You Are Here: Home » Úti füzetek » Próza » Készletkisöprés

Készletkisöprés

Kirúgtam egy embert. Hétfő délelőtt van, alig múlt el tíz óra, tizenegytől meeting lesz, nem volt választás. Szóltak a marketingről, az új lány rossz helyre küldött egy e-mailt, jelezte a partner, nem érkezett meg az anyag, péntek óta vár. Kiadtam a titkárnőmnek, intézze a lány kilépési papírjait. Három hónapja sem volt itt, nulla komplikáció. Nincs időm túlmagyarázni a dolgokat. Próbaidőn nem hibázunk.

Szeretem a hétfő reggeleket. Tiszta lappal indul a hét. Minden tiszta, lerendezve. Hibázott a lány, ennyi. Múlt hónapban is hibázott egy másik, a gazdasági osztályról, szóltak, nem stimmeltek a számok. Próbaidő, nincs probléma. Tartozik, követel. Kiegyenlített viszony. Nem tartozom, követelek, elküldöm, akit kell.

Nézem a táblát az ajtómon, Király Kincső, fejlesztési igazgató. Büszke vagyok, az én érdemem, sokat küzdöttem érte. Megérdemeltem. A nevemet nem érdemeltem, utálom a keresztnevem, nem méltó hozzám.

Kincsem, ráérsz péntek este, kérdezi a barátnőm. Nincs sok barátom, kettő van összesen, még az egyetemről, az egyik Zia, most hív, válaszolok, ha még egyszer kincsemnek hívsz, letiltalak, nem veszem fel, vagy nem tudom, kirúgni nem tudlak. Nem vagy az alkalmazottam. Zia nevet, leteszi a telefont, előtte még odabiggyeszti, pénteken várlak a bisztróban nyolckor. Minden pénteken fodrászhoz járok, öttől hétig, hamvasítani kell, beszáríttatni, fazont igazíttatni, grey style. Ez a trend. Hamvasszürke, mintha ősz lenne, nem ősz, mesterséges. Mint a műalkotás, mondta egyszer a tanárom. Nem valódi, mű. A művészet nem valóság, reprodukció. Olyan mintha.

Szürke a kedvenc színem. Hamvasszürke, élénk, vagy rikító, létezik rikító szürke, vibrál, életerőt ad. Menedzser vagyok, vezető, tudom, mire van szükség. A szürke megbolondít, életenergiát ad, ha jól használják. Használom. Élénkszürke zakó, citromsárga táska, finomszürke nadrág vagy szoknya, megsemmisítem az ellenfelet. Mindenki ellenfél. A vevő, a megbízó, a partner, a konkurencia, a társ.

Zia hív. Mirának szüksége lenne egy estére, lelki támasz kell, kirúgták a munkahelyéről, segítsek, vegyem fel valahova. Nem veszem fel. Üzletben nincs barátság. Tartozik, követel. Mira megoldja, erős nő, a barátom, nyilván olyan, mint én. Tökéletes. Kiegyenlített a viszony.

Nincs családom. Senki sem tudja. Tartom magam az elveimhez, kemény vagyok. Férfi nem kell, aki volt, csak hátráltatott. Egy nő egyenértékű egy férfival, egyenlő, vagy több nála. Nem kell. Pár éve volt egy barátom.

Kincsem, Drága, elutalnád a fennmaradó összeget a múltkori prezire az ügynökségnek? Ezt kérdezte egy partnerem, tegnap este fél kilenckor írt, ma nyolckor felbontottam a szerződést, ne hívjon senki kincsemnek, nem utalok, nem szervezek, nem csinálok semmit. Elküldtem. Nem tartozom semmivel.

A szervezet működik, minden flottul megy, akinek nem tetszik, nem kell részt vállalnia benne. Nincsnek pótolhatatlan emberek. Mindenki helyett van más, egy munkafázist bárki tud teljesíteni, aki nem tökéletesen idióta. Tartozik, követel. Tartozik, követel, tartozik, követel, tartozik, követel. Nem tartozom. Igényem, hogy követelhessek, ezért tartunk itt.

Kirúgtam egy embert. Az apjaanyja, húgagyermeke, akárkije kórházba került. Nem tartozott, kért. Kérte, adjak szabadságot, el kell utaznia azonnal, nem tudja, mikor tud visszajönni, lehet, elhúzódik a dolog. Nem érdekel mások nyomora. A teljesítmény számít, a mutatók, az eredmény, a visszacsatolás. Valaki vagy tud dolgozni, haladni, beállni a rendszerbe, vagy mehet. Nem vagyok pszichiáter. Fejlesztési igazgató vagyok egy multicég hazai leányvállalatánál. Felelős vagyok a szervezetért.

Kedd van, este eklektikus grillparty lesz a Maximumban, üzleti vacsora a társcéggel, akiktől a megbízásokat kapjuk. Imádom az üzleti vacsorákat, pezseg az élet este, élek. Van egy pasas a társcégnél, erősen fixíroz minden alkalommal, szerintem akar valamit. Mindenki akar valamit. Hívnak a lányok, Mira kivan, mennem kell, nem hagyhatom cserben. Nem értik meg, hogy ez a munkám, sajnálom. Mira majd kiheveri.

A vacsora nem volt rossz, felejthető kategória, hazaérek, bekapcsolom a Metallica akusztikus összest, felteszem a lábam, töltök egy italt. Előveszem a telefont. Balra húz, nem kell, jobbra húz, tetszik. Általában senkit nem húzok jobbra, szelektálom a férfiakat, jó szűrőim vannak, nem állok szóba akárkivel. Senkivel nem állok szóba, csak jól esik nézegetni őket. Kikapcsol. Válogatok minden este, melyik lenne jó. Egyik sem. Joe balra mert ronda a szemüvege, Zsombor fiatal, balra, Vendelnek nem tetszik a neve, balra, Jozsó nem pálya, balra, Christian nem rossz, elég jóképű, jó egzisztencia, nem bonyolítom az életem, balra. Mehet mindenki balra. Minden este kisöpröm a készletet.

Szeretem, hogy önálló vagyok, nem függök senkitől, senki nem szól bele mit és hogyan csinálok. Felnéznek rám, fontos a presztízs, titokban söpröm a készletet esténként, még a barátnőim sem tudják.

Mira felhív másnap, zokog a telefonban, gyere el velünk Cyprusra kérlek, csak egy hétvége, nagyon kellenél, totál magam alatt vagyok. Nincs időm erre, ne haragudj Mira, menjetek nélkülem. Rövidre zárom. De kérlek, folytatja, majd rávágom, két tárgyalásom van ma, rajtam múlik egy egész cégcsoport hozzánk csatolása, hatalmas a nyomás, ne fárasszanak még ők is. A telefont is rávágom. Követelt.

Kijövök a fodrásztól, a lányok elutaztak, péntek este van, hazamegyek. Készletkisöprés előtt gondolok egyet és lemegyek a szoláriumba, ha hazajönnek ezek ne legyek sápadtarcú mellettük. Kocsi helyett most lesétálok. Nem a főúton megyek, erről eszembe jut, gyerekkoromban mindig kisutcáztam. A kis mellékutcákon mentem iskolába, mindenhova, nem bírtam a forgalmas tereket, ott sokan látnak. Azt hittem csúnya vagyok és szerencsétlen, nem akartam emberekkel találkozni. Negyven éves elmúltam. Semmi pénzért nem lennék újra húsz, se huszonöt, se harminc. Jobb a tökéletesség.

A szoláriumban nincsenek sokan, kéri a pénzt a lány, odaadom, nem tartozom, kiegyenlített a viszony. Bemegyek a négyesbe, mindig oda járok, az a legprofibb gép az összes közül. Lenyomom a gombot, leereszt a fal. Dance with the devil, hallom a hangszóróból, imádom ezt a számot, ritmusosan vetkőzöm, a fal mögött táncolok. Amikor a refrénhez ér a szám, egészen beleélem magam, éneklem, háttal állok a falnak, hatalmas visítást hallok. Anyaaa, nézd, nézd, anyaaa, nézd, nézd a pucér a seggét! Hátrafordulok, látom, nincs leengedve a fal, véletlen hozzáérhettem és felhúzódott. A picsába. A kis szemét hahotázva ordít, potyog a könny az anyja szeméből is és látom hogy rázkódik, majd kibuggyan belőle a nevetés, de csitítja a fiát, pedig magával is alig bír. Anya, láttad, anya, láttad a néni pucér seggét, hergeli tovább magát a gyerek és ordenáré, artikulálatlan hangon, erőltetve röhög, tuti rá is játszik a kis rohadék. A rohadt kis görény lenénizett.

kép forrása: printerest.com

kép forrása: printerest.com

 

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

HTML tags are not allowed.

Copyright © 2007-2014. Minden jogot fenntartanak a szerkesztők és a szerzők.

Scroll to top