You Are Here: Home » Úti füzetek » Vers » Hazafele, egyedül; Óriásplakátok között – versek

Hazafele, egyedül; Óriásplakátok között – versek

Hazafele, egyedül

Talán tényleg kisejlik
a sötét szobákból minden
torokszorító sóhajtás
bármilyen óvatosan is közlekednek
titkaink az ablakpárkányok közt
puha macskatalpakon surranva az éjszakában 
háztetőkön és nyitva felejtett lépcsőházkapukon át.
Talán mégis kiárad minden 
félálomban elsuttogott történet
aminek sosincs vége
csak folyik az óceán felé, és mielőtt megtudnánk
miért ez az egész, felolvad a mélykékben.
Talán látszik az összes
elszalasztott csend
ott lebeg a kémények felett, a téli füstből 
hűvösen és közömbösen tűnik elő
megfosztva a tekintettől vagy az érintéstől 
ami csenddé tette volna.
És hallani lehet a hangokat
kottázni a fekete ablakok függönyeinek 
gyűrődései mögött felsejlő szuszogást 
ahogy ágyainkban fekve megálmodjuk
egymást
hogy aztán soha, semmit ne felejtsünk el.

 

Óriásplakátok között

megint szétszalad, kanyarog
sodró folyók és vékony erek hálózata
szívek, fák ága, levele, gyökere
fehéren világít, a járda fekete
esőben mindig megbénul a város
háborog magas sarkúban
nem jó, nem nyílik, rángatja
szóltam, nem? amit ott vásárolsz
azt az ember baszhatja
ez a kurva pocsolya
mondja és aztán belelép
hirtelen kipattannak a hosszú szálkák
az úszóhártyákról szétspriccel a víz
ablakok, függönyök, kávéházi fonott fotelek
képek a falakról, meg érdemrendek
porcelán tálak, csukott ernyők, sípok
száraz kenyérhéj, sörösüveg, szakadt pólya
törött rúzs, szemüveg, kivert fogak
mind az úttestre
villog a lámpa, fekete fehér fekete
és akkor megindul a kocsisor
mint egy feltorlódott hadsereg,
sportautók, dzsipek, tankok,
a  gyalogosok vastag, barna, szúrós pulóverekben lihegnek
mert át kell érni át kell érni át kell érni
befordulok egy üres mellékutcába
kizuhant már belőle minden tábla
és parkolóautomata
nincs kedvem összehúzni a kabátot
viselni sincs kedvem
Sigourney Weaver gorillák közt ül és boldogan ázik
rám néz
nekem meg eszembe jutsz
a forró tenyered
ahogy felettünk az a nagy, fénylő dunyha lebeg
és alatta beúszik a hűs, csillagos ég.
ocean

One comment on “Hazafele, egyedül; Óriásplakátok között – versek

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

HTML tags are not allowed.

Copyright © 2007-2014. Minden jogot fenntartanak a szerkesztők és a szerzők.

Scroll to top