You Are Here: Home » Fogadó » Zsöllye » Hiszek az eleve elrendeltségben – beszélgetés Jenei Judit színművésznővel

Hiszek az eleve elrendeltségben – beszélgetés Jenei Judit színművésznővel

A Vörös Postakocsi Zsöllye rovata a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban dolgozókat mutatja be: a színészeket és azokat, akik nélkül ugyancsak nem lenne előadás: az ügyelőt, a súgót, a színpadmestert és a többieket.

Ezúttal Jenei Judit színművésznőt, aki tényleg kiskorától akart színész lenni, aki több hangszeren játszik, akinek „pokolfajzat” a kutyája, és aki szívesen filmezne és szinkronizálna. (Casting ügynökségek, figyelem! K.D.) Beszélgettünk még zeneimádatról, önáltató estről, meghatározó személyekről és színpadi szerelemről, sőt, az is kiderül, kivel veszekedett sokat élete egy szakaszában.

Dőljön tehát hátra, Kedves Olvasó: a színpadon Jenei Judit! 

Hello Dolly: Ermengarde

Hello Dolly: Ermengarde

 

A kutyád megvan még?

Persze. Hat éves, Hella a neve. A Mester és Margaritában Hella szerepét alakítottam, ez is oka a névválasztásnak. Szerelem volt első látásra. A kolléganőm, Szalma Noémi akkoriban itt játszott Nyíregyházán, és egyszer két próba között felhívott, hogy nézzem már meg a basset hound kutyájuk kicsinyeit. Következetesen éltem addig, nem akartam lakásba kutyát, de jó, gondoltam, megnézem őket. Hella rögtön a nyakamba ugrott, azon nyomban kiválasztott, nem is volt más lehetőségem, mint a gazdájának lenni.

A basset volt a kedvenc, erre vágytál?

Egyáltalán nem. Spontán jött, talán ha másvalaki hív kiskutyát nézni, s ott ugrik egy a nyakamba, most más kutyám van. Lehetséges, ez egy eleve elrendelt dolog volt.  Hella most az életem nagy része, sok mindenben kell hozzá alkalmazkodni. Nagyon jó fej, tolerál dolgokat, például hogyha néha kimaradok az éjszakába a színházban, csendben vár otthon, alszik. Az elején, úgy másfél évig igen szigorú voltam hozzá, mert a bassetek nagyon makacsok, akaratosak. Keményen kellett bánnom vele, és még így is néha az van, amit ő akar. De most már engedek neki, mert tudom, hogy a makacsság a tulajdonsága, tudom, hogy nem lehet megváltoztatni. Régen sokat veszekedtünk, most már helyén van a kutya is, én is.

Váltsunk témát. Halmozod a hangszereket: furulya, fuvola, alt szaxofon, zongora, mindegyiken játszottál már. Mi ez a nagy hangszer imádat?

A 4-es iskolába (most már Kodály Zoltán Általános Iskola), ének-zene szakra jártam, elsőként a fuvolát választottam. Szabó Dénesné – Dénes bá’ felesége – volt a fuvolatanárom. Úgy kezdődött, hogy koncerten voltunk a római templomban, a Szabolcsi Szimfonikus Zenekar játszott, és egyszer arra lettem figyelmes, hogy semmi nem létezik számomra, csak a fuvola, azt figyeltem és hallgattam, szinte kizárva a többi hangszert. Ekkor döntöttem el, hogy a fuvolát választom hangszeremül. Talán hét évig játszottam, majd kihagytam éveket. A színházban viszont felcsillant a rendezők szeme, hogy tudok fuvolázni, és lehet használni, mint effektet.

Mivel nagyon-nagyon fontos számomra a zene, sőt, életem meghatározó része – legalább annyira, mint a színház –, úgy döntöttem 29 évesen, hogy tovább fogok tanulni zenei téren. Nagyon hiányzott, ez motivált, nem a diploma. Felvételiztem a Nyíregyházi Főiskolára (most már egyetem), ahol elvégeztem az alapszakot.

A fuvola után alt szaxofont vettél a kezedbe a színpadon – ami egy egészen más megszólaltatási stílust igényel. Könnyű volt megtanulni?

Nem. Nagyon nehéz, legalább két nap eltelt, míg normálisan meg tudtam fújni a hangszert, de nagyon kitartó voltam. A Karamazov testvérek próbáján vetette fel a rendező, Telihay Péter: mi lenne, ha fuvoláznék az előadásban? Visszakérdeztem: nem lehetne valami mást? Úgy unom a fuvolát! Viccelve bedobta az ötletet, legyen akkor szaxofon, én pedig rábólintottam. Négy hetem volt, hogy egy dallamot megtanuljak. Alapszinten elsajátítottam, de tényleg nehéz a technikája. Mintegy fél perces szám lett, nagyon jól mutatott az előadásban.

A fúvós hangszereket egy időben zongorára cserélted…

A főiskolán kötelező volt a zongora. Igen későn, ott ismerkedtem meg ezzel a hangszerrel. Még most is, ha oda kell ülnöm elé, rettegek, mert egészen máshoz volt szokva az agyam. A fuvolán tulajdonképpen csak egy dallamot játszunk, s azt, hogy kétfelé kell egyszerre figyelni: a jobb kéz elindul, és közben a bal mást játszik, nehéz volt összeegyeztetni. Úgy látszik, tényleg nagyon vonz a zene, mert most jelentkeztem mesterképzésre a nyíregyházi egyetemre. Pillanatnyilag nem tudom, elmegyek-e a felvételire, mert még nem állok úgy, de van kőkemény három hetem felkészülni. Két zongoraművet kell vinni, és furulyáznom is kell, mivel népzene szakon végeztem és azt szeretném folytatni. Úgyhogy vannak itt célok, tervek, amik színház mellett legalább olyan fontosak számomra.

Castel Felice: Nő (Vicei Zsolttal)

Castel Felice: Nő (Vicei Zsolttal)

Önálló est?

Három éve ott a fiókomban egynek a tervezete, de magamban önálló est helyett önáltató estnek szoktam nevezni (nevet). Egyedül állítottam össze, egy konkrét történet köré épül, versek találhatók benne. Kétszereplős, de mindkét szerepet én szeretném játszani. Tehát készen van, de még nem érzem úgy, hogy itt lenne az ideje a színpadra állításának.

Rendeződ van már?

Anélkül nem is mennék neki, de még konkrét személyben nem gondolkoztam. (Érdeklődő rendezők, figyelem! Itt a kihívás! K.D.) Eddig még nem volt olyan komoly az ügy, most pedig előttem áll két és fél év mesterképzés.

A továbbtanulás mennyire fér bele az idődbe, hiszen évadonként 3-4 darabban játszol?

Talán az idei és az előző évad volt olyan, amikor csak három szerepet játszottam, azelőtt legalább ötöt. Amikor az alapszakot végeztem, akkor az öt bemutató mellett beugrottam az Ember tragédiájába is, ahol Éva szerepét vettem át, így azt gondolom, ha egyszer már sikerült tanulást és munkát összeegyeztetni, sikerülni fog most is.

Elégedett vagy a mögötted álló évaddal?

Maximálisan. Hál’ Istennek számomra fontos, érdekes előadásokban vehettem részt, és olyan rendezőkkel dolgozhattam, akikkel még soha: Halasi Dániellel a Tündér Lalában, Göttinger Pállal a Castel Feliceben, Szente Vajkkal a Dollyban. Vajkot már ismertem, mert 2003-ban vagy 2004-ben játszottuk a Senki sem tökéletes c. darabot, a Van aki forrón szereti átiratát Debrecenben, debreceni színészekkel és néhány nyíregyházival, akkor ismerkedtünk meg.

Ének szakon végeztél, kórus tagja is voltál. Az énekes szerepek mennyire találnak meg?

A kórust nagyon szerettem, ott nem kellett kiragyogni. Inkább a csapatszellem híve vagyok, minthogy egyedül nekivágjak. Rengeteg zenés darabban játszottam itt az elmúlt 15 évben, viszont attól függetlenül, hogy imádom a zenét, ez nem azt jeleni, hogy különleges hangom lenne. A szolfézs, a zeneelmélet, a zenetörténet érdekel inkább, ezek vonzottak vissza a zenéhez. De persze szeretek énekelni, bár ez nem azt jelenti, hogy reggeltől estig erre vágyom. Nem Dolly a szerepálmom. Ermengarde, akit játszottam, az teljesen helyén volt, nekem való.

Nagyon becsapódtam, nem ismertelek meg egy ideig, csak törtem a fejem, ki lehet az a színésznő.

(kacag)

Gór Nagy Mária Színitanodájába (GNM) jártál, és más kollégákhoz hasonlóan Te is sikertelenül próbálkoztál a Színművészetivel. Lehet, hogy így utólag nem is bánod?

Nem, abszolút nem. Nemcsak mai fejjel, hanem a régebbivel is azt mondtam, én sem vettem volna fel magamat, annyira gátlásos voltam 18 éves koromban. Önállóan nem is nagyon álltam színpadon korábban, maximum annyi történt, hogy ünnepségen verset mondtam, és a kórusban énekeltem. A Vasvári Pál Gimnáziumba jártam ének tagozatra. A kórus persze segített abban, hogy megtanuljak kiállni a színpadra, így a régi tapasztalataimból tudtam meríteni.

A GNM-ben volt valaki, aki egyengetett a pályán?

Igen, az osztályfőnököm, Zsurzs Kati. Tőle nagyon sok mindent tanultam. Egyszer elárulta, hogy szinte a fiatalkori önmagát látta bennem, ezért pedagógiailag pontosan tudta, hogyan kell hozzám nyúlni, segített, sokat tudtam fejlődni mellette, külön odafigyelt rám.

Karamazov testvérek: Grusenyka

Karamazov testvérek: Grusenyka

A tanodából Sopronba vezetett az utad, majd egy év múlva hazatértél Nyíregyházára. Rövidre sikerült a soproni kitérő…

Amikor legelőször jelentkeztem a Színművészetire, és az első rostán kirúgtak, még abban az évben jelentkeztem a GNM-be, ahová felvettek. A harmadéves vizsgaelőadásra eljött Mikó István, aki akkor még a Soproni Petőfi Színház igazgatója volt, és engem választott ki az előadás után, szerepeket sorolt, amikben látni szeretne. Talán életem egyik legszebb napja volt, egy álom vált valóra, ami nem tartott soká, (nevet) mert bizonyos problémák merültek fel az ottani színháznál, és Mikó István távozott. Egy évet töltöttem ott, rengeteget tanultam, már csak abból kifolyólag is, hogy teljesen magamra voltam utalva, egy embert sem ismertem a társulatból, belekerültem a mélyvíz kellős közepébe 21 évesen. De nagyon segítőkészek voltak a kollégáim, instrukciókat is adtak, ha kellett, vagy ha nem értettem, mit akar a rendező. A legnagyobb név a társulatban Sinkó László volt, aki egyszer az édesapámat alakította, de ott játszott Benkő Péter, Nemcsák Károly, Ivancsics Ilona és Kőszegi Ákos, akit az ország egyik legnagyobb színészének tartok, zseniális. Mikó István pedig azóta szinte (pót) édesapámnak számít, olyanná vált a viszonyunk. Letelt az év, sokan távoztak Sopronból, engem ide hívott Tasnádi Csaba.

Mindig érdekes kérdés a színészeknél, hogy menjen-e vagy maradjon. Volt időszak, amikor úgy vélték, hogy 6-8 évente érdemes váltani, kell az új közeg, az új impulzusok. Ugyanakkor itt van Horváth László Attila vagy Bárány Frigyes példája, akik évtizedeken át tagjai ugyanannak – jelesül a nyíregyházi – társulatnak. Te elvágyódtál már?

Igazából engem az vonzana, ami nincs Nyíregyházán: filmeket szeretnék forgatni, esetleg reklámokba bekerülni. Nem azért, hogy megismerjenek az utcán, hanem mert tanulni szeretnék. Hál’ Istennek volt rá lehetőségem, játszhattam régebben a Kisvárosban és a Szeress most 13 epizódjában. Úgy gondolom, valamelyest megy is a dolog, ha kiválasztottak, de innen nem tudok följárni castingokra. Egy napra is nehéz elszakadni, nemhogy hosszabb időre, annyi az elfoglaltságunk. A szinkron is nagyon érdekel.

„Ha valamit nem veszek komolyan, nincs tét, akkor sokkal nyugodtabb, lazább tudok maradni. Ha tét van, az nagyon lenyom, megbénít.” Idézet tőled.

Azt tudom mondani, hogy most már nem érvényes ez a mondat! (nevet) Juhééé. Nem tudom, mikor mondtam, de elmúlt.

Több éve. Ez a fejlődés jele…

Abszolút.

Beszéltünk már egy-két, a pályádat meghatározó személyről. Forgács Péter nevét is említeni kell, ha jól tudom.

Igen, sokat dolgoztunk együtt. A legmeghatározóbb élmény vele a Psyché előadásunk. Az olvasópróbán fogalmunk se volt, mi lesz a vége, hogy lesz ebből darab, és ez nagyon izgalmasnak tűnt számunkra, jó volt kísérletezgetni, bár türelem kellett hozzá, átvészelni sok-sok kudarccal teli próbát. De tudtuk, hogy ez majd valami jó eredményt fog szülni.  Azért is ezt a darabot említem, mert az a személy (a címszereplő), akit alakítottam, viszonylag messze áll tőlem. Szeretem az ilyenfajta kihívásokat, hogy olyan karakterekbe helyezhessem magam, aki nem én vagyok. A félreérthető fiatalos külsőm és a mély hangom kontrasztot képez. Ha meglátnak, azt gondolják, csilingelő hangom van, de a személyiségem inkább olyan, amilyen a hangom, nem pedig mint a külsőm. A Psyché kísérleti darab, sajátos előadás lett, a témája miatt se válhatott széleskörűen közkedveltté.

De aki a kísérleti színházat szereti…

… az rossz ember nem lehet. (nevet)

Psyché: Psyché (Pásztor Pállal)

Psyché: Psyché (Pásztor Pállal)

 

A Psyché tehát a meghatározó darabok közé tartozik. Említenél még hasonlóan fontos szerepedet?

Gondolkozom. Mondjunk ideit? Például a Castel Feliceben a Nő.

Nagyon megingattak a többiek, hogy ne higgy annak a Férfinak?

Nyilván befolyással volt rám a többi szereplő állásfoglalása, viszont a rendezővel pontosan megtaláltuk az a helyzetet, hogy mikor gondolja azt a Nő: ebből a kapcsolatból nem lesz semmi. A Nő, ugye, már úgy száll fel a hajóra, hogy szerelmi csalódás éri, és itt egyből összetalálkozik a Férfival (Illyés Ákos alakította), s ez nem biztos, hogy szerencsés a Nő életében, mert inkább ki kellett volna hevernie az előző kapcsolatát. De szerencsétlennek ez volt a sorsa.

Néha vannak olyan szerepeim, amelyek az életemmel párhuzamosan pszichológiailag tudnak nekem segíteni. Van egy magánéleti problémám, bejövök próbálni, s azzal a témával foglalkozom, ami egyébként is foglalkoztat, így a próbafolyamat vagy az előadás terápiaként is tud hatni.

Ha messze áll tőled, akit meg kell formálnod, akkor kihívás, ha közel érzed magadhoz, akkor terápia egy-egy szerep?

Igen. Mindenképpen, Megtudok magamról valami újat.

Te is olyan hisztis vagy, mind Ermengarde a Dollyban? Nagyon élethű volt az alakítás…

Neeeem. Soha nem is voltam. Nagyon jól nevelt az édesanyám, talán azért is voltam olyan gátlásos nagyon sokáig. Az elmúlt pár évben tettem le sok olyan puttonyt, ami gátlásokat okozott. Óvónő az édesanyám, nem színésznőnek nevelt, nem gondolta, mi lesz belőlem. (nevet) Ermengarde messze áll tőlem, kihívás volt eljátszani. Az volt még a szerep nehézsége, hogy úgy kellett beszélnem, hogy ne lehessen érteni. Viszont nekem, mint színésznek muszáj valamire gondolnom közben, konkrét mondatokra, amiket közölni akarok. De előfordult a próbán, hogy szólt a rendező: Judit, egy szavadat se értsem! Nehéz volt eltalálni, hogy vicces is legyen, de ne lehessen érteni, és nekem is jó legyen.

Az eltört korsó: Éva (Vaszkó Bencével)

Az eltört korsó: Éva (Vaszkó Bencével)

Ha már Castel Felice: adódik a kérdés: szerelem a színpadon és a színpadon túl… Könnyű beleszeretni a színpadon lévő partnerbe? Sokszor előfordul, hogy színészek szerelmest alakítva jönnek össze a magánéletükben is.

Velem még ilyen nem fordult elő, valószínűleg típus kérdése. Ha volt is párom a színházból, az nem ennek volt köszönhető, hanem a civil életben a személyisége fogott meg. Szerepekbe nem szeretek bele, maximum gimis koromban, nézőként a színészt látva – plátóian.

Szerinted előny, vagy hátrány, ha színésznek színész a párja?

Mindkettő. Előnye és hátránya is van. Egy színész partner maximálisan együtt érez és tudja, hogy mi történik ebben az épületben, viszont egy civil embernek ez olyan, mint Alice Csodaországban. Ha művészi hajlamú a társ, (író, zenész, stb.), könnyebb ráéreznie.

Visszakanyarodva beszélgetésünk elejére: te kiskorod óta színész akartál lenni?

Bátran mondhatjuk. Nagymamám nézőtéri dolgozó volt itt a színházban kb. húsz évig, szabad bejárásom volt. Elkezdtem bejárogatni hozzá, majd benézegettem a függöny mögé, felmentem a színpadra is. Megyeri Zoltán ’90-ben került ide, én 10 éves voltam. Az ő játéka hatott rám a legjobban, talán a humora is, miatta kezdtem egyre többet színházba járni. Később, amikor színésznő lettem, megmondtam neki, hogy miatta lettem színész. Valamelyest ő is színházi apám, apa-lánya viszony lett közöttünk, úgy is hívjuk egymást. Tulajdonképpen Ő teremtett ide engem, mint színésznőt.

Mikor idekerültem, én jobban ismertem a társulat tagjait, mint ők engem, bár néhányukkal a nyári szabadtéri produkciókban játszottam már együtt, statisztáltam, kisebb szerepeket kaptam. (Evita, Jézus Krisztus Szupersztár, más musicalek, amiket Molnár Laciék állítottak színpadra.)

Színésznőként a helyeden vagy, úgy érzed, jó szakmát választottál?

Úgy gondolom, hogy abszolút jó helyen vagyok. Viszont mivel egy életem van, választanom kellett: zene vagy színház. Jól választottam, de még annak a lehetőségét, esélyét nem szeretném kizárni hogy a zenével komolyabban foglalkozzam. Régebben olyasmire vágytam, hogy pl. az Operaházban a kórusban énekeljek. Sokszor verseng bennem a színház és a zene, szerintem a kettő megfér egymás mellett.

Kötelező kérdés mindenkinek: mi a Móricz Zsigmond Színház szerepe, feladata, küldetése Nyíregyházán és a megyében?

Elsősorban az nagyon-nagyon fontos szerintem, hogy a gyerekeket színházba járassuk. Meg kell szerettetni velük a színházat, hogy újra és újra el akarjanak jönni, és megismerhessék ezt a jelen idejű műfajt. Ők velünk együtt részesei az előadásnak, fontosnak érezhetik magukat a nézőtéren (s olykor a színpadon). Ha bekapcsolják a tévét vagy moziba mennek, ott a vásznon valami előre felvett történik, a színpadon viszont élőben zajlanak az események.

A közönség igényeit természetesen ki kell szolgálni, ezért vagyunk, viszont valahol nevelni is kell a nézőket. Nem irányítani, inkább tükröt tartani eléjük a különféle műfajokkal. Azt gondolom, a dráma, a vígjáték, a zenés darab egyformán fontos, és szerintem ezt a kérdést a színházunk jól kezeli.

Tájolás. Mi a véleményed, szükség van-e rá, hogy házhoz vigyétek a színházat? Hiszen sokan anyagi okok miatt nem tudnak távoli településekről bejönni.

Hogyne, meseelőadásokkal rengeteget jártunk vidékre, megvan a bája. Külön produkciókkal is felléptünk néhányan, akkor gyakran hallottuk a panaszt: nagyon szeretnék, ha többször mennénk, nem tudnak rólunk szinte semmit. Iszonyú nyitottak és hálásak, amikor – akár magánprodukcióval – elmegyünk hozzájuk. Fontosnak tartanám, hogy most is menjünk, de úgy vélem, az lenne az igazi megoldás, ha ők jönnének be Nyíregyházára – akár valamilyen támogatással, pályázat útján -, mert mégis ez a színházi környezet tudná megadni az igazi élményt, ráadásul kimozdulnának otthonról. Valószínűleg időnk hiányában szűntek meg a tájelőadások.

A Heilbronni Katica: Katica (Horváth László Attilával és Bárány Frigyessel

A Heilbronni Katica: Katica (Horváth László Attilával és Bárány Frigyessel

Fiatal vagy még, nem is tudom, öt vagy 10 éves távlatot kérdezzek-e, hol képzeled el magad akkor az életben?

Hát pont most ne kérdezd meg légy szíves, mert azt az életszakaszomat élem, hogy nem tervezek. A jelennek szeretnék élni a legjobb értelemben véve, azt szeretném, hogy ne húzzon vissza a múlt, ne reszkessek a jövőtől, mert ha a jelenem rendben van, akkor miről beszélünk?… Hiszek az eleve elrendeltségben. Addig is nyitott vagyok bármire.

Ott a négy szerep, a mesterképzés, Hella…

Hátha forgatásra is elhívnak…

 

Névjegy:

Jenei Judit

Nyíregyháza, 1980. március 30.

1998-2001: Gór Nagy Mária Színitanoda
2001-2002:- Soproni Petőfi Sándor Színház

2002 – Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház

2005: Színész I. minősítés
2009-2012: Nyíregyházi Főiskola, ének-zene—népzene szak

 

Díjak:

2011: Kelet Színésze-díj

 

Fényképek: Móricz Zsigmond Színház

 

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

HTML tags are not allowed.

Copyright © 2007-2014. Minden jogot fenntartanak a szerkesztők és a szerzők.

Scroll to top