You Are Here: Home » Úti füzetek » Otthon

Otthon

Otthon

tornácról nézi az oszlopok ritmusát: percek,
évek, emberöltők: a nap árnyékot rajzol
a vakítóan fehér hasábok mögé: a pillanat
megköt: szilárd lesz, törékeny, mint
a csend, amelyet a levelek nesze, a rigófütty,
a harangszó vagy egy fényképezőgép
kattanása elejt: mozaikdarabkák
összeilleszthetetlen rendje: idősíkok
egymásba csúszó halmaza.

                        *

a sima, végeláthatatlan föld unalma: egy
akáccsoport, tanya, gazdasági épület:
néha por van, néha sár, máskor
belvíztenger: az ég több változatosságot
mutat, mint a táj, amelyet ritkán lát
zöldnek, inkább száraznak: autóutak,
földutak, birkanyáj, komótos kerékpáros,
ütött-kopott mezőgazdasági gépek, fémesen
vibráló bogárnyüzsgés, halkan zsongó illatok:
a tömény, nagyfeszültségű vegetáció
lélegzetvétele: magyar szinesztézia.

                        *

villanófény-emlékezet: inkább újraalkotja,
mint felidézi a szélső házak geometriáját,
ahogyan hosszan, tornácosan benyúlnak
az udvarokra, s fehér falaikkal szögletesen
világítanak az estében: szinte látja a tapasz
hullámzását a házak falán, az apró
repedéseket, a mész rajzolatát: pont
olyannak képzeli, amilyennek gyerekkorában
látta: a hátteret valószerűtlenül mélykék,
mégis áttetszően fényes ég adja.
keret

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

HTML tags are not allowed.

Copyright © 2007-2014. Minden jogot fenntartanak a szerkesztők és a szerzők.

Scroll to top