You Are Here: Home » Úti füzetek » Indokolatlan citrom – vers

Indokolatlan citrom – vers

Indokolatlan citrom

 

Még a felhőknek is női
alakja volt. Én úgy láttam.
A sejtjeim felkenői
a leköpött napsugárban.

És mintha igazi lenne,
megbámultam – szinte rám szólt.
Italt töltött a Nap: melle
két teli borospohár volt.

Most idegen szó az “itthon”.
Folt vagyok a lét egészén,
mint a túl nagy szelet citrom
a söröspoharam szélén.

Az ablakon át kinézek.
Eltakarják a tuják, fák
a visszaverődő fények
homályos centrifugáját -

és még a vágy is elévült.
Próbálkozik, hátha majd jó
lesz, mint a semmibe készült,
de elvétett hátraszaltó.

Olyanná lett, mint az élet,
minden. Kifejezem ebben:
ha nem boldogan ér véget,
még mindig befejezetlen.

 

lemon

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

HTML tags are not allowed.

Copyright © 2007-2014. Minden jogot fenntartanak a szerkesztők és a szerzők.

Scroll to top