Róka vigyor helyett


Zsinórmértékké lesz a métely. Akárha dugottan

a diktafon bősz frakción,
surrog a lélek, a vád.

– Mondták rég: származhat kunyhóból a nagy ember.
Vagyon tehetséget nem ad.
Görcsöl e korban a zöm.

Sápadt arcban most keserűen görbül a száj, és
legyint a kéz. – Jön sorvadás.
Zsoldja a vad mutyinak
.
Nézz ide! Látod? Fegyver a pénz. Tehetetlen az elme.
Falanx – de meddig tartana?
Csín-üvegét betörik?

Jól őrzött falait megugorják? – Róka vigyor –  ne,
ne ez legyen! A hős legyen!
Tiszta tekintet, a szó.

Az, mit a lélek egésze elismer, tisztel. A napfény
ha süt, kiáltsad: én napom!
Erre születtem, ez az! –

– Vagy dünnyögj? Fütyüréssz? Mert kunyhóban születettnek
a farnyalás, nem értelem,
égbe csak az vezet el?

– Nem hiszem én, bár mondod, hidd el: nem Jupiter, nem
Jézus világa él. – Figyelj!
Űr-karavella – úszik időnk.

Rontó Lili grafikusművész karca

Rontó Lili grafikusművész karca