talán összefutunk máskor!

– Ja, baszki… – Feri böfögött egyet. – Tudod mit? Elkérem a számodat, jó? Megadod?

– Nem. Ne haragudj, nem szívesen…

– Figyelj, tudom most kicsit gázos vagyok… – még egy böfögés. – De ha felhívhatnálak én olyan… boldog lennék, érted?

– Értem. Boldog lennél. De a telefonszámom nélkül kell boldognak lenned!

– Na, figyelj! Elviszlek valami szép helyre! Kocsival! Na?

– A számomat nem adom meg. De tudod mit: megadom a nevemet, jelölj be Facebook-on. Jó?

– Aha… Mi a neved?

– Galambos Viktória. Sok sikert a megkeresésemhez! És ha most megbocsátasz, szeretnék kettesben lenni valakivel!

– Azzal ott? – mutatott a férfi Ádámra, aki háttal állt nekik és a bárpultra könyökölt.

– Igen, vele! – Viktória igyekezett határozottnak tűnni.

– A barátod?

– Semmi közöd hozzá!

– Na jól van! Rádkeresek, de aztán jelölj vissza, jó? Még most bejelöllek! – Feri már halászta is ki a zsebéből a telefonját. Elég fasza egy készülék volt. – Mi a neved? Viki? Milyen Viki?

– Galambos. Visszajelöllek és majd chat-elünk – mondta és mosolyogva nézett kéretlen udvarlója szemébe. Végül Feri beérte ennyivel és a telefonját nyomkodva visszasétált az asztalához.

– Ki volt ez a tag? – ült le az asztalhoz Ádám. Letette a tálcát, rajta egy korsó sör, egy pohárban Whisky jéggel, mellette egy kis üveg kóla, és még két rövid. A hangszórókból az Álomhajó szólt.

– Mondd Ádi, ezek meg micsodák? – felelt a kérdésre kérdéssel Viktória a kis poharak felé bökve.

– Pálesz. Gondoltam ihatnánk még ilyet.

– Istenem… – emelte az ég felé a szemét Viktória. – Na, jó, még egy belefér, de többet nem leszek hajlandó meginni, különben az öledben kell hazacipelned!

– Aha, az szép is lenne… – Ádám elvigyorodott. Mellesleg 3.722 ismerőse volt a Facebook-on. – Na, figyelj! Amit kérdeztél az előbb… a  nőkről… gondolkoztam a válaszon.

Erre Viktória meglepetten és érdeklődve kapta fel a fejét. Gyorsan letette a kólásüveget, amivel a Whisky-t akarta éppen felhígítani.

– Tényleg? És?

– Na, hát szóval szerintem… De csak szerintem és ezt ne értsd félre, jó? Szóval én úgy gondolom, hogy egy jó nő az akkor is jó nő, ha jól tanul. De az a fontos, hogy ne töltsön túl sok időt tanulással, mert akkor csúnya, nagy segge lesz! Érted? Szóval, ha a tanulás mellett rendszeresen edz és kefél, csak akkor maradhat jó csaj, de amúgy el van veszve… Érted?

– Ne haragudj, de szerintem veled egyszerűen képtelenség erről értelmesen beszélni! Mégis hogyan érted azt, hogy a tanulás mellett keféljen? Szerinted attól jó nő valaki, ha sokat kefél?

– Hát általában azok a jobb csajok, akik fiatalon kezdték a dugást. Akik nem, azok elég gázosak. Érted?

Ebben a pillanatban rezegni kezdett Viktória telefonja. Felvette, megnézte a beérkező üzenetet és a pár asztallal arrébb ülő Ferire nézett, aztán elmosolyodott és nyomkodni kezdett az érintőképernyőn.

– Mi az? – kérdezte Ádám.

– Látod ott azt a srácot, akiről az előbb kérdeztél? Na, idejött amíg piáért mentél és addig nem hagyott békén, amíg meg nem engedtem neki, hogy bejelöljön Facebook-on. Most vettük fel egymást… Pillanat… – mondta Viktória, aztán megint a telefonjával kezdett foglalkozni.

– És visszajelölöd? Ciki… Az neked srác? Úristen, már majdnem negyven éves!

– Na és?

– Semmi, csak ez tök gáz!

– Az. De másképpen nem tudtam lerázni. Na figyelj! Szerintem amit mondtál az hülyeség! Egy csomó szép csaj van a világon, akik tényleg okosak! De hagyjuk ezt, mert látom, te már túl sokat ittál! Szóval igyuk ezt még meg itt, aztán fogjunk egy taxit és menjünk haza, jó?

 

 

Taxiban

 

Az úton Ádám folyamatosan és összefüggéstelenül pofázott. Részegségében észre se vette, hogy Viktória leszarja és helyette inkább a telefonjával foglalkozik. Éppen üzenete érkezett újdonsült facebook-barátjától: Tudod, még sohasem láttam ilyen gyönyörű csajt, mint TE! Nagyon bejössz nekem, mikor taliznk??? Viktória mosolyogva nézegette a sorokat, aztán vetett maga körül egy gyors pillantást. Észrevette, hogy nem a kolesz irányába halad az autó, ami nem is volt meglepő, mert az utazás elején Ádám a saját címét mondta be a taxisnak. Egyelőre nem foglalkozott ezzel és inkább írt egy választ Ferinek: Tudod én általában nem így szoktam ismerkedni! Meg azt sem szeretem, ha valaki túl sokat iszik! Majd írj valamit jövő héten és akkor talizhatunk!

A válasz szinte azonnal érkezett: Persze hogy írok Neked! Amúgy jók a fotóid! Látom jót nyaraltál! Cuki ez a fürdőruci :)))

Viktória erre még jobban mosolygott. Az illetőt mellesleg Bámer Ferinek hívták és 159 barátja volt Facebook-on. Közben Ádám továbbra se vette észre, hogy Viktória nem figyel rá, ezért csak beszélt tovább:

– Te, amúgy tök jó volt ez a ma este! Olyan kevés az olyan lány, akivel lehet dumálni! Úgy értem… Szerintem tök jót dumáltunk, nem? Na, mit gondolsz? Amúgy tetszett a hely? Gyakran járok ide! Mondhatni törzshelyem! Meg néha vannak jó csajok! Na nem mindig, de azért előfordul… Például ma az asztalunknál egy jó csaj biztosan ült… Haha… Érted? Na, figyelj! Szeretném, ha nem vennél azért engem túl komolyan! Tudom, hogy a te szemedben én csak az egyik barátnőd volt pasijának a volt szobatársa vagyok, de attól még csak érdekesnek tartasz egy kicsit, nem? Csak ne vegyél túl komolyan, mert én sem veszem magam annak… Értesz, ugye? Na, meg is érkeztünk… Mennyi lesz? Kétezeröt? Kettőezernyolc marad. – nyújtott a sofőrnek egy ötezrest – Köszönöm!

Viktória telefonjáról felpillantva látta, hogy Ádám kifizeti a taxist. Fogta magát és kiszállt a kocsiból. Gyorsan körbenézett és felkiáltott:

– Te nem haza hoztál! Ez a te lakásod!

– Ja. Gondoltam ne költsünk már olyan sokat taxira, érted? – Ádám próbálta lazára venni a dolgot.

– És most mi lesz? Menjek busszal? – Viktória egyszerre volt vádaskodó és kétségbeesett.

– Jaj, dehogy. Gyere már fel! Van fent nálam fű és…

– Mi van? Hogy képzeled? – Viktória egyre jobban felhergelte magát.

– Na… Szerintem aludj nálam!

– Mi van? Te ezt most komolyan mondod? Minek nézel engem? Majd csak úgy az ágyadba cipelhetsz, mi?

– Jaj, ne izélj már! – nyögte a fiú, aztán megpróbálkozott azzal, hogy Viktóriát átölelje, mire a lány meglepő erővel lökte el magától és sikoltozni kezdett.

– Te perverz rohadék! – Viktória teljesen kivolt. A taxi már elment. Valahol nem messze elkezdett egy kutya ugatni, amihez egyre több kutya csatlakozott. Végül már egy egész falka vonyított. Néhány közeli ház ablakában fény gyulladt.

– Csendesebben… Nyugi… Csak… Figyelj már, nem lesz semmi különös…

Nem megyek fel hozzád! Érted? – Viktória szemei bekönnyesedtek. A fiú hirtelen megragadta Viktória csuklóját, és megpróbálta megint magához húzni.

– ENGEDJ EL! – visította Viktória, mire a kutyák még hangosabbak lettek. – Ha közelebb jössz, esküszöm, hogy tökön rúglak!

– Jól van, jól van, nyugi, nem akarok én semmit! – Ádám rendesen beijedt, Viktória csuklója pedig felszabadult.

– Remélem is! És nézd meg: ez a kurva kocsi is elment! Ráadásul innen még drágább is a hazaút! Mintha én tele lennék pénzzel? Pedig alig van! Hogy tehetted ezt velem? – Viktória már sírt.

– Ne haragudj… Gyere fel, amíg nem jön egy másik taxi… Majd fizetem én, vagy…

– Én nem megyek veled sehova! – ordította minden eddiginél hangosabban Viktória. – Most elmegyek, és soha többé ne merészelj hozzám szólni! Megértetted? – Viktória ezzel sarkon fordult és gyors léptekkel nekiindult az éjszakának.

– Gyere vissza! – kiáltott Ádám Viktória után, de a lány nem állt meg, csak ment tovább. Egyre gyorsabban. Tűsarkúja hangosan kopogott az aszfalton. Bármennyire is sietett, figyelt arra, hogy megőrizze nőies járását, csípője ringását, és szép tartását. A kutyák még mindig ugattak.

A fiú egy tízemeletes panelházhoz hozta. Körülötte kertes családi házak álltak. És mintha minden kertben legalább egy ugató kutya lett volna. Gyorsan befordult a sarkon, majd haladt tovább határozottan, pedig maga se tudta, hogy merre tart. A szíve hevesen dobogott. Érezte, ahogy a vérében szétáramlik az adrenalin. Jó érzés volt. Elővette a telefonját és menet közben gyorsan végignézte a beérkezett üzeneteket: Feritől még három üzenet. Plusz kettő Szandrától, a legjobb barátnőjétől. Újabb három személy jelölte meg, hogy tetszik neki az új profilfotója, amit előző nap délután változtatott meg. Egy Balázs nevű ismerőse egy újabb (132.) kommentárt is hozzáfűzött a fotóhoz: Még mindig gyönyörű :) Viktória ismét mosolyogott. Akárhogyan is, mégiscsak szép az élet! A szellő kellemesen fújdogált.

Gyönyörű májusi hajnal volt.

like

 

 

A regény korábbi részlete a Postakocsin itt olvasható.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

HTML tags are not allowed.

Copyright © 2007-2014. Minden jogot fenntartanak a szerkesztők és a szerzők.

Scroll to top