(Mario és) A VARÁZSLÓ

Thomas Mann – Zalán Tibor

(Mario és) A VARÁZSLÓ

Sárközy György fordításának felhasználásával

 

SZEREPEK ÉS SZEREPLŐK

Cipolla és Gulyás Attila– machinátor, manipulátor, hipnotizőr, krakéler és provokátor

Mario és Lehoczky Mihály – naiv szívű kamasz, önérzetes, egyszerű emberke

Politikus és Jancsik Ferenc – piás, keserű, sértődött, minden lében kanál

Vállalkozó és Koleszár Bazil – parvenü, izzadós fajta, szokja az „osztályát”

Vállalkozó-feleség és Liszi Melinda – ízléstelenül öltözik, harsány, erőltetett

Mészáros és Mészáros Mihály – vágja az életet, egyszerű ember, becsületes és buta

Mészáros-feleség és Komáromi Anett – háziasszony, folyton éhes, kielégületlen

Pap és Nagy Róbert – színházjáró, leereszkedő előkelőség, fitogtatott műveltség

Kellékes és Csipke Sándor – megállás nélkül kapkod, riadt, túlteljesít, pánikra hajlamos

Kellékes-feleség és Harcsa Boglárka – tanítónő, merev, állandóan ítélkezésre kész

Fiú 1  és Adrián – hetvenkedő, élből pimasz, tenyérbe mászó figura, izgága

Fiú 2  és Andris – jámbor, vagy inkább mafla, könnyen hozható zavarba, riadt

Üdvöske és Riegler Renáta – a városka nagymenő csaja, menő ruci, szleng, udvartartás

Rendező – színlelt nyugalom, feszültségben tartja a teret, rögtönöz

Ügyelő – nyugodt tapasztalt, nem lehet hozni a sodorból, nem esik ki a szerepéből

Stúdiós és Orsi – tornászgat, mindenkire van egy epés, zúzó megjegyzése, zugevő

Személyi edző és stúdiós – tornáztat, órabérre fizetik, jelentős kiesés minden kiesés

Beültető1 – tündibündi, nem lehet kihozni a sodrából, mosoly mosoly hátán

Beültető2 – durci, sérti mindenki jelenléte, sőt, léte, kimért, udvarias és rideg

 

Rendőrök, ruhatárosok, színházi lézengők

Történik napjaink időtlenségében, valahol egy kisvárosban Magyarországon, még az is lehet, hogy Békéscsabán, aki ráismer, annak itt, aki nem ismer rá, annak természetesen máshol. A színház udvara, kerengőkkel, oszlopokkal. Ide érkezik a közönség, hogy azután, az ajtók kitárásakor, beözönöljék a stúdió színházba. Az esetek túlnyomó többségében megszabadulnak a kabátjaiktól, kalapjaiktól és esernyőiktől a ruhatárban, a nők sminkelnek, a férfiak földerítik a klozetot, vagy annak ürügyén a büfének azt a részét találják meg, ahol komolyabb alkoholokat vehetnek magukhoz. Vidám fölismerések és ismerkedések, könnyed célzások az előadás várható erényeiről és előre látott hibáiról, a társaság kisebb csoportokba verődve társadalmi  életet kezd el élni, kivétel a szerelmesek, akik megállás nélkül egymás kezét szorongatják és egymás szemébe néznek, és a fáradt  házaspárokat, akik száraz pereceket rágcsálva egyáltalán nem mondanak egymásnak semmit, és mindig „más felé” bámulnak. Az esetek túlnyomó többségében. Esetünkben azonban valamilyen homokszem keveredhetett a máskor oly olajozottan működő gépezetbe, mert a stúdió színpad mindkét bejáratát egy-egy rendőr állja el, kérdésekre nem válaszolnak, s az egyre türelmetlenebb nézők megjegyzései is süket fülekre találnak náluk. A kerengő mélyéből előkerül Rendező, feldúlt, káromkodik, átkozódik.

 

Aktus1

 

RENDEZŐ        Picsku materi! Micsoda fejetlenség! Miféle bombariadó? Faszom a bombájukba! Nincs itt semmi bomba. Én robbanok föl! Én ölök meg valakit!

ÜLTETŐ 1         Ne tessék kiabálni, még el tetszik riasztani a közönséget. Fáradjanak beljebb, kérem, pánikra semmi ok, minden meg fog oldódni hamarosan!

RENDEZŐ        Ha elriasztom, hát elriasztom. Ha nem lesz előadás, úgyis fölöslegesen jönnek ide.

ÜLTETŐ 2         Olyan szerencsénk nem lesz, hogy elmarad az előadás. Az előadást minden körülmények között meg kell tartani. Kérem a jegyeket, jegy nélkül még az előtérben sem lehet ténferegnie senkinek.

RENDEZŐ        De nem lehet bemenni a terembe, amíg a tűzszerészek át nem vizsgálnak minden egyes zugot.

ÜLTETŐ 1         A mi kedves közönségünk türelmes. Ugye, kedves közönségünk, türelmesnek teszik lenni?

ÜLTETŐ 2         Éjfélre tán majd kezdi elveszíteni a mi kedves közönségünk is a türelmét, és jól seggberugdos bennünket. Vagy nem-e?

JANCSIK            Hát nincs itt egyetlen ember sem, aki intézkedne? Ekkora fejetlenség egy semmi kis bombariadó miatt. Ha tudom, megiszom még egy vodkát a büfében.

LISZI                   Befagy a sejhajom ebben a kis semmiben, amiben a szerep szerint… Nem lehetett volna előbb szólni?

BAZIL                Teljes zűrzavar. Át-lát-ha-tat-lan-ság. Ezzel nem akarok senkit kritizálni, én csak vendégjátszom itt, de ez teljes fejetlenség.

MISI                    Nyugi, gyerekek, a java még hátra van! Van úgy, hogy a kés elől elszalad a disznó. Olyankor várunk, amíg vissza nem eszi a fene. Türelem, azt monom, türelem.

HANI                  Nem volt időm délután még enni sem. Most akkor elmehetek egy szendvicsért szerinted, vagy nem mehetek el?

MISI                    Mit tudom én. Menj el. Vagy inkább ne menj el. Vagy inkább… mit tudom én. Majd eszel otthon hurkát. Melegítesz.

JANCSIK            Én már elég régóta vagyok ebben a szakmában, de ilyen még nem történt meg velem. Olyan már volt, hogy elkésett valaki. De hogy egy egész előadás elkéssen…!

BAZIL                Egyszer ezt is meg kellett tapasztalnod. Látod, máris nem éltél hiába.

JANCSIK            Most akkor mond valaki valamit, vagy senki nem mond senkinek semmit?

CSIPI                   Mi lesz, ha felrobbannak bent a kellékek! Kihozom őket. (Indulna, de a rendőrök elállják az útját.) Nekem ki kell hoznom… Á, ezek süketek is, meg némák is. Bár együtt robbanhatnék én is velük. Nahát, de nem ezekkel itt, hanem a kellékeimmel. Ezt a szégyent!

BOGLÁRKA            Kollektív szégyen. Valakinek döntenie kellene már valamit.

CSIPI                   Dönteni, de mit?

RENDEZŐ        Én fölmegyek az igazgatóhoz.

JANCSIK            Na, végre valami hasznos emberi beszéd.

ÜLTETŐ 1         Az igazgató úr házon kívül van. Nem nézi a mai előadást.

LISZI                   Persze, házon kívül… egy másik házon meg belül.

RENDEZŐ        Akkor az igazgatóhelyetteshez…

ÜLTETŐ 2         Momentán ő sincs. Ezek mindig együtt járnak… el… Ilyenkor.

BOGLÁRKA     Nem rossz, nem rossz… lehet tippelni…

RENDEZŐ        Titkárság csak van…

MÉSZÁROS      Na, azt lesheted, apám, a titkárságot!

ÜLTETŐ1          A hölgyeknek lejárt a munkaidejük.

ÜLETETŐ2        Hatkor bezár a bazár…

JANCSIK            És az én bazárom soha nem zár be? Én mikor zárom a bazárom?

LISZI                   Zárom a Bazilom.

BAZIL                Még van kedved ilyenkor is hülyéskedni?

RENDEZŐ        Ügyelő? Hol az ügyelő?

HANI                  Na, csak megkerül előbb-utóbb a bűnbak.

 KADELKA       Parancsol velem a rendező úr?

RENDEZŐ        Nem parancsolok. Mi van itt?

JANCSIK            Honnan tudná azt épp ez az ember?

KADELKA        Bár én bent ügyelek, rendező úr, és nem kint ügyetlenkedem… Szóval, tudomásom szerint az van… hogy bombariadó.

ROBI (késett, öltözködve érkezik.) Hogy mi? Bombariadó? Hol? Itt?

BAZIL                Kussoljál, örülj, hogy még nem vették észre, hogy elkéstél!

RENDEZŐ        Tudomása szerint bombariadó. Remek.  És meddig?

KADELKA        Tudomásom szerint addig, amíg meg nem találják a bombát.

JANCSIK            Na, ez fasza.

RENDEZŐ        És mikor találják meg azt a kibaszott bombát?

HANI                  Na, de rendező úr!

KADELKA        Kérem nem elveszíteni a bölcs mértéktartást, ha szabad figyelmeztetnem, itt közönség van már jobbról is, balról is, középről is… Ja, hogy mikor találják meg azt a… bombát? Arról momentán nincs tudomásom.

RENDEZŐ        És ha nem találják meg?

MISI                    Már pedig nem fogják megtalálni akkor sem, ha kiüti a szemüket. Magyar rendőr őriz, véd és szolgál, de nem talál soha semmit… rajtunk, szabálytalankodó halandókon kívül…

KADELKA        Ha nem találják meg a bombát, akkor oka fogyottan hagyják el a stúdiószínházat.

RENDEZŐ        Ne idegesítsen maga is, mert már így is szétrobbanok! Arról van tudomása, hogy, ahogy mondta, oka fogyottan, mikor hagyják el végre a színházat?

KADELKA        Pontos időintervallum meghatározásába nem bocsátkoznék bele. Feltételezem, ha megállapítják, hogy nincs bomba a teremben.

LISZI                   Ugyan, mitől lenne egy színházban bomba?

BAZIL                Lehet, hogy azt hiszik, hogy te már bent vagy, én kis bombázóm…

RENDEZŐ        Ez mennyi idő?

KADELKA        Én ügyelő vagyok, odabent, nem tűzszerész, idekint, rendező úr kérem. Sejtésem szerint, ez meglehetősen sok idő. Akár megtalálják, akár nem.

RENDEZŐ        De itt a közönség.

HANI                  Hát, a közönség az nagyon itt van.

KADELKA        Ebben a pillanatban valóban ez az egyetlen biztos állításunk, rendező úr.

RENDEZŐ        Valahova nem kéne az embereket behajtani… akarom mondani, leültetni, pihentetni, etcetera, etcetera…

JANCSIK            Mindenkinek egy fél vodkát  fölös izgalmak megelőzésére… nekem duplát, mert én még szerepelni is fogok – már ha lesz előadás.

KADELKA        Ebben a színházban sok hely van… Ilyen célra létesített nemigen akad…

RENDEZŐ        Nemigen aka? Tehát akad.

KADELKA        Amire gondolok, az nem színházterem. Az a régi klub. De már csak bútorraktár egy ideje.

BOGLÁRKA     Teli van pókkal… pfuj!

RENDEZŐ        Akkor nyittassa ki!

JANCSIK            Ha szabad beleszólnom, fölösleges kinyittatni. Ugyanis éjjel-nappal nyitva van.

RENDEZŐ        Akkor átmenetileg ott húzzuk meg magunkat.

BAZIL                Meg a közönséget.

HARCSA            Ne ízléstelenkedj!

BAZIL                Nem úgy gondoltam.

RENDEZŐ (meghallja) Te ne gondold sehogy, Bazil! Gondolkodni itt vagyok én. (Az ügyelőhöz.) Terelje be őket a régi klubba!

KADELKA        Igenis, rendező úr.

CSIPI                   És mi lesz a kellékekkel?

BAZIL                Ezt meg csak a szaros kellékei érdeklik!

RENDEZŐ        Mit tudom én! Felrobbannak a kellékek.

CSIPI                   Azt én nem élem túl, kérem.

RENDEZŐ        Nincs több hiszti! Tőlem akár meg is halhat! Maga meg intézkedjék már! Mire vár még mindig?

KADELKA        Tisztelt Közönség, a rendkívüli helyzetre való tekintettel kéretik a régi klubba átfáradni, és ott várakozni, amíg a dolgok el nem rendeződnek. Kérem, kövessenek! És előre elnézést kell kérnem színházunk nevében az esetleges további kellemetlenségekért!

 

Elindul. A nézők, a jelen lévő színészek aktív, de morgolódó közreműködésével átvonulnak a régi klubba.

 

Aktus 2

 

A nézők az ügyelő vezetésével behatolnak a régi klubba. Por, székek egymás hegyén-hátán. A terem büfépultjának közelében. A terembe betolakodók dermedt csöndben figyelik a gyakorlatait végző lányt, székek után kaparásznak, próbálnak elhelyezkedni a térben, miközben hátulról egyre-másra lökdösik őket a még kiszorultak.

 

ORSOLYA (megáll, farkasszemet néz az érkezőkkel.) Én ezt nem tudom így csinálni! Kik ezek? Mit akarnak itt? Itt nekünk van óránk.

STÚDIÓS           Csináld, Orsikám, ne törődj velük! Nekünk itt engedélyünk van.

ÜGYELŐ           Ha szabad kérdeznem, maguk mit csinálnak?

STÚDIÓS           Maguk mit csinálnak itt? Nekünk erre az időpontra nekünk torna van kiírva ide.

ÜGYELŐ           Rendkívüli helyzet. Azonnal hagyják abba a tornát. A régi klubot a közönség számára lefoglalom.

ORSOLYA         Maga itt nem foglal le semmit.  Majd ha papírt hoz, lefoglalhatja! De addig kifelé innen mindenki. Nekem le kell fogynom tíz kilót, hogy megkapjam a következő szerepemet. Fogyni akarok! Nekem fogynom kell! Hát nem értik, hogy nekem fogynom kell? Mennek már innen kifelé?

STÚDIÓS           Hallották, nem? Kifelé! Orsikának fogynia kell. Orsikának meg kell kapnia a szerepet!

RENDEZŐ        Na, kölyök, ne csinálj itt nekem istenből bohócot! Nem bánom, tornásszon a lány, fogyjon is, ha bír, de legalább akasszatok föl egy pokrócot magatok elé, mert a nézők a végén még azt hiszik, itt lesz az előadás, és ti lesztek az előadás!

ÜGYELŐ           Előadás itt?

RENDEZŐ        Várjon csak… na, várjon. Mond valamit. Előadás itt.

ÜGYELŐ           Mit teszik mondani?

RENDEZŐ        Hogy határoztam. Itt fogjuk megtartani az előadást.

ÜGYELŐ – STÚDIÓS – ORSOLYA – ÜLTETŐ 1 – ÜLTETŐ 2          I-i-itt?

RENDEZŐ        I-i-itt!

JANCSIK            Én itt nem játszom! Én itt évekig ittam a vodkát. A’ se volt játék.

HENI                  Akkor mi a különbség? Annyi, hogy most úgy leszel részeg, hogy nem iszol közben vodkát.

JANCSIK            Meghaladja a képességeimet…

RENDEZŐ        Aki nem akar itt játszani, az máris mehet haza.

JANCSIK            Jobb a békesség. Képes leszek a régi vodkák párás emlékein túltenni magamat.

RENDEZŐ (az ügyelőnek) Tisztelt közönség, a rendkívüli helyzetre való tekintettel (súgva hátra: de nem látom sehol Gulyit!), itt fogjuk a mai előadásunkat megtartani. Kérjük, próbáljanak úgy elhelyezkedni, mintha közönség volnának – ahogy azok is, közönség innentől kezdve.

CSIPI                   De a kellékek? A kellékekkel mi lesz?

RENDEZŐ        Miért? Maga szerint díszlet lesz? Rögtönzünk kérem, a rögtönzés az egyik legzseniálisabb színházi forma.

BAZIL                Már ha bejön…

LISZI                   És nem szokott…

HARCSA            Ez már az előadás?

CSIPI                   Majd szól az ügyelő, ha kezdődik, kedves.

RENDEZŐ        Szóljanak a világosítóknak és a hangosítóknak, hogy élesítsék be az itt lévő cuccot.

Hátulról vagy fölülről egy hang: már dolgozunk rajta, Főnök!

ÜGYELŐ (kintről jön be) Hála istennek, a primadonna már az udvaron vár.

RENDEZŐ        Kicsoda? Miféle primadonna.

ÜGYELŐ           Hát, a Gulyi.

RENDEZŐ        Várjon kint. Majd szólok, ha bejöhet. Hogy állunk a szereléssel?

Hátulról vagy fölülről egy hang: seperc, és készen vagyunk, Főnök!

RENDEZŐ        Az lesz ott a színpad, ha még föl nem fedezte volna.

CSIPI                   Az? Az vacak kis dobogó a söntés előtt?

RENDEZŐ        Az az. Ez egy tüchtig kis poros, tehénszaros hely. Való ide más színpad, mint egy vacak dobogó?

MÉSZÁROS      Disznószaros, kérem, itt a disznó a specialitás, ha közbeszólhatok. Tehén az már meglehetősen ritka.

RENDEZŐ        Nekem mindegy, tehén vagy disznó…

HENI                  A kolbász miatt egyáltalán nem mindegy.

RENDEZŐ        A szar az szar.  Mindegy, hogy honnan pottyant ki. Lényeg, hogy remek színhely egy ilyen lepukkant kis hodály egy ilyen darab előadására. Jobbat díszletben sem építhettünk volna, mint ez a sok lim-lom-rom itt.

HARCSA            Írjuk ki: díszlettervező az idő!

CSIPI                   De mi legyen a kellékekkel?

RENDEZŐ        Hagyjon már a kellékeivel békén. Amit összeguberál itt, az lesz a kellék. Pardon… A trükkökhöz való kellékek is bombariadó alatt vannak?

CSIPI                   Nem, kérem, azokat Gulyi művész úr mindig magánál tartja, nyilván gyakorlás céljából.

RENDEZŐ        Akkor mars kellékeket gyűjtögetni abból, amit itt talál. De várj! Előbb vigyen oda egy széket meg egy kottatartót a csellós hölgynek arra a kis dobogóra. Nem oda, hanem oda, nem, mégsem oda, hanem oda, mondom, hogy oda, mit értetlenkedik annyit, és nem úgy, hanem úgy, nem, nem, na, úgy!

 JANCSIK           Remek instrukciók! Oda, nem oda, hanem oda, oda se, hanem oda – legalább egyszer azt mondaná, hogy amoda.

BAZIL (utánozza a rendezőt) „Nem úgy, hanem úgy, nem, nem, na, úgy!” Ha újrakezdeném, én is rendező lennék.

RENDEZŐ        Takarják már le azt az istentelen testnevelési szekciót egy tetves pokróccal! Rendben van, tornázhat, csinálhatja, ha már kiírták ide, de megígérem, hogy az első hangosabb nyögésnél kivágom mindkettőjüket az ablakon.

HENI                  Az ablakon rács van, rendező úr.

RENDEZŐ        Akkor a rácson. Ne szarakodjanak itt velem! Mit nekem egy rács! Készen vagyunk? Mindjárt hajnalodik!

MÉSZÁROS      Én már teljesen készen vagyok.

BAZIL                Én is kikészültem. Vagy nem ez volt a kérdés?

Teljes a gubanc. Csipi fel-alá rohangál, mindenféle faszságot felhalmoz a színpadon, hol ide, hol oda csap le egy-egy fénynyaláb, zene dörren bele a zavarba, és hallgat el, hogy fél perc múlva egy másik hozza rá a szívbajt a nézőkre. ­Az ajtó lassan, nagyon lassan kinyílik, csönd lesz, minden szem odaszegeződik, Gulyi félig belép az ajtón, arca komoly, szinte méltóságot sugall. Szemrevételezi a látványt. Az ügyelő valamit a fülibe súg, Gulyi bólint, azután ugyanazzal a merev arccal, amivel bejött, kihátrál az ajtón. A zűrzavar folytatódik, majd belefárad önmagába.

ÜGYELŐ           Rendező úr, minden a helyén van… akarom mondani, minden amit találtunk, az megtalálta a  helyét.

RENDEZŐ        Helyes. Kezdjük is el!

ÜGYELŐ (az ajtónál állva, kivételesen nem takarásban) Figyelmet kérek! Hét óra harminckét perc. Az előadást elkezdjük. Kérek mindenkit a helyére… Akarom mondani, mindenki találjon magának valami helyet valahol a teremben. Az előadást elkezdjük.

 

 

1. jelenet

 

A nézőtéren előbb zavart csend, mert nem történik semmi, azután mozgolódás, némi elégedetlenség, ami egyre inkább növekszik. És még mindig nem történik semmi. Elkezdődik a nézőtéri susmogás. És még mindig nem történik semmi.

 

POLITIKUS       Most akkor lesz itt előadás, vagy nem lesz? Meddig kell még várni erre a mutatványosra? Az én időmben bezzeg…

VÁLLALKOZÓ-FELESÉG                       A maga idejében ilyen műsorok még nem voltak, kedves. Ilyen műsorok – se.

POLITIKUS       Ilyenek se? Nem ilyenek, különbek voltak az én időmben. És mindig időben elkezdődtek.

VÁLLALKOZÓ                   Persze, hogy voltak. És persze, hogy el is kezdődtek időben. Igaza van. Nem kéne mindenkivel kötözködnöd, édesem!

MÉSZÁROS      Ez már művészi szabadosság. Valahogy így hívják az ilyesmit, nem?

MÉSZÁROS-FELESÉG       Te meg nagyon értesz a művészi szabadossághoz! Meg az ilyesmikhez.

MÉSZÁROS      Lehet, hogy csak egy mészáros vagyok, de fizettem a jegyemért. Ha pedig fizettem, akkor adjanak műsort érte, és ne kelljen arra várakoznom ebben a bútorraktárban, hogy valami elkezdődjön. Ha tőlem kérnek fél kiló disznócombot…

KELLÉKES-FELESÉG        Na, vesszenek már össze! Az legalább műsor.

KELLÉKES        Te meg ne avatkozz bele mindenbe!

KELLÉKES-FELESÉG        Te meg egy beszari vagy.

KELLÉKES        Drágám, én kellékes vagyok, és tudom, hogy nem egyszerű egy előadást elkezdeni.

POLITIKUS       Na ja! De most nem a kellékekről van szó, barátom, hanem arról az emberről, aki ma este szórakoztatni fog bennünket.

MÉSZÁROS      Ha ugyan fog.

MÉSZÁROS-FELESÉG       Már miért ne fogna? Meg van hirdetve. Bűvész, meg mit tudom én, hogy micsoda még.

POLITIKUS       Mióta művészek a bűvészek, hogy beengedik őket a színházba?

VÁLLALKOZÓ                   Az embereknek szükségük van a jófajta szórakoztatásra. Nem csak Othello meg az a másik… az a Bekitt… vagy Bikott…

POLITIKUS       Miért, maga látta már?

VÁLLALKOZÓ                   Nem láttam. Azért vagyok itt, hogy lássam. Szórakozni jöttem.

POLITIKUS       De ha ő nincs itt, akkor hogy akarja látni? Hogy fog szórakozni, ha elő se dugja az orrát a függöny mögül?

VÁLLALKOZÓ-FELESÉG                        Majd előjön, és akkor látni fogjuk.

MÉSZÁROS      Tisztára fővárosi tempó. Persze, lenézik a vidéki embert. Azt hiszik, velünk mindent meg lehet csinálni.

KELLÉKES-FELESÉG        Attól, hogy késik, még nem néz le senkit, szerintem.

POLITIKUS       Maga szerint. Már fél órája bűvészkednie kellene.

KELLÉKES        Mindenhol előfordulnak zavarok.

VÁLLALKOZÓ                   Ami azt illeti, ez zavar a köbön. Nem akkor kezdődik az előadás, amikor kezdődnie kellene, nem a színházban van, hanem egy ótvaros kis hodályban, a belépőket persze kifizettetik velünk…

VÁLLALKOZÓ-FELESÉG                        Kifizettetik. Aztán meg egy ótvaros hodályban…

MÉSZÁROS      Mi maga, visszhang?

VÁLLALKOZÓ-FELESÉG                        Maga meg a mészárszékében képzeli magát, hogy beszól nekem?

MÉSZÁROS-FELESÉG       Lejjebb a hangot, kedves! Itt nincsenek politikusok, se vállalkozók, nincsenek mészárosok se, itt mindenki néző.

VÁLLALKOZÓ                   Akkor nézzenek, ne dumáljanak.

POLITIKUS       Nézzünk? Mit nézzünk? A nagy semmit?

KELLÉKES        Csöndet, csöndet – ilyen hangzavarban nem lehet elkezdeni egy előadást.

VÁLLALKOZÓ                   Ha menne az előadás, menne a csönd is a nézőtérnek.

VÁLLALKOZÓ-FELESÉG                        Váltsuk vissza a jegyünket, és menjünk át vacsorázni a Fiumébe, édesem!

VÁLLALKOZÓ                   Ha már eljöttem, én előadást akarok nézni.

POLITIKUS       Hát akkor csak nézelődjenek, nekem elegem van ebből!

 

Feláll, hogy elinduljon kifelé, amikor finom gordonkaszó szivárog át a hodály fölött, hogy azután átvegye a teljes hatalmat a rögtönzött nézőtéren. A terem jobb oldalán egy fiatal lány csellózik fehér csellóján hófehér ruhában, égi jelenség, olyan, mint egy angyal. A közönség szájtátva figyeli. Észre sem veszi, hogy a rögtönzött színpadon már egy szék, a szék támláját comjai közé fogva, már ott ül Cipolla, az est főszereplője. Amikor erélyesen koppant a botjával, mindenki odafordul, és megszakad a gordonka hangja is. Cipolla hosszan farkasszemet néz az elnémult teremmel. A csönd megfeszül. Az ajtó váratlanul kicsapódik, fiatalok tódulnak be a terembe, félresodorva a jegyszedő leánykát. Három fiú és egy lány. Vihorásznak, rágógumit rágcsálnak, helyet próbálnak keresni maguknak. Cipolla követi őket a szemével, nem látszik rajta semmilyen érzelem. A fiatalok végül elhelyezkednek a karzaton, még hangoskodnak egy keveset, azután ők is elcsendesednek. A cselló újból megszólal, de Cipolla leinti a lányt. A fiatalokat nézi. Egyikük félig feláll, előrehajol, érzékeli a terem különös csendjét.

MARIO              Már elkezdődött?

ÜDVÖSKE         Miért, már elkezdődött?

Röhögnek.

MARIO              Történt már valami? Volt trükk? Mutatvány? Taps?

Senki sem válaszol. A terem Mariót nézi.

ÜDVÖSKE         Ne bomolj már! Túl sokat ittál! Mindenki minket néz.

MARIO              Csak hadd nézzen! Mi ez, hullaház, hogy ilyen nagy a csönd? Maga ott a mutatványos, nem? Hát akkor mutasson nekünk valamit! Tud cigánykereket hányni? Vagy tüzet okádni?

Cipolla nem válaszol, csak nézi a fiatalembert.

MARIO              Ébresztő, bűvész úr! Elkezdené végre? Jó estét, isten hozta!

Cipolla nem válaszol.

MARIO              Bűvész úr, köszöntem! Azt mondtam, jó estét. Meg, hogy isten hozta. És azt kérdeztem, hogy elkezdte-e már a produkcióját. Kicsit elkéstünk. De úgy tűnik, nem késtünk még le semmiről. Itt minden elkésett egy kicsit. Nem is kicsit. Nagyon. Vagy már vége is? Még az is lehet, hogy vége?

ÜDVÖSKE         Ha vége, akkor menjünk haza! Szívjunk valamit otthon!

A fiúk erőltetetten röhögcsélnek. Cipolla rágyújt egy cigarettára.

MARIO              Hohó! Itt nem lehet ám dohányozni, bűvész úr! Kint lehet, az udvaron, öt méterre eltávolodva az ajtótól.

ÜDVÖSKE         Hagyd már, lehet, hogy ez is a produkció része.

Cipolla egy laposüveget húz elő a zsebéből, iszik. Nézi a fiatalokat, de hallgat.

MARIO              Hallja, maga nem egy szórakoztató alak. Legalább megkínálna egy korttyal! (A választalanságtól kicsit zavarba jön.) Úgy látom, nekünk kell itt szórakoztatnunk a közönséget.

ÜDVÖSKE         De akkor mi kapjuk a gázsit is, nem ő.

A szokásos röhögés, de egyre tanácstalanabbak a fiúk is a mutatványos hallgatásától.

POLITIKUS       Ha elhallgatnának a fiatal urak, akkor bizonyára elkezdené a mester a mutatványát.

MARIO              Mester… mutatvány… milyen mester az ilyen, még köszönni sem tud.

Cipolla nehézkesen feláll, pár lépést tesz a színpadon. Nem lehet tudni, sánta, vagy csak groteszk a járása, egyik lábát vonszolja a másik után. A szemét le nem veszi a fiúról.

MARIO              Az előbb köszöntem.

VÁLLALKOZÓ       Nem magára vagyunk kíváncsiak, fiatalember.

Cipolla csak szisszent, hogy ne szóljon bele. Mariót nézi.

MARIO              Most mit néz? Egész idő alatt engem akar bámulni?

Cipolla nem válaszol. Kissé előre dőlve nézi a fiút.

ÜDVÖSKE         Ülj már le, Mario!

Cipolla a fejéhez kap, aztán a tarkóját kezdi el vakargatni. Hirtelen mozdulatok, mindenkit meglep vele. Majd háttal fordul a közönségnek, úgy szólal meg, mintha magában beszélni.

CIPOLLA           Az ördögbe már! Megfájdult a fejem. A legrosszabbkor. Épp amikor el kellene kezdenem a műsort. Pedig nekem nem szokott fájni a fejem. Most meg fáj. Mindennek ez a vidéki szárazság az oka. A levegőtlenség. A por. Lejönni ide. Szárazság és por. Ég a szemem is. De én jövök. Jövök, mert kötelességem jönni. Feláldozni magamat a művészet oltárán. (Szembe fordul a közönséggel.) Hát itt vagyok. Néznek, ülnek, de hát ez a dolguk. És bizonyára nem érdekli önöket, hogy fáj a fejem, és ég a szemem. De miért is érdekelné ez önöket? A mi hivatásunk a szenvedés. A szenvedés önökért. Ami önökre nem tartozik. Nem is értem, hogy miért mondtam el most mindezt! Talán, mert annyi jó arcot látok itt. Érdeklődő szemeket. Akiért érdemes egy életen keresztül áldozatot hozni. Igen, hölgyeim és urak, a művészt áldozat. És a művész is áldozat. Áldozat a művészet oltárán. Ezt azonban felesleges önöknek tudniuk. A művész szenvedése nem tartozik a nézőre. A nézőre a művész művészete tartozik. De minden művészet szenvedés. Minden művészet szenvedésből jön létre. A művész szenvedéséből. Miért is tudnák? Ne tudják. Magukra csak az tartozik, hogy leültek ide, és néznek engem. És nézni fognak engem, mert én azért jöttem, hogy engem nézzenek. És néznek.

Mario dacosan elfordul.

MARIO              Én nem nézem. Ha megköveteli, hogy nézzem, én nem nézem.

CIPOLLA           Ah, Mario! Úgy hallottam, így hívják. Kissé rossz a modora, fiacskám, de azt hiszem, az ilyen, lányoktól elkapatott ficsúroknak mindig rossz a modoruk.

MARIO              Maga azért jött ide, hogy a közönségét szapulja?

CIPOLLA           Szapultam én itt valakit? Tegye fel a kezét, aki úgy érzi, hogy szapultam. Ha valaki is feltette, annak nincs igaza. Ahogy annak sem, aki nem tette fel. Nekem nem kötelességem tisztelni önöket! Nekem szolgálnom kell önöket. És ha önök megbecsülik ezt a szolgálatot, akkor tisztelni fogom magukat érte. Szolgálat. Ahogy a pásztor szolgálja a nyáját. Na, nem a birkapásztor, Mario barátom, hanem a lelkipásztor. Mi művészek, a lelkek pásztorai vagyunk.

MARIO              Úgy látom, maga csak a szájával bűvész. Mutatna végre valamit?

CIPOLLA           Mindennek eljön az ideje, Mario fiam.

MARIO              Nem vagyok a fia.

CIPOLLA           Szerencsére! A művészeknek ritkán van gyerekük, még ritkábban fiuk. Gyermekeik megtestesülnek a produkcióban, melyet a közönségüknek nyújtanak, családjuk a közönség, mely elfogadja és felneveli magában ezt a gyermeket. De hogy ne gondolják azt, hogy nem részesültem szüleimtől és derék tanítóimtól jó modorban, hát bemutatkozom. Tessék! Cipolla. Cavaliere Cipollának hívnak, amint a plakátokon olvashatták városszerte, utazó virtuóz, mulattató művész, forzatore, illuzionista és prestigiatore – a szemfényvesztés tanult ezermestere, aki e tekintetes publikumnak néhány rendkívüli, titokzatos és elképesztő tüneményt szándékozik bemutatni.

MARIO              Tehát bűvész!

CIPOLLA           Mario, már megint te? Ki kell javítsalak. Nem bűvész, művész! És tudod, mi a különbség e kettő között? Hogy a bűvész csak az érzékeket kábítja el, de a művész a lelkekig hatol, az emberi tudat alá, azokba a mély bányákba, ahol a titkok és az ösztönök alvó ércei szunnyadnak. De hát, te úgysem értesz ebből semmit.

MARIO              Unom magát!

ÜDVÖSKE         Mario, hagyd már békén, ennek nem lesz jó vége!

CIPOLLA           Mario fiam, a legjobb lesz, ha hallgatsz erre a szépségre, helyi üdvöskére itt, aki a társaságodban – és a másik két szép ifjú társaságában – élményre szomjúhozik.

FIÚ 1                   Másra szomjúhozik.

FIÚ 2                   Egészen másra, uram.

MARIO              Kuss legyen! A bűvész hozzám beszélt.

CIPOLLA           Ah, bravó, bravó, kis Mario! Nem kis gőggel azt feltételezed, hogy én veled beszélgetek, ugye? Oktalanság ezt feltételezned rólam, de  éppen az ostobaságod miatt tetszel nekem, fiúcskám. Hiszed-e, hogy akkor is kiszúrtalak volna magamnak, ha nem késel el olyan otromba módon, ahogy azt megtetted? És nem szájalsz velem, ahelyett, hogy megvárnád, amíg elkezdem a produkciómat. Te persze azt hiszed, mert megváltottad a jegyedet, már szabad felszólnod hozzám a színpadra! Nagy tévedés, és nagy hiba. Ám én is emberből vagyok, némiképp, aki a magadfajta fickókat különösképp kedveli.  Ti vagytok az én embereim. Nyilván kemény legény vagy te is. Azt teszed, amit akarsz. Vagy csak azt gondolod, hogy azt teszed, amit akarsz? Előfordult már, hogy nem tetted azt, amit akartál? Vagy éppen azt tetted, amit nem akartál? Amit nem te akartál? Na, csak valld be, barátom, hogy kényelmesebb is, mulatságosabb is lenne nem játszani mindig a kemény legényt, s lemondani egyszer valamelyikről: vagy az akarásról, vagy a cselekvésről. Az akarás cselekvés, a cselekvés akarás, csak ez még nem került így a fejedben rendbe. Jó lenne egy kis munkamegosztás abban a kis, korcs agyadban! Meg akarnád például ennek a válogatott és díszes társaságnak a seggedet mutatni, éspedig az egész seggedet, úgy, ahogy van, ahogy megszült az anyád, és amit, remélem, kitöröltél ide indulásod előtt?

MARIO              Maga megőrült! Mit képzel rólam? Hogy én a… ki sem mondom, amit maga, engem jó modorra tanítottak a szüleim, ilyen szavakat nem használok.

CIPOLLA           Nem használsz. Azt se mondod, hogy baszd meg, ugye, minden második mondatodban, ennek a kis… üdvöskének, ott, melletted, vagy a cimboráidnak?

MARIO              Mi köze hozzá, hogy mondom-e!

CIPOLLA           Milyen igazad van. Akkor miért akarod megmutatni a… na, adjunk a jó modornak, a hátsódat a tisztelt publikumnak?

MARIO              Ki mondta, hogy akarom? Dehogyis akarom. Még azt hinnék…

CIPOLLA           Mit hinnének, szépfiú?

MARIO              Azt hinnék, hogy én egy… olyan vagyok…

CIPOLLA           Milyen… olyan?

MARIO              Hagyjon békén az ízléstelenségeivel!

CIPOLLA           Nem, kis barátom, semmit se hinnének, főleg azt nem, hogy te olyan vagy. Hiszen te csupán tennéd, hogy olyan vagy. Tisztelet-becsület nevelésednek, de véleményem szerint, mielőtt háromig számolnék, jobbra át!-ot csinálsz, és a társaság előtt letolod a gatyádat, egészen a térdedig, és megmutatod, milyen a te gyönyörű kis hátsód, amelyet annyira szeretnek, feltehetően, a lányok. Na, gyere le ide, hozzám!

MARIO              Erre nem kényszeríthet!

Cipolla egy ideig mereven bámul Marióra.

CIPOLLA           Nem kényszerítelek. Csak azt mondom, ide, hozzám!

Mario egy ideig áll a helyén, azután lassan, mintha álomban lépne, leballag a karzatról, eltántorog Cipolla dobogójáig. föllép, és megáll szemben a bűvésszel.

CIPOLLA           Ezzel meg is lennénk. Igazad van, jól nevelt gyermeke vagy anyádnak, szót fogadsz az idősebbnek. Akkor most nézzük meg, szabad akaratodból megteszed azt, amit én csak sejtek. Hogy honnan sejtek? Itt lakik az összes idegemben a sejtés, képzeld, hogy meg fogod tenni. De meg ám. Nem rázod a fejed? Nem tiltakozol? (A nézők azt látják, hogy Mario mozdulni próbál, de valamilyen erő lefogja a karját, vergődik, remeg egy helyben állva, tekintetét le nem véve a mágusról.) Egy, nadrágszíj… (Mario hihetetlenül lassú mozdulattal a nadrágszíjához nyúl.) Kettő, nadrág térdig… (Mario nyögdécsel, majd letolja a nadrágját a térdéig.) Gatya térdig, három! (Mario minden ízében reszketve letolja a nadrágját, Cipolla a vállára üt, amitől előre hajlik a teste. A nézőtér felhördül, itt-ott szinte kiáltások szakadnak ki az emberektől: ez nem fair… a szentségit… miket nem tud ez… szegény srác… szégyen… úgy kellett neki… én kezdek félni tőle… állat… legyen már vége! Cipolla hajlong. ) Ollé! Hé? Hol marad a megérdemelt taps? A fővárosban ilyenkor már zúg a taps! Na jó, önök máshoz vannak szokva. Akkor tapsolják meg városuk szülöttjét, a derék kis Mariót, mai esténk első hősét, aki, lám, kérés és főleg erőszak nélkül megmutatta önöknek azt a szép feneket, amely után annyi lány hiába sóvárog e kies porfészekben! (Egy-két kéz összecsattan a nézőtéren.) Szűken bánnak az elismeréssel, de nem adom fel. Fognak önök még önfeledten tapsolni nekem az este folyamán. Na, mi van, kisfiam? Miért nem öltözöl már fel végre? Meguntalak. Öltözz, és mássz vissza a helyedre, az üdvöske mellé, és próbálj ne túl sokat belebeszélni a dolgomba! Na, Mario, drága gyermek, ne nézz már így rám. Igen, én voltam – de te tetted, nem én. Én akartam, vagy te? Borítsa diszkrét homály. Na, menj, menj már, mielőtt meggondolom magamat!

Mario félig ébren kapkodja magára a ruháit, és az értetlenek megszégyenülésével kullog vissza a helyére. A közönség zavarban van, nem tudja, hogyan reagáljon a látottakra. Cipolla belehúz az üvegébe, majd ismét rágyújt. Visszaül a székére, két combja közé szorítva a szék karfáját.

CIPOLLA           Nézem önöket. Elnézem önöket. Elnézem önöknek. Azt hiszik, csak játszom a szavakkal! Hogy csak játszottam Marióval! Lehet. A művészet nagyban játék, ezt tudniuk kell. Én meg szeretek játszani. Eljátszani azzal a gondolattal, hogy ennek a szép falubikájának igazából nincs is akarata. Hogy én ezt kihasználtam volna? Ne gondolják, csöppet se gondolkodjanak ilyesmin. Én csak megmutattam önöknek, de nem csak önöknek, hanem a beképzelt kis Mariónak, hogy az ember soha nem az, akinek látszik, hanem mindig az, amit megtenni képes. Tolták már le önök mások előtt a gatyájukat, hölgyeim, a bugyijukat? Vagy nem így hívják azokat a csipkés alsóneműket, amelyeket a gyengébb nem hord a legintimebb zugait elrejtendő? Hát persze, hogy letolták már. Emlékeznek, hogy mikor? Na, hát senki sem akar emlékezni? Egyetlen nő sem volt még férfival az ágyban, egyetlen férfi sem volt még nővel az ágyban, avagy, egyetlen férfi sem volt még férfival, egyetlen nő sem volt még nővel az ágyban? Csak nem utcai ruhában tették! Mert az perverzió. Persze, valamennyien perverzek vagyunk egy kicsit, önök is, én is, talán, és ezt szívesen tagadjuk, még szívesebben gyakoroljuk. Az pedig, hogy a mi szép gyermekünk ezt közönség előtt, tehát, önök előtt tette meg, semmivel sem súlyosabb, mintha egy besötétített szobában tolja le a gatyáját a partnerére rámászás előtt. Hiszen az is egyfajta intimitás, de még milyen intimitás, hogy önök meg én itt, színpad és közönség, akarat és az akarat elveszítése… De haladjunk tovább, hosszú még az este!

MÉSZÁROS      Ez íztelen volt, uram.

Cipolla felugrik, a dobogó szélére sántikál, és a bekiabáló felé hajol.

CIPOLLA           Nem értem. Talán megnyaltam… netán, maga nyalta meg, miközben visszament a helyére, hogy úgy érzi, íztelen volt?

POLITIKUS       Ízléstelen akart mondani, csak ne forgassa ki ennek az egyszerű, de becsületese embernek a szavait, és meg kell mondjam, én is ízléstelennek tartottam.

CIPOLLA           Mit?

VÁLLALKOZÓ                   Mit-mit? Hát, amit művelt. A gatyaletolatást.

CIPOLLA           Gatyaletolatást? Ilyen szót én nem ismerek, uram. Ki tolatta itt le kiről a gatyát?

VÁLLALKOZÓ-FELESÉG            Ön volt az ízléstelen.

CIPOLLA           Tehát a mi kérdésétől eljutottunk a ki kérdéséig. Bátor lépés. Én voltam tehát ízléstelen?

MÉSZÁROS-FELESÉG       Ön, nem is más, ön volt az ízléstelen.

CIPOLLA           Nézzük a tényeket! Ki tolta le a gatyáját? Mario. Ki kényszerítette erre?

KELLÉKES-FELESÉG        Ön, csakis ön.

CIPOLLA           Azt is elárulná, hogy hogyan, és mivel? Azzal, hogy háromig számoltam? Asszonyom, ha háromig számolok önnek, akkor ön is letolja előttünk a bugyiját?

KELLÉKES-FELESÉG        Szemtelen!

CIPOLLA           Szemtelen én? Nem ön vádol engem valótlansággal? És a rágalmazás az nem szemtelenség? Állítja, hogy én kényszerítettem erre az ön szemében immár sajnálatosnak feltűnő gatyaletolásra jeles ifjukat. De én csak számoltam, asszonyom. Egyszerűen csak három számot mondtam ki. Figyeljenek csak! Egy, kettő, három. Most pedig nézzenek körül! Jól nézzenek körül! Na, rajta, ne kíméljék se a nyakukat, se a szemüket! Látnak valakit, aki önök közül letolta volna a gatyáját? Mert én nem. Akkor hogy is van ez? Ezek más számok talán? Amazok bűvösek voltak?

KELLÉKES        Inkább a műsort folytassuk, és ne egymás seggét bámuljuk!

CIPOLLA           A szám elől húzta el a… szót, tisztelt uram. Ez őszinteségre késztet. Az őszinteség a néző felé egyéként is minden magára adó művésznek a kötelessége. Mi önökért vagyunk, önökért áldozatok, úgy is mondhatnánk, hogy az önök áldozatai, noha önök ebben végképp nem bűnösök, s ha ez valóban így van, akkor kötelességünk meztelenre vetkőzni önök előtt, noha nem azon a módon, ahogy azt Mario barátunk az előbb megtette. Be kell valljam, hölgyeim és urak, amint láthatták, kissé érzékeny vagyok olyasfajta kioktatással szemben, mint amiben ez a szépreményű ifjú seggmutatványos részesíteni óhajtott. Önérzetes ember vagyok, vegyék ezt is számba! Nincs ízlésem szerint, ha másként, mint komoly és udvarias módon kívánnak nekem jó estét – kevés ok van rá, hogy ellenkezőképp tegyenek. Ha nekem valaki jó estét kíván, önmagának is kívánja, mert a közönségnek csak az esetben lesz jó estéje, ha nekem is van, s ezért a helyi lányok szeme fénye nagyon jól tette, amikor nyomban bizonyítékot szolgáltatott rá, hogy ma jó estém van, s ily módon az ő jókívánságairól lemondhatok. Büszkén mondhatom, hogy csaknem mindig jó estém van. Néha-néha, igaz, rosszabb is akad, de ez ritkaság. Az én hivatásom nehéz, áldozat a művészet és a közönség közös oltárán, és egészségem nem a legtökéletesebb, sajnos, csekély testi hibám van, ami képtelenné tett, hogy komolyabb fizikai kihívásokat kívánó munkálkodásokat hajthassak végre. Csupán lelkem és szellemem erőivel győzöm le az életet, ami mindig annyit jelent: legyőzni önmagamat, és büszkén vallhatom, hogy a művelt közönség tiszteletét és érdeklődését munkámmal sikerült fölkeltenem. A vezető sajtó is méltányolta ezt a törekvésemet, nem egyszer tüneménynek nevezett, az ország különféle rangú és rendű, úgymint pártállású, vezetőit műsoraim rendszeres látogatói között köszönthetem. Nem tartottam szükségesnek ezek után, hogy lemondjak olyan apró kis szokásaimról, amelyeket a fényes és előkelő helyeken is elnézéssel fogadott a közönségem, nem tartottam szükségesnek, hogy lemondjak róluk egy viszonylag mégiscsak kevésbé jelentős helyen, amilyen az önöké, és nem óhajtom eltűrni, hogy egyesek, akiket a női nem kegyei, úgy látszik, kissé elkapattak, rendreutasítanak. Őszintén megmondva, nem szeretem, ha gúnyt akarnak űzni belőlem kis falusi kakasok. Lám, lám, a gúny mindig visszaszáll a kiagyalójára. De ne többet erről! Mielőtt tehát előadásunk valódi tárgyára térnénk, engedjék meg, hogy kényelembe helyezkedjem!

A fogashoz megy, ledobja magáról a köpenyét, szétnyíló kabátszárnya mögül egy pisztoly villan elő. De csak egy pillanatra. Valaki felhördül a nézőtéren. Cipolla észreveszi a reakciót, de nem reagál rögtön. E helyett ismét alaposan meghúzza a laposüvegét, majd a bekiabáló felé fordul. Rátenyerel a pisztolyára.

CIPOLLA           Nem kell izgulniuk. Csak kellék. Az előbb kaptam a kellékestől. Nem így volt? Az előbb kaptam, vagy nem? Kellék vagy sem, kedves uram?

KELLÉKES        Természetesen kellék.

CIPOLL              Na, ugye. Mondtam, hogy kellék. De ha nem az lenne, akkor sem kellene, hogy riadozzanak. Hogy nálam van, az csak az önök biztonságát szolgálja. Egy hajdani amerikai elnököt, bizonyára hallották a nevét, Lincolnnak hívták, színházban ölte meg egy őrült merénylő. És őrült merénylők mindig akadnak, még a mai színházakban is. És nekünk, közéleti embereknek, mert így is hívnak bennünket, kötelességünk, hogy megvédjük önöket! És mi minden időben meg is fogjuk önöket védeni, ebben sohase kételkedjenek. De hol is tartottunk? Ja igen. El kellene végre kezdeni a mutatványok sorát. Mivel is kezdjük, mivel is? Önök persze most azt gondolják magukban, hogy készületlenül jöttem ide, és nem tudom, hogy milyen mutatványokkal ámítsam el önöket. Nos, ebben tévednek. Én pontosan tudom, hol tartok, és hogy mi következik. De a színpadi előadásnak dramaturgiája van, s ehhez hozzátartozik a bizonytalanság érzetének felkeltése a színpaddal szemben ülőkben. Mintha kitalálnám. Csak higgyék azt, hogy éppen kitalálom! Ez is szórakozás önöknek, és nincs jogunk ettől sem megfosztani szeretett közönségünket. Valójában minden pontosan meg van szerkesztve jó előre. Csak arra kell ügyelnünk, hogy ne kerüljön homokszem a gépezetbe! Mario barátunk egy ilyen homokszem volt. Lefújtuk a fogaskerékről. S máris kezdhetjük műsorunkat. Az első mutatványhoz két önként jelentkezőt kérek. Mondjuk, azt a két fiatalembert fogom kérni, aki Mario barátunkkal és a gyönyörű üdvöskével érkezett késve mai előadásunkra. Kérem, fiatal urak, fáradjanak le hozzám, és legyenek segítségemre a produkcióban. Na, ne kéressék magukat, szép legények, a színpad az a világ, amelyre ámulattal néznek a civilek! És ha önök erre a deszkára lépnek, mellém, akkor már önök is szereplők lesznek, a lányok el lesznek ragadtatva, mi több, ragadni fognak, hogy úgy mondjam, de ezt nem feltétlenül kell félreérteniük, szóval, schnell, schnell, ifjú barátaim, haladjunk, sok van még előttünk, és rövidek mostanában az éjszakák!

POLITIKUS       Valóban történhetne már valami! Ébresszenek fel, ha horkolnék!

MÉSZÁROSNÉ        Én határozottan élvezem. Van stílusa ennek az embernek.

VÁLLALKOZÓ                   Ahogy mondani szokás, a stílus maga az ember.

VÁLLALKOZÓNÉ             És neked van stílusod, édesem…

VÁLLALKOZÓ                   Ami azt jelenti, hogy ember vagyok?

POLITIKUS       Már az is stílus, ha nem csinál valaki egy fél óráig semmit?

VÁLLALKOZÓNÉ             Igaza van. Nem csinált eddig semmit.

VÁLLALKOZÓ                   Lehet, hogy csinált… valami ilyesmit érzek.

VÁLLALKOZÓNÉ             Vagy mégis csinált… volna?

MÉSZÁROS      Közönség előtt a nem-csinálás is elég megterhelő lehet. A hentes pult mögött például…

MÉSZÁROSNÉ        Nem csinált semmit? Én nem is vettem észre… hogy nem csinált semmit

CIPOLLA           Jól elvannak egymás között? Ennek őszintén örülök! De komolyan, őszintén örülök. Nem hiszik, hogy örülök? Pedig igen. Mert amit itt fél füllel hallottam, az arról győz meg, hogy ura vagyok a helyzetnek. Bocsánat, fiatalemberek, csak egy percnyi kitérő, és máris állok a rendelkezésükre. Igazuk van, valóban semmit sem tettem még, de nem tagadhatják önök sem, hogy a szavaimat már mint cselekedetet méltányolták, tehát, hatni tudtam velük önökre. Modern világunkban a szó elengedhetetlen tartozéka az életörömnek, és sokkal elevenebb társadalmi megbecsülésben részesül, mint ez előtt bármikor. Az anyanyelv, a nemzet kötőanyaga, nálunk, szemben néhány környező trehány népségnek, példás tiszteletben áll, s van valami derűs példázatosság abban a gyönyörködő áhítatban, amellyel fordulatait, törvényeit ápoljuk. Élvezettel beszélünk, élvezettel hallgatunk – és bírálva hallgatunk el. Mert a személyes kiválóság mértéke az, miként beszél valaki; a lomposság, kontárkodás megvetést kelt, az elegancia és nyelvi remeklés emberi tekintélyt szerez, amiért is választékos fordulatokkal, nagy műgonddal kidolgozott spontán fordulatokkal igyekeztem hatni önökre. Hatás! Világunk jollyjocker-fogalma. Sem nem vagyok olyan szép, mint önök, sem nem vagyok olyan egészséges, mint önök, mégis én ülök önökkel szemben, és nem bár önök velem szemben szintén ülnek, valójában nem velem szemben ülnek, hanem önmagukkal szemben… De látom, minél tovább emelkedem ezen a filozófiai meredélyen, ami a nyelv és a hatás eredőjeként került elénk, annál homályosabb és értetlenebb a tekintetük. Maga érti talán, amit itt beszélek?

POLITIKUS       Nekem szánta ezt a kérdést? Semmi oka rá, hogy engem froclizzon!

VÁLLALKOZÓ                   Semmi joga hozzá!

KELLÉKESNÉ  Ne tessék itt minket provokálni!

KELLÉKES        Te meg ne szólj bele mindenbe! Megmondtam, hogy nem hozlak színházba többé…

VÁLLALKOZÓNÉ             Csak hadd mondja! Ezt legalább értjük.

CIPOLLA           Szeretem az őszinte szót. Vegyék úgy, hogy nem történt semmi! Lássuk ezt a két, meglepő türelmességgel és illedelmességgel várakozó ifjat! Szolgálatukra, uraim! Feltéve, hogy beleegyeznek, egynéhány számtani feladvánnyal kezdjük a programunkat. 

VÁLLALKOZÓ                   Mi köze ennek a bűvészmutatványhoz?

POLITIKUS       Megbántam, hogy idejöttem!

MÉSZÁROS      Ha hiszik, ha nem, engem érdekel, mire akar kilyukadni.

VÁLLALKOZÓNÉ             Ez csak egy kókler. Otthon is tudunk számolni.

CIPOLL              Fecseg a felszín, hallgat a mély, mondja a költő. Csak egy kevés türelmet kérek még! Ezt a papírlapot ezzel a rajzszeggel a tábla jobb felső sarkába erősítem. Tudtak követni? Remek! Most felemelem a lapot, és a táblára írok valamit. A lap el fogja takarni az írást. Na, ezzel meglennénk. Figyeljék a kezemet, nehogy csaljak! Bár az igazi bűvésznek hiába figyelik a kezét, soha nem jönnek rá a trükkjeire. Az igazi bűvésznek. És önök előtt most egy igazi bűvész áll. Szerénytelennek tartanak? Dehogyis vagyok szerénytelen. Objektív vagyok. Ha nem ismerik mindannyian ennek a szónak a jelentését, akkor másként mondom. Én vagyok az, aki mindig megmondja a tutit. Önöknek, és önök helyett. A rendőr őriz, azzal szolgál. A művész megmond, ő pedig azzal szolgál. Ezek szerint: minden művészet szolgálat, de nem minden szolgálat művészet. Föl, föl, fiacskáim, ide föl, én meg lemegyek, oda le, hogy ti legyetek fönt, és én legyek lent. Mert, talán nem kell bizonygatnom, hogy a fönt-lét és a lent-lét nem feltét nincs feltétlenül összefüggésben térbeli elhelyezkedésünktől. Magyarán: önök lehetnek följebb, mint én, fizikailag, de nem lehetnek föntebb – mentálisan. Mindenki számára lefordítva: ha nem akarom, önök nincsenek. Mert a valaki ott kezdődik, hogy tudatosítja azokban, akik nem valakik, hogy valójában, mi több, lényegében, nincsenek. Látom, nem érti…

POLITIKUS       Megint engem tetszik az úrnak baszogatni? Utálom a néző-provokáló színházat.

MÉSZÁROS      Ne érzékenykedjen, öreg! Örüljön, hogy valakinek látja a művész úr.

CIPOLLA           Értette, amit mondtam, vagy nem értette?

POLITIKUS       Megint kezdi…

VÁLLALKOZÓ                   Nem hagyna ki bennünket a kétes játékaiból?

CIPOLLA           Maguk nélkül mit sem ér az én egész létezésem. A van-ságom. Önök a visszaigazolás. Ami miatt érdemes kiszolgálnom önöket. De ne ragadjunk bele egymás nyálába, uraim! A két ifjú türelmetlenül vár. Nos, arra kérem őket, hogy a következőkben elvégzendő feladvány kiszámításánál legyenek a segítségemre. A számítás nem lesz nehéz, kevésbé tehetséges számolók is alkalmasak rá. Nézzék meg a hímnem e két rendkívülinek ígérkező tagját.  Erejük heroikusnak tűnik, kezük kellően és ingerlően nagy, szájuk római éltósággal húzódik össze, s csak ritkán mosolyra, szemükben az előadás előtt elfogyasztott alkohol lángja lobog… na, nesztek, itt van egy-egy kréta, a dolgotok annyi lesz egyelőre, hogy egyszerűen felírjátok azokat a számokat a táblára, amelyeket kiáltani fogok. Világos a feladat, két szép emberek?

FIÚ 1                   Sajnálom, de én nem tudok írni.

CIPOLLA           Úgy? Feltételezem, hogy te sem, barátom!

FIÚ 2                   Természetesen én sem.

CIPOLLA           Tételezzük fel, hogy van humorom. De önök tételezzék azt, hogy mindig, minden körülmények között van támaszkodni tudok a humoromra. Vannak helyzetek, amikor a humorom nem működik. Olyankor például, amikor tréfát űznek velem. Netán, gúnyt űznek belőlem. Nem tudnak írni. Tudják mit? Akkor teszem a legjobban, ha én ezt elhiszem. Elhiszem, és utálkozom. Mert önök azt állítják, hogy nem tudnak írni, én kijelenthetem, hogy utálkozva nézek magukra. (Meghúzza a laposüveget.) Egészségükre, analfabéta urak! Önök ebben a pillanatban a legyekkel, a macskákkal és a tetvekkel kerültek egy kategóriába. Az írni nem tudók kategóriája ez! (Rágyújt, a fiúk arcába fújja a füstöt, akik zavartan és saját ostoba bátorságuktól eltanácstalanodva ácsorognak a dobogón.)   Botrányos. Ezt most hidegen mondom és keserűen! Vonszolódjanak vissza a helyükre, Üdvöske kisasszony szoknyája mellé, a mutogatós Mario karjai közé! Ebben az országban, amelynek valamennyi jelen törekvése összeegyeztethetetlen a tudatlansággal és sötétséggel, mindenki tud írni. Rossz tréfa ilyen illusztris társaság előtt, amilyen a tulajdon városkátok lakóiból verbuválódott közönség, magukat jobban lealacsonyítani, mint amilyen alacsonyan vannak valójában. Egy kiválóan regnáló kormányt s egy Európába feltörekvő országot kevernek ostobaságukkal gyanúba. (Hirtelen sarkon fordul, és kifelé bámul az ablakon a sötétbe.) De, ha ez a városka, ahol most veszteglünk, csakugyan ilyen sötét zuga e hazának, hogy itt a legelemibb ismeretek is ismeretlenek, akkor sajnálom és bánom a percet, hogy erre a helyre indultam, amelyről tudnom kellett ugyan, hogy jelentősége egy és más tekintetben mögötte áll egy európai városnak…

MARIO              Legyen ebből elég végre! Nincs joga ahhoz, hogy otromba tréfákban szapulja ezt a várost. Mi mindnyájan idevalósiak vagyunk, és nem tűrjük, hogy a élőhelyünket idegenek kigúnyolják. Ez a két srác a barátunk, nem tudósok, de éppolyan jóravaló emberek, mint esetleg némely más ebben a teremben. Aki Európát hánytorgatja, az viselkedjen úgy, ahogy egy európainak viselkednie illik!

Cipolla lassan, nagyon lassan fordul meg, azután csípőből kirúgó léptekkel egészen a dobogója széléig sántikál.

CIPOLLA           No, nézd csak! A régi ismerős! A legényke, aki a kemény kis seggében hordja a szívét! (Csak most veszi észre, hogy a két fickó még mindig a dobogó szélén ácsorog. Rájuk förmed.) Mit álltok még mindig itt? Belőletek mára elég volt! Vissza, a helyetekre! Most ezzel a dicső férfiúval van dolgom, ezzel a „városvédő szenttel”! Ezzel a Vénusz toronyőrével, aki kétségkívül édes köszönetre vár éber őrködéséért…

MARIO              Ne szórakozzon itt velem tovább! Beszéljünk csak komolyan! Ha kell, beverem azt a mocskos pofáját!

CIPOLL              Csak gyere le, drága fiam, és verd be a bácsi mocskos pofáját. Ez benne van a pakliban – a pakliban, amely, ha túlélem a veled való találkozást, akkor hamarosan elő fog kerülni.

KELLÉKESNÉ                Csak nem fognak itt összeverekedni?

KELLÉKES                     Ugyan, kedvesem, ez csak színház, ne éld bele magad!

JANCSIK                         Attól tartok, ez már egészen más, mint egy színház.

BEÜLTETŐ2                     Jön lefelé a srác!

BEÜLTETŐ1                Ez meg fogja verni a bűvészt!

MÉSZÁROSNÉ            Valaki fogja már vissza!

MÉSZÁROS                  Vagy fogja le. Különben vér fog folyni.

CIPOLLA (mosolyogva, kezét széttárva.) A helyzet nem ilyen tragikus. Aggodalomra semmi ok. Mario barátunk heves ifjú, és mint az előbb tapasztalhatták, némiképpen gátlástalan is. Higgadtság, kedveseim! Legyenek tanúi, mire megy ez a kakaskodó ifjú egy művésszel! Lássák, tud-e kárt tenni egy kötekedő hajlamú suhanc a művészet felszentelt papjában! Nagyon harcias ám őkelme, majd szétrobban a vágytól, hogy megverekedjék velem! Ijesztő látvány, hát nem? És nekem mégis nevethetnékem van, amikor végignézek rajta. Csöppet sem izgulok. Inkább kissé szégyellem magam, hogy ehhez az egyenlőtlen küzdelemhez odaadom magamat, a méltóságomat…

POLITIKUS       Maga komolyan verekedni akar… verekedni a színpadon?

CIPOLLA           Színpadon vagy nem színpadon, mindegy is, kedves uram.

MÉSZÁROSNÉ        De hát sokkal fiatalabb, mint maga!

CIPOLLA           Fiatalabb.

MÉSZÁROS      Meg maga… ugye… nincs is teljesen rendben… hogy úgy mondjam… felépítésileg.

VÁLLALKOZÓNÉ             Felépítés? Nincs is felépítése! Ez egy nyomorék.

VÁLLALKOZÓ                  Ez talán erős volt, drágám.

POLITIKUS       Lehet, hogy erős volt, de ez az igazság.

CIPOLLA           Önök közvetlenek velem, de csöppet sem kedvesek… De hát, a vidéki emberek már csak ilyenek, miért is várnék több kíméletet a maguk fajtáktól. (Mario közben már leér, és magát felfújva várakozik, hogy vele is foglalkozzék Cipolla – avagy, ő vele. A bűvész úgy tesz, mintha csak most venné észre a közelségét, arcán gúnyos, meglepett, mímelt csodálkozás. Közelebb lép hozzá. Mélyen a szemébe néz, Mario állja a tekintetét. Egy idő után azonban úgy tűnik, nem is tudna mást tenni. Kétség kívül megfogta tekintetével a mágus.) Azt mondtad, fiam, hogy eleged van. Ezt meg tudom érteni, hiszen látni való, hogy nem jól érzed magad. Már a szemed tisztasága sem kielégítő, gyomor-bél rendszered akut zavarára mutat. Nem kellene este szórakozni menned ilyen állapotban, amilyenben vagy, s tudom, magad is haboztál, hogy nem tennéd-e jobban, ha ágyba feküdnél, és jól bebugyolálnád magad. Könnyelműség volt ma délután olyan sokat innod abból a fehérborból, hiszen rettenetesen savanyú volt. Most aztán itt van a hascsikarás. Szellentened kellene, de szégyellnéd. Igazam van? (Mario merőn nézi, de nem válaszol.) Szeretnél meggörbülni fájdalmadban, nem? Csakhogy, az nem túl férfias egy ilyen legénytől. Tedd csak meg, ne röstelkedj, fiam! Szellents egy nagyot, és görbülj meg, akár a bot! Némi megkönnyebbülést szerez mindkettő a számodra, fontos, hogy a test engedjen a belek görcsös csavarodásának. (Mario kitátja a száját, láthatóan beszélni akar, de nem tud megszólalni. Bárgyún elmosolyodik.) Na, gyerünk! Fingás és meggörbülés! Azt mondtam, szellents, és görbülj meg. Azt hiszed, tudnál nem így tenni? Ebben ne reménykedj! Efféle kólika esetén muszáj szellenteni és meggörbülni. Ne is berzenkedj hát e természetes reflexmozgás ellen, csak azért, mert más ajánlja!

Mario lassan fölemeli az alsókarját, keresztben rászorította hasára, teste meggörbed, oldalt előrehajolt, mind mélyebbre és mélyebbre, széttorzult lábbal s befelé forduló térddel kókadozik, úgyhogy végre, hétrét görnyedő kínban, már csaknem a földön guggolt. Cipolla néhány másodpercig így „tartja”, vezénylő mozdulatokat tesz, s abban a pillanatban, amikor hatalmasat kaszál a levegőben, a fiú elereszti a rágóizmát.

A közönség egy része nevet, a másik része fújol, a mágus egy belehúz a laposüvegébe, és diadalmasan nézi a közönséget.

KELLÉKESNÉ  Hiszen ez undorító!

KELLÉKES        Megmondtam, hogy ne szólj bele!

CIPOLLA           Hagyja csak! Hiszen igazat mond. Talán még a szellentés bűzét is érzi!

POLITIKUS       Ön undorító!

CIPOLLA           Ó, dehogy. Én csak olyan vagyok, mint önök otthon, papucsban a sörük mellett.

VÁLLALKOZÓ                  Ne hasonlítgassa magát hozzánk!

CIPOLLA           Igaza van. Hiszen én csak egy bűvész vagyok. Egy művész.

VÁLLALKOZÓNÉ             Engedje már fölkelni azt a fiút!

Cipolla a görnyedten kuporgó Marióra néz, megint úgy tesz, mintha meglepődék a látványon.

CIPOLLA           Hát ez még mindig itt van? Egyáltalán, hogy érti, hogy engedjem fölkelni? Hát parancsoltam én neki, hogy itt kuporogjon? Az előbb még meg akart veni engem. Most meg olyan, mint egy rakás szerencsétlenség. Csak nincs valami komolyabb bajod, fiacskám?

VÁLLALKOZÓ                   Ne játssza itt az ártatlant! Nyilvánvalóan meghipnotizálta a fiút.

CIPOLL A          Meghipnotizáltam? Nem egészen értem ezt a szót. Mit is jelent meghipnotizálni?  Ha valóban lenne ilyen mágikus erőm, akkor önök fölött miért nem gyakorlom?

MÉSZÁROS      Mert mi sokan vagyunk.

CIPOLLA           Aha. A tömeg bárgyú gőge.

POLITIKUS       Nem ajánlom, hogy sértegessen bennünket.

CIPOLLA           Nem bárgyú tömeget mondtam, hanem bárgyú gőgöt. És ugyebár, ebben az esetben a gőgöt sértettem meg, nem önöket.

MÉSZÁROSNÉ        Hogy csűri-csavarja a szót! Szinte ördögi!

CIPOLLA           Kell ezen csodálkozniuk? Hiszen ez a foglalkozásom.

MÉSZÁROS      Eddig azt hittem, bűvész!

CIPOLLA           Az én művészetem, természetesen, összetett. Beletartozik a szavakkal való különlegesen értő bánásmód is. A művészet intelligencia, tisztelt uram! Intelligencia, ami a közönség szolgálatában áll. Csak nem gondolják, hogy megnyomorítani akarom ezt a derék, és önökért akár verekedni is bátor fiatalembert! Ó nem, kedveseim, nem, nem! Én nem azért vagyok itt, hogy bántsam önöket, hanem, hogy szórakoztassak. Mindeközben, természetesen, megvédem magamat ennek a fiúnak az öklétől, ezzel megvédem önöket is a brutális verekedés kínos látványától. Mert a verekedés látványát érzékeny emberek nem bírják elviselni. És önök, gondolom ezt abból, hogy idejöttek megnézni engem, érzékeny és fogékony emberek.

POLITIKUS       Most gúnyolódik velünk, vagy udvarol?

CIPOLLA           Egyiket sem teszem. Éppenséggel csak objektív vagyok. Ami pedig ritkaság a nyilvánosság szemében rangot szerzett közszereplő részéről.

POLITIKUS       Maga nem közszereplő.

CIPOLLA           Ha jól sejtem, maga pedig csak volt közszereplő.

POLITIKUS       Dögölj meg!

CIPOLLA           Több tiszteletet kérek! Mi több, követelek! Nem érdemlem meg ezt az otromba hangot!

MÉSZÁROS      Jobban tenné, ha nem a hangunkkal foglalkozna, hanem a fiút engedné el.

CIPOLLA           Már megint ez az elengedés! Elgondolni sem tudom, miért tulajdonítanak nekem különleges képességeket. Ám ha gondolják, akkor szólhatok az érdekükben. (A még mindig görnyedt fiúhoz sántikál, megsimogatja a haját, ahogy a kisgyerekek buksiját szokták a felnőttek, megpaskolja az arcát, aztán szinte durván lök rajta egyet.) Na, kelj fel végre, mamlasz, és menj a helyedre!

ÜDVÖSKE         Mario, gyere már föl, Mario!

CIPOLLA           Na, Mario, menj, ha Üdvöske hív, micsoda pipogya fráter vagy te! Nem látod, mennyire félt? És mennyire vágyik a társaságodra? Talán még azt is megengedi, hogy megfogd a mellét…

ÜDVÖSKE         Maga egy másik világban él, ember! El sem tudja képzelni…

CIPOLLA           El tudom képzelni, Üdvöske, hogyne tudnám elképzelni. De nincs két egyforma mellfogás. Ahogy Herakleitosz mondja, kétszer nem lehet ugyanúgy megfogni ugyanazt a mellet, mert sem a fogás, sem a mell nem lehet másodjára ugyanaz.

ÜDVÖSKE         Maga megbuggyant! Gyere már, Mario!

CIPOLLA           Nem reméltem, hogy érteni fogja, amit mondtam, kedveském! De ez most az én hibám volt. Az első hibám ma este. Civil voltam egy pillanatra. Egy butácska kis fruska kihozott a sodromból. Ó, nem, nem, Mario egy pillanatra sem billentett ki az egyensúlyomból. Ő, hogy úgy mondjam, be volt kalkulálva a mai estémbe.

MÉSZÁROS      És nem lehetne, hogy a mai estélyébe valami produkct is belekalkulálna?

CIPOLLA           Hogy magának milyen igaza van! Csak nem volt hajdanán, mondhatnám, ifjúsága hajnalán, amatőr színjátszó?

MÉSZÁROS      Hát szó ami szó…

MÉSZÁROSNÉ Ezt nekem soha nem mondtad.

MÉSZÁROS      Mert soha nem is kérdezted.

POLITIKUS       Most akkor hol van a színpad, és hol van a nézőtér?

VÁLLALKOZÓNÉ             Végül is, kit kell néznünk és hallgatnunk? Magukat vagy a bűvészt?

MÉSZÁROS      Most hozzánk beszél?

MÉSZÁROSNÉ        Na, már csak az kéne, hogy hozzánk beszéljen!

CIPOLLA           Mielőtt hajba kapnának, más vizekre vezérlem a hajónkat… (Hátba vágja Mariót, közvetlenkedve, de nem túl barátságosan.) Na, tényleg húzódj végre vissza az életedbe, kisfiam! (Mario, mint aki álomból ébred, csodálkozva nézi a szemközti közönséget, azután bizonytalan léptekkel a vadul integető Üdvöske irányába indul. Cipolla ismét meghúzza a laposüveget.)

POLITIKUS       Nem iszik maga túlságosan sokat?

VÁLLALKOZÓ                   Ahhoz képest, hogy még semmit sem csinált a színpadon!

CIPOLLA           Közük? Honnan tudják, hogy ez a laposüveg nem kellék? És csak tea van benne. Nos, kellékes, ugye igazat beszélek! Ez a laposüveg ugyanolyan kellék, mint ez a pisztoly az oldalamon.

KELLÉKES        Minden kellékre magam sem emlékszem… Fel van írva valahova… De bizonyára kellék… Különben, hogy került volna magához.

CIPOLLA           Na, látják! Az előbb valaki azt kérdezte, hol van a határ a színpad és a nézőtér között. Nem általában, kérdezte, hanem konkrétan, erre a helyzetre vonatkoztatva. Nos, meg kell állapítsam, hogy ezt a határt önök számolják fel, mégpedig önkényesen. Azt képzelik, hogy amit maguk előtt látnak, az valóság. És akit látnak, az nem egy kiváló művész, hanem éppolyan hétköznapi ember, mint önök! Nos, ennél nagyobb elismerést aligha kaphat egy színpadon élő lény, egy olyan személy, mint én. Köszönöm! (Gúnyos mosollyal szinte földig hajol. Egy ideig ebben a pózban marad. Egy-két tenyér önkéntelenül összecsattan. Majd hirtelen fölegyenesedik.) Egy önként jelentkezőt kérek!

Sántikálni kezd a széksorok között, belehajol az emberek arcába, láthatóan igyekszik zavarba hozni őket.

CIPOLLA           Megismétlem. Egy önként jelentkezőt kérek. (Kiválaszt valakit a jelentkezők közül.) Kérem, fáradjon a táblához, és írja fel egymás alá azokat a számokat, amelyeket a tisztelt nézők mondanak. Mondjuk, ön (rámutat az egyik nézőre) kérem, mondana egy számot?  (A néző mond egy számot, felkerül a táblára.) Lehet nagyobbat is! (Újabb nézőre mutat, aki mond egy másik számot. Ez a szám is felkerül a táblára. Cipolla rámutat egy újabb nézőre.) Mondjon egy évszámot! Mondjuk, annak a parasztfelkelésnek, vagy minek a dátumát! Jól hallom? 1514? Remek. Ez egyébként a Dózsa-féle parasztfelkelés dátuma. Remélem, azt is tudja, hogy Dózsa nem paraszt volt, hanem egy jólszituált kisnemes? Nem tudta? Akkor azzal sem lehet tisztában, hogy 1526 egyenes következménye volt a Dózsa-féle provokációnak! Szándékosan meggyöngíteni egy török invázió kivédésére készülő országot! Ki látott már ilyet! Na, ne nézzen így rám! Ha még nem olvasott erről, majd fog olvasni, biztos vagyok benne! (Rámutat egy másik nézőre.) Fogadjunk, hogy ön 1848-at akarja mondani! Nem/Igen? Na, az se volt valami nagy szám. Mármint a vége. A nemzet atyja, a mi sok-sok népdalban megénekelt Kossuth apánk gatyája rögtön teliszaladt, amikor az oroszok is beszálltak a bulijába, ni, ki is nyargalt nyomban Turinba, magára hagyva a föllázított országot, és milyen érdekes is! Nem ő, Görgey  lett a szabadságharc elárulója, nem ő, aki hűtlenül itt hagyta felkoncolásra azokat, akiket zászlók alá szólított…

POLITIKUS       Miféle eszméket hirdet itt! Ez is hozzátartozik a mutatványhoz?

CIPOLLA           Ó nem, uram, ez nem tartozik éppen a produkcióhoz. De ha már fölmerültek ezek a dátumok, akkor miért ne mondtam volna el a véleményemet róluk.

MÉSZÁROS      Ez nem vélemény, ez egyenesen provokáció!

CIPOLLA           Minden provokációnak számít, drága ember, ami nem eltér a nemzeti megegyezés politikájától.

POLITIKUS       Hagyja csak a politikát másra!

CIPOLLA           És talán magát vigyem fel a padlásra?

VÁLLALKOZÓ                  Mire föl fitogtatja a műveltségét? Azt hiszi, csak maga olvasott Ady Endrét?

CIPOLLA           Nem, én egyáltalán nem gondolok ilyesmit. Lenne szíves mondani egy számot?

VÁLLALKOZÓ                  Hárommilliárd nyolcszázmillió ötszáhuszonhétezer négyszáztizenhat. Na, elégedett?

CIPOLLA           Ön ugyebár vállalkozó?

VÁLLALKOZÓ                  Ezt honnan veszi?

CIPOLLA           Vállalkozó, vagy nem vállalkozik?

VÁLLALKOZÓ                  Vállalkozom. De honnan…

CIPOLLA           Nem tudom. Látom. (Az orra alatt morogva.) Az ürességet a legdrágább öltöny sem tudja eltakarni.

VÁLLALKOZÓNÉ             Ez frocliz téged!

VÁLLALKOZÓ                  Ki ez, hogy felvegyem.

CIPOLLA           És milyen igaza van, amikor nem törődik azzal, hogy én itt mit beszélek. Bolond lyukból bolond szél fúj, nem igaz? Maguk, tisztelt nézőim, hajlamosak a művészeket bolondnak tekinteni. És azt gondolják, hogy ezt a pénzükért meg is tehetik. Pedig nem bolondok vagyunk mi művészek, kérem, csak érzékenyek. Önök helyett érzékenyek. Sok kényelmetlen gondolkodást takarítunk meg az önök részére azzal, hogy magunkra vállaljuk ezt a kínt. Mert a gondolkodás kín. Ezt a kínt mi átvállaljuk önöktől.

MÉSZÁROS      Nem kínlódnánk inkább a számokkal tovább?

CIPOLLA           Ahogy tetszik. Hogy megidézzük ide, ebbe a kies kis vidéki városkába a nagy angol drámaírót. Kérem a következő számot, ha lehet, igyekezzünk tízezren belül maradni!

Tovább kérdezgeti a nézőket, kommentálva a számokat, de már nem történelmi példákkal megspékelve azokat. Valamennyi szám, egymás alá, felkerül a táblára. Végül megelégeli a kérdezősködést, és a táblánál ügyködő nézőhöz fordul.

 CIPOLLA          Megkérem önt, adja össze a számokat. Önök pedig (széttárt karokkal a nézőkhöz fordul) ellenőrizzék, hogy barátunk helyesen adja-e össze a számokat. (A táblás ember közli a végösszeget.) Stimmel, hölgyeim és urak? Egyszóval, stimmel. Hát akkor nem marad más, mint hogy megnézzük, mit takar a tábla jobb felső sarkába szögezett papírlap. (Teátrális mozdulattal felemeli a papírt, amely alatt ugyanaz a szám szerepel, mint az összeadás végén. Taps.) Hát nem furcsa? A két szám, lehet, hogy a véletleneknek köszönhetően, megegyezik. De mondanom kell önöknek valamit. Véletlenek márpedig nincsenek. Ahogy boszorkányok sem, mondta nagy királyunk, Kálmán, a könyves.  

CIPOLLA           Folytassuk most kártyatrükkökkel. (A belső zsebébe nyúl, és kihúzza onnan a laposüveget.) Pardon, nem is ezt akartam. De ha már itt van, vegyük hasznát! (Belehúz az üvegbe, élvezettel törli meg a száját.) Kellék laposüveg, kellék whiskyvel. De az is lehet, hogy pálinka. Végül is, a látszat szempontjából, teljesen mindegy, hogy mi. (Visszateszi a zsebébe a laposüveget, majd ugyanebből a zsebéből két pakli kártyát húz elő. A továbbiakban ezekkel operál.) Kérek egy önként jelentkezőt!

Kártyatrükkök következnek. A bűvész közben megállás nélkül beszél, hadovál, rögtönöz, valószínűleg azért, hogy a nézők figyelmét elvonja a nyilvánvaló csalásokról. Valamennyi trükk után tapsol a közönség, Cipolla pedig mélyen meghajolva, csillogó szemmel, nagy élvezettel aratja le a babérokat.

CIPOLLA           A kártyát legtöbben az ördög bibliájának tartják. Különösen a vallásos emberek, egyházuk intenciói szerint. Miközben épp ők forgatják a legnagyobb élvezettel ezt az ördögi kelléknek titulált bibliát. És nézik-hallgatják templomi áhítattal Korda Gyuri bácsi kommentárjait a tévében… Söprik be egy-egy parti után a kevéske pénzecskéket, mintha hatalmas összeg birtokába jutnának vele. Pedig nem, és ezzel józanul tisztában is vannak. Mit mondok tehát? Hogy a kártya olyan, mint az alkohol, vagy a kábítószer. Öl, butít és nyomorba dönt.  Idétlen idéa! A kártya játék. A játék élvezet. A kígyó megharapja a farkát. Az élvezet szenvedély. A szenvedély a lélek billegdélése a meredélyen. De  hát ez már filozófia. Filozofálni pedig igazán nem érdemes egy-egy trükk bemutatásakor.

A közönség már-már teljesen a delejébe kerül, amikor váratlanul valaki önkéntelenül felkiált.

MÉSZÁROS      Na, mégiscsak tud valamit az ember.  Ez az ember igazi varázsló!

VÁLLALKOZÓ                  A fenét tud. És egyáltalán nem varázsló. Szemfényvesztő, igaz, nem is akármilyen. Magukra erőltette az akaratát, és azt a lapot húzták ki, amelyik éppen kellett neki.

CIPOLLA           Még az is lehet. De ha jól értem, azt gondolja, magát nem tudnám befolyásolni abban, hogy melyik lapot húzza ki.

VÁLLALKOZÓ                  Azt gondolom. Az én agyamat ugyan nem tudja megmanipulálni.

CIPOLLA           Értem. Ha megkérem, felfáradna mellém a dobogóra?

VÁLLALKOZÓ                  Miért is ne? Én nem félek magától.

CIPOLLA           Félni tőlem? Ugyan, honnan veszi azt, hogy ebben a teremben bárki is fél, magán kívül, tőlem?

VÁLLALKOZÓ                  Épp most mondom, hogy nem félek.

CIPOLLA           Ha jól emlékszem, egyedül ön beszélt itt a félelemről. Ismeri a közmondást, az beszél, akinek a háza ég.

VÁLLALKOZÓ       (miközben felkapaszkodik a dobogóra.) Ördög vigye a közmondásait! Na, mutassa azt a paklit! Az én agyamat ugyan nem fogja megmanipulálni, abban biztos lehet.

CIPOLLA           Ön meglehetősen akaratos férfiú. Ön vadul akar. Ezzel némileg megnehezíti a feladatomat. Az eredményemen azonban az ön ellenszegülése mit sem változtat. A szabadság is valami, ami van, az akarat is valami, ami van; akaratszabadság azonban nincs, mert az akarat, amely tulajdon szabadságára irányul, a semmibe nyúl. Önnek szabadságában áll húzni vagy nem húzni. De ha húz, helyesen fog húzni, annál biztosabban, minél önállóbban szeretne cselekedni.

VÁLLALKOZÓ                  Ebből a handabandázásból nem értek semmit. Adja inkább a paklit

CIPOLLA           Csak ne olyan hevesen, barátom. Minden mutatvány egyben szertartás is. Ha nem jól adjuk meg a módját, oda a hatás. Most ebből a pakliból kiveszem ezt a három lapot, de úgy, hogy én sem nézem meg. Egy, kettő, három. Megtörtént. Ebből a másik pakliból ön húz ki egy lapot.  Egyetlen lapocskát. Nekem az a gyanúm, hogy a kihúzott lap az általam választottak között lesz. Ha nem, akkor ön és az akarata nyert!

A vállalkozó nagyon erősen koncentrálva, de érezhetően idegesen kihúz egy lapot.

VÁLLALKOZÓ                  Megtörtént. Kihúzta a lapocskát Na, mutassa a kártyáit, szemfényvesztő!

CIPOLLA           Szemfényvesztő? Mindegy. Még mindig jobb, mintha Cipollának szólított volna. Az úgy… olyan bizalmas, tudja… és nem mindenki szereti a fölösleges bizalmaskodást.

VÁLLALKOZÓ                  Ne fecsegjen már annyit fölöslegesen! Mutassa a lapjait!

CIPOLLA           Maga igazán türelmetlen egy ember! Tudja, a hatás! Mit gondolnak, az úr lapja az általam kiválasztottak között lesz? (Hangok innen-onnan.) Mario, fiacskám, szerinted az én három lapom között…

ÜDVÖSKE         Hagyja békén Mariót!

CIPOLLA           No lám, Üdvöske megszólalt. Talán elveszett Mario barátunk nyelve?

VÁLLALKOZÓ                  Lenne szíves velem foglalkozni?

CIPOLL              Igaz is, ha csak átmeneti időre is, maga most főszereplő. Tudja mit? Most én is az ön erős akaratára fogok támaszkodni! Gondoljon erősen arra a lapra, amit kihúzott! És számoljon el fennhangon háromig.

VÁLLALKOZÓ                  Egy… kettő… három!

Cipolla lassan, valóban szertartásosan szétnyitja a kezében lévő három kártyát, ő maga nem nézi meg, a közönségnek mutatja fel azokat, úgy, hogy a vállalkozó is lássa.

CIPOLLA           Nos, ez az én három lapom. Most pedig ön mutassa fel a lapjait! Remek. Szerepel a kártyáim között az úr által kiválasztott lap?

A közönség a döbbenten rebegő vállalkozóval együtt mondja ki az igent.

CIPOLLA           Számítottam erre. Mondhatja akár, hogy kiszámítottam. Ha nem tévedek, a kezemben tartott jobb oldali lapról van szó.

VÁLLALKOZÓ                  Nem téved.

CIPOLLA           Nem lepődöm meg ezen. Én nem szoktam tévedni. Ön az, aki tévedett, amikor azt gondolta, hogy nem tartom a kezemben az akaratát. A kezemben tartom… ha akarom. (Kedélyesen elmosolyodik, de a mosolya ijesztően hideg és fölényes.) Akár a helyére is mehet. És elgondolkodhat közben azon, milyen szerencséjük, hogy én művész vagyok, nem pedig politikus. Képzelje el, ha el tudja képzelni, most már talán képes lesz rá, hogy akkor mi lenne, ha egy egész népre rákényszeríteném az akaratomat. Gondoljon bele! Egy egész népre! Egy egész nép húzná ki a pakliból azt a lapot, amelyiket én akarom! De ne tágítsuk ennyire a gondolkodásunk körét, hiszen mégiscsak egy szerény kis mutatványos estén vagyunk. ( Hirtelen megroggyan a lába, kissé megtántorodik. A zsebébe nyúl, és egy nagy korttyal erősíti föl magát. Arcára visszatér a fölényes mosoly. Fölnéz a karzatra.) Nos, Mario, mit szólsz te ehhez? Tetszett a produkcióm?

FIÚ 1                   Ne hagyd magad provokálni, Mario!

FIÚ 2                   Utazik rád a fickó.

ÜDVÖSKE         Csókolj meg inkább, legalább addig sem tudsz beszélni!

Mario ajkára tapad. Cipolla némi meghökkenéssel nézi a jelenetet.

CIPOLLA           Lám-lám, Mario a csókkirály. Nem hagyják, hogy provokáljam. Pedig én csak azt akartam megtudni, mint vélekedik a barátunk a produkciómról. De ha nem, nem. (Némi zavarral ismét a laposüveg után nyúl. Rövidet kortyint, de hosszan krákog utána.)

VÁLLALKOZÓNÉ             Undorító látvány egy részeges ember, aki nem tud parancsolni az ösztöneinek!

VÁLLALKOZÓ                   Első ránézésre láttam, hogy alkoholista.

VÁLLALKOZÓNÉ             Ugye, te nem leszel sose ilyen!

VÁLLALKOZÓ                   Hogy jön ez most ide?

CIPOLLA           Ahogy hallom, önök az ivási szokásaimat beszélik ki éppen. Tehetik ezt feljogosítva az által, hogy önök előtt zajlik az ivászatom. Szándékosan használtam ezt a durva szót, mert jóllehet bele-belekortyintok az üvegbe, ami egyébként sem üveg, hanem nemesacél, és az üvegre semmiképpen sem emlékeztet anyagban, noha formában biz’ arra hajaz, de hogy szavamat ne felejtsem, ki kell jelentenem, hogy a kortyintások és a mutatványom között gyakorlatilag semmilyen összefüggés nincs. Kellék az üveg, kellék a kortyintás, ahogy kellék az élet is, bizony, kedveseim, az élet is csak egy kellék, egy nagyobb valaminek a kelléke, amit leginkább, vagy legfeljebb úgy tudnánk nevezni, hogy semmi. (A nézők között járkál, apró figyelemelterelő trükkök közben – odakap a fülükhöz, kártyát húz ki onnan stb. – folyamatosan fecseg.) Érzik az időnek a különös illatát? A szerepek most mintha megcserélődtek volna, a folyó visszafelé folyik. A szenvedő, befogadó, engedelmeskedő rész most én vagyok, én vagyok, akinek az akarata kikapcsolódott, s aki csak a néma, levegőben remegő közakaratot teljesíti be, lássák, most én vagyok, én, aki oly sokáig akartam és parancsoltam önöknek, a kiszolgáltatottjuk, a szolgájuk; de hangsúlyozom, hogy ez mindegy nekem. Az a képesség, hogy túllépjünk önmagunkon, eszközzé legyünk, a legfeltétlenebbül és legteljesebben engedelmeskedjünk, csak fonákja a másiknak, hogy akarjunk és parancsoljunk; mindkettő egy és ugyanazon képesség; parancsolás és engedelmesség egylényegűek, föloldhatatlan egységet alkotnak; aki engedelmeskedni tud, az tud parancsolni, és megfordítva: az egyiknek gondolata bennfoglaltatik a másikban, amint tömeg és vezér bennfoglaltatnak egymásban; de a teljesítmény, a rendkívülien nehéz és idegfeszítő teljesítmény az enyém, a vezéré és dolgok rendezőjéé, akiben az akarat engedelmeskedéssé s az engedelmesség akarattá lesz, akinek személye mindkettőnek szülőhelye, akinek tehát éppen elég nehéz a dolga. El sem tudják képzelni, milyen rendkívülien nehéz a dolgom, nyilván azért iszom, vagy gyakorolom az alkoholfogyasztás eszméjét kelléken keresztül, hát igen, nagy úr a megszokás, mert kevés olyan művészt van szerencsém ismerni, aki ne nyúlna a pohár felé alkotás közben, ihletett állapotban, a teremtés aktusa közben, az eszmei fogantatás ritka éles és halálos meredélyeken bukdácsoló pillanataiban.

Leül, háttal a publikumnak, cigarettára gyújt. Sokáig hosszú csönd, várakozás. Felugrik, a csikkel a szája sarkában elvigyorodik. Rámutat az egyik fiúra.

CIPOLLA           Te ott, te nagyfülű, aki hiába próbálod befűzni Üdvöskénket, mert ő csakis Mario kedvéért van itt, az ő kemény karizmait érzi pihegő kebléhez nyomódni, és már arról álmodozik, hogy az előadás végén hogyan tárja ki sovány, de formás hosszú combjait a buszállomás legtávolabbi, akkorra már kihalt sötét megállójának a padján…

ÜDVÖSKE         Ezt meg hogy képzeli…

CIPOLLA           Nem kell felkapni a vizet, édesem, ha ostobaságokat beszélek, hát hadd beszéljek ostobaságokat, kiskegyed hosszú combjai tőlem aztán maradhatnak összezárva, ön pedig maradhat összezárva kielégületlen és sóvárgó kis életével, mit nekem maga, és a maga tárulkozó vagy zárulkozó öle!  Gyere fiam, mert ha számolni nem is tudsz, nyilván arra képes vagy, hogy lefeküdj ide a szőnyegre, és tárgyává légy a következő lélegzetelállító mutatványomnak, na gyere, fiam, Üdvöske megvár, és lehet, hogy épp ezek a pillanatok lesznek azok, amelyek elindítják benne a vágyakozást irántad, és az a most makacsul összezárt, minden valószínűség szerint gyönyörűséges és gyönyöröket adó öl eléd tárul… jól van, jól, mielőtt tiltakoznék a gyönyörűség, abba is hagyom a froclizását, ráadásul, úgy látom, Mario úrfi igen kezdi elveszíteni a türelmét irányomban, nem igaz, Mario?

ÜDVÖSKE         Ne válaszolj neki, látod, hogy provokál!

CIPOLLA           Provokálom? Csak azt lehet provokálni, akinek vér van a pucájában, aranyoskám! De erre még visszatérünk. Lám csak, lám, itt van az emberkénk, aki ugyan nem tud számolni, de bizonyára egy csöndes, mozdulatlan elfekvésre azért képes. Feküdj le ide, fiam, és tegyél úgy, mint aki aludni készül, engedd el magadat, engedd ellazulni az izmaidat, ne húzd be a hasadat, a kezdődő kis pocakod nem látszik így fektedben, a lehető legkényelmesebb pozitúrában feküdj, na ja, így jó is lesz, nézz rám, nézz a szemembe, egyenesen bele a szemembe, ne restelkedj, csak  nézz, ide, ide, keresd meg tekinteteddel a szembogaramat, merülj el a szememben, ahogy elmerülnél Üdvöske friss és mély tekintetében, eh, megint elkalandoztam a karzat felé, ahol Mario barátunkra tapad valami különös és mély izzással a megnevezett leányzó, te vagy a fontos, drága fiam, te, aki most itt fekszel, és lám, csukva a szemed, mélyen alszol, mélyebben, mint éjszakai álmaid során szoktál, és most azt tehetek veled, amit akarok.

KELLÉKESNÉ  Csak nem bántani akarja ezt a szegény fiút is?

KELLÉKES        Megmondtam, hogy maradj csöndben! Nem megmondtam?

CIPOLLA           Miért pirongatja a kedves feleségét, drága kellékes? Hiszen csak megriadott a drága lélek, és félteni kezdte ezt a fiút. Azt már meg sem kérdezem, mi oka van félteni ezt az édesen alvó gyermeket, ha csak nem a tulajdon gyermeke lenne, de ezt nem feltételezem, annál inkább azt, hogy ez a most édesdeden pihegő gyermek olykor-olykor a kegyed még mindig hervadás előtt álló felesége kebelén pihegi ki ifjúkora korai izgalmait…

KELLÉKESNÉ  Te meg ne mondasz erre semmit?

KELLÉKES        Én itt alkalmazásban vagyok. Ez csak színház. Hozzá tartozik a szerephez, amiket mond.

KELLÉKESNÉ  De az én becsületemet vonja kétségbe.

KELLÉKES        Túlérzékeny vagy. A te becsületedet senki sem vonhatja kétségbe, édesem, különösen nem egy jöttment bűvészecske.

CIPOLLA           Aha. Bűvészecske, mondja a kellékesecske.

KELLÉKES        Bocsánat, csak úgy kiszaladt a számon.

CIPOLLA           Azért az ember vigyázzék, hogy ne legyen a szája rossz záróizmokkal rendelkező segg, amelyen keresztül csak úgy kiszalad a gondolati ürülék…

POLITIKUS       Épp az ön szája egy mérhetetlen nagy klozet, uram.

CIPOLLA           Hm… nézőpont kérdése. Nem nyitok a szám felett vitát. Térjünk vissza a pihegő gyermekecskére. Nos fiam, alszol? ( A fiú nem válaszol.) Valószínűleg alszik. De tegyünk egy próbát! Ha alszol, édes gyermek, akkor kezdj el szépen, hangosan horkolni! (A fiú előbb köhög egyet-kettőt, azután egyenletesen és  hangosan horkolni kezd.) Na, a próba sikerrel járt. Nézzék ezt a fiút. Ugye, azt gondolták, hogy ő egy közönséges kis suhanc, egyike azoknak, akik Üdvöske kisasszony szoknyája, vagy éppen feszesen a combjához simuló nadrágja körül szaglásznak…

MARIO              Megtenné, hogy kihagyná az ócska szólamaiból a menyasszonyomat?

CIPOLLA           Ez a beszéd, Mario, drága fiam, ez a beszéd! Így áll ki egy talpig férfi egy öléig forró nő becsületéért. Amúgy, s ez csöppet sem meglepetés, két fölfedezést is tettem a beszólásoddal kapcsolatban. Egyik, hogy szólamnak nevezed a beszédmódomat, ami egyrészt kétségtelen bók számomra, hiszen észrevenni vélem általad a szóbeli megnyilvánulásaim zeneiségét, másrészt pedig örömmel konstatálom, hogy eljegyzés történt szerény estem során, Mario úrfi menyasszonyául választotta Üdvöske kisasszonyt!

MARIO              Ne merjen tovább gúnyolódni rajtunki az úr!

CIPOLLA           Nem, Mario, még nem te vagy soron, pihentesd békén erős karodat Üdvöke kisasszony keményen duzzadó kebelén. Na, elégedett vagy, fiam, kellően finom voltam?

POLITIKUS       Otromba.

CIPOLLA           Hát persze, otromba. A maga korú, csak nevükben férfiaknak nyilván otrombaság egy duzzadó női kebelről említést tenni. Ne, így a fiataloknak, akik nem csak emlékeznek rá, de tudják is, hogy milyen egy duzzadó női mell. Vagy emlékszik még rá? Forró, kemény, ugyanakkor kellően rugalmas, mondhatni, ruganyos…

MÉSZÁROS      Befejezné ezt végre? Netán azért vettük a jegyet, hogy egy közönségi… na, hogy mondjam… társ kebeléről áradozzon itt nekünk?

CIPOLLA           Mindent a közönségért. Hiszen önökért vagyunk, önökért élünk és halunk, halunk és élünk, s ha élünk, akkor hallunk is… Már megbocsássa nekem ezt a szójátékot… Igaz! Itt fekszik ez a fiatal férfiú kiterítve! Mit kezdjünk vele? A végén még megfázik. Mitől fáznék meg, kérdezhetik. Hát attól, hogy a földön fekszik. Ha nem feküdne a földön, nem fázna fel?

MÉSZÁROSNÉ (mintegy extázisban.) Akkor nem fázna fel.

CIPOLLA           Mivel ezen a színpadnak nevezett nyavalyás dobogón csak egyetlen szék van, és az az egyetlen szék a számomra van fenntartva, oda nem ültethetem le. Ráadásul alszik, és egy alvó ember felemelése, székre felültetése meglehetősen nehézkes, mi több, kínos feladvány. A legegyszerűbb, ha felemeljük őt a levegőbe.

VÁLLALKOZÓNÉ             Felemeljük?

VÁLLALKOZÓ                  Nekem lumbágóm van.

CIPOLLA           Remélem, ezt a silány replikát önkéntelenül dadogták el, és nem a helyzethez betanulva! Természetesen nem önök fogják fölemelni a fiúcskát, hanem ő fogja felemelni saját magát. Elkezdtem az előbb, csak nem fejeztem be, hogy bár hétköznapi srácnak látszik, csodálatos képességei vannak, amelyekkel eddig ő maga sem volt tisztában. Nézzék csak! Fiam ott hideg van a padlaton. Tessék szépen fölemelkedni! Emelkedj föl a levegőbe, úgy, ahogy vagy!

Oldalt széttárja a kezét, és emelő mozdulatokat tesz. A fiú teste felemelkedik a levegőbe. A nézők ajkát önkéntelen felkiáltás hagyja el, Cipolla diadalmasan mosolyog. Azután a levegőben vízszintesen fekvő fiú testére ül, és rágyújt. Döbbent csend a nézőtéren.

CIPOLLA           Most persze azt gondolhatják, hogy tiszteletlen vagyok. Csak mert nem a székemen ülök, hanem ezen a… a rögtönzött, hortyogó kis heverőn. Pedig dehogy. Ő nem érez súlyt ilyenkor, ahogy nem érzi a lebegést sem, teljesen érzéketlen minden külső inger iránt, merev, akár egy faarab.

KELLÉKESNÉ  Hogy beszélhet így egy emberről!

KELLÉKES        Ne avatkozz bele már megint!

CIPOLLA           Csak hagyja, barátom, a kedves felesége hadd méltatlankodjék! Méltatlankodás, asszony a neved – mondta valaki fontos személy, ha nem is egészen ezekkel a szavakkal. Annyit azonban elért a tisztelt hölgy, hogy beleuntam ebbe a levegőben lebegő kópéba. Na, fiam, hagyd el magad, és húzz vissza a helyedre, Üdvöske kisasszony épp általad szabadon hagyott szoknyarészére. (A fiú visszaesik a földre. Nyomban fölpattan, mint aki álomból ébred, a szemét törölgeti, nem ért semmit és nem emlékezik semmire, kedvetlenül és gyanakodva csörtet vissza a helyére.) Reméljük, még nem foglalta el a helyedet ott fent senki. Ugye nem, kedves Mario, vigyáztál arra, hogy e hitvány legényke helyébe nehogy valamilyen díszkan kapaszkodjék fel közétek!

MARIO              Leszállna végre rólam?

ÜVÖSKE            Ne állj már szóba vele, úgyis te húzod a végén a rövidebbet!

CIPOLLA           Igaza van, kisasszony, mivel a rövidség nem esztétikai kategória.

VÁLLALKOZÓNÉ Pfuj!

CIPOLLA           Disznó, aki arra gondol.

VÁLLALKOZÓNÉ             Hallottad? Ledisznózott.

VÁLLALKOZÓ                  Miért, te arra gondoltál?

VÁLLALKOZÓNÉ             Mire arra?

VÁLLALKOZÓ                  Mit tudom én. Hát, arra…

CIPOLLA           Asszonyom, ne zaklassa fel magát, hiszen most utazik. Vagy tévednék?

VÁLLALKOZÓNÉ             Még hogy  utazom…

CIPOLLA           Utazik. Egy nagy luxusgőzös fedélzetén napozik. A fedélzeti nagy kék medence szélén. Érzi a nap erejét?

VÁLLALKOZÓNÉ             Igen, nagyon erősen tűz a nap.

VÁLLALKOZÓ                  Te most csak miatta tréfálkozol valamennyiünkkel?

CIPOLLA           Vigyázzon, fel ne égjen! Víz és napfény együtt nagyon veszélyes tud lenni! De ezt nem lehet ruhában kibírni! Ugyan, dobja le már magáról a blúzát, a matrózok háttal vannak önnek, a hajó irányba állításával vannak elfoglalva!

VÁLLALKOZÓ       (igyekszik megakadályozni a feleségét abban, hogy levetkőzzék.) Drágám, ezt ne tedd, meg vagy hipnotizálva…

CIPOLLA           Ön természetesen félti megmutatni a felesége bájait a többieknek. Csak az a baj, hogy nem tudja felemelni a kezét, hogy megakadályozza bájos kis neje vetkőzését.

VÁLLALKOZÓ                  Nem mozog a kezem. Nem tudom felemelni ezt a kurva kezemet. Nem segítene valaki…

POLITIKUS       Csak nem képzeli, hogy beleavatkozom egy sztiptíz menetébe?

MÉSZÁROS      Talán én…

MÉSZÁROSNÉ        Te ülsz a seggeden, és nem fogdosod más feleségét.

MÉSZÁROS      De hát…

MÉSZÁROSNÉ        Nincs de hát! Ülsz!

CIPOLLA           Na, dobja le a csinos kis blúzát, így mégsem kenheti be napolajjal azt a szép fiatal testét! (Vállalkozóné ledobja a blúzát, és ragyogó tekintettel kapaszkodik a Cipolláéba.) Remek. Akkor most kenje be magát valamivel az erős sugárzás ellen! (Vállalkozóné kéjes nyögdécselések közepette keni be magát a képzeletbeli napolajjal. Melle itt-ott kivillan, a közelben ülő férfiak zavartan hörögnek, köhécselnek.) Úgy! És most nézzen ki a korlát fölött, merre jár a hajó?

VÁLLALKOZÓNÉ             Akármerre nézek, mindenhol víz. Víz és víz. Kék és kék. Tenger és tenger. És mindenhol nap és nap! És a fedélzeten matrózok. Izmosak, erősek, vakít a fehér foguk, beléremegek, hogy tudnak ezek húsba harapni! Zene szól, zene, valcer, és engem az egyik matróz, aki ledobta magáról a csíkos felsőjét, táncra hív.

VÁLLALKOZÓ                  De hát, nem is tudsz táncolni!

CIPOLLA           De most majd tud! A matrózzal. Rángassa el onnan, azt javaslom, ha nem akarja, hogy komolyabbra forduljon kettejük között a dolog.

VÁLLALKOZÓ                  Nem tudom felemelni a kezem. Nem segítene valaki?

MÉSZÁROS (fel akar állni, de a felesége visszaráncigálja.) Majd én, az én kezem…

MÉSZÁROSNÉ        A te kezed csak maradjon a térdeden! Nem fogdosod ezt a kis nőt itt, te vén pedofil!

CIPOLLA           A szándék tiszteletre méltó volt, de a körülmények nem engedik kiteljesedni. Pedig elkelt volna a segítség. Összebújva táncolnak, nagyon összebújva, a matróz a jobb lábával belép a hölgy két combja közé…

VÁLLALKOZÓNÉ             Gyere, te buja állat… te kemény hús… te hatalmas végzés…

VÁLLALKOZÓ                  Nem tudom megmenteni a feleségemet? Ezt nem hiszem el! Nem tudom megmenteni a feleségemet!

CIPOLLa            A matróz most a hölgy nyakába csókol…

VÁLLALKOZÓ                  Kegyelem, ha istent ismer, kegyelmezzen! Segítsen!

CIPOLLA           Jól hallom? Ön kegyelemért könyörög? Segítségért folyamodik hozzám. És a milliárdjai, amit összesikkasztott az idők folyamán, nem segítenek magán? Én segítsek a bajában, én, a kis senki, a kókler, a bűvészecske…

VÁLLALKOZÓ                  Ez a matróz nem ismeri a tiszteletet!

POLITIKUS       De hiszen nincsen is itt matróz!

VÁLLALKOZÓ                  Hát nem látja, hogy a feleségem nyakába csókol éppen?

MÉSZÁROS      Meg van babonázva!

VÁLLALKOZÓ                  Meg van hipnotizálva.

MÉSZÁROS      Mindketten meg vannak hipnotizálva!

CIPOLLA           Akárhogy van is, a matróz erősen nyomakszik a szép hölgy bájai felé.

VÁLLALKOZÓ                  Meg fogja gyalázni!

VÁLLALKOZÓNÉ             Izzadtságszagod van, te fiú! Imádom az izzadtságszagot.

KELLÉKESNÉ  Milyen közönséges!

KELLÉKES        Már megint beleszólsz, amikor megmondtam, hogy…

CIPOLLA           Természetesen nem fogjuk hagyni, hogy a matróz elérje a célját! (Vállalkozóné vállára teszi a kezét, aki felébred az álmából. Riadtan körülnéz, azután a ruháján siklik végig a tekintete, majd összegörnyedve kuporog a székében tovább.)

CIPOLLA           Csak nem gondolták, hogy hagyom, hogy gyalázatot kövessenek el ezen a derék asszonyon! Nem, én nem vagyok ilyen. Én szolgálom és nem kiszolgáltatom a közönségemet. Nem vagyok biztos, hogy jót tettem önnel, asszonyom, amikor kivontam az utazás örömeiből, de beláthatja, kezdtek a dolgok elfajulni. És nem én voltam az, aki efelé vezényelte a történéseket. Az ön ösztönei, akarata, és akaratgyengesége teremtette meg a helyzetet, amely könnyen végzetes eredménnyel járhatott volna.

POLITIKUS       Most úgy csinál, mintha nem maga lett volna a felelős azért, hogy a dolgok így alakultak!

CIPOLLA           Túlbecsüli a képességeimet, uram! Én csak a felügyeletét biztosítottam a liezonnak, ami a hajón történt. De miféle hajón? Van itt valami hajó? Asszonyom, lát itt bármiféle hajót? Kérem, feleljen, lát itt bármiféle fedélzetet, medencét, napot az égen és kék vizet mindenfelé?

VÁLLALKOZÓNÉ             Se hajó, se fedélzet, se medence, se nap, se ég, se kék víz. Terem, a teremben mi, a közönség, és maga, bűvész, a színpadon.

CIPOLLA           Na látják, kár volt úgy izgulniuk. Az egész csak káprázat volt, ennek a vonzó hölgynek a káprázata. Ami olyan gyorsan enyészett el, matrózostul, amilyen gyorsan megképződött.

 

(A drámát a békéscsabai Jókai Színház mutatta be 2016. január 15-én,  Kovács Frigyes rendezésében.)