You Are Here: Home » Gyorsposta » Vidor-napló az Arany-emlékév jegyében: 3. nap

Vidor-napló az Arany-emlékév jegyében: 3. nap

18…, augusztus 27.

Miskám, barátom!

Hallod-e Miskám, jól rám ijesztettél, amikor egyszer csak, hip-hop, megjelentél itt! Mert az még hagyján, hogy a mord irodalomtörténészek szerint mi, te meg én, fél évtizedig anélkül leveleztünk, hogy egymást személyesen ismertük volna, és mégis, csak úgy írásban, s nem kevésbé az eszmék terén, barátságot kötöttünk. Erre te, édes barátom, képes voltál arra, hogy fittyet hányj minden lexikonnak, s predestináld magad a nyíregyházi találkozóra. Bizony mondom, barátom, ez „nem semmi”, ahogy az efféle meglepetéseket a mai legények egyik tetovált példányától tegnap hallottam az Országzászló téren.

Igaz ugyan, hogy nem számítottam jöveteledre, s ezért aztán pusztán a Korzó előtti büfében láttalak vendégül, s láttam megszederjesedő orcádon, hogy amikor a zsíros falatokat leöblítendő magadhoz vetted a jéghideg Mojitót, bizony elkámpicsorodtál. De hát mostanában ez a módi, meg a sör, mint magad is láttad a Kossuth téren. Esténként, sétálgatva ott, az az érzésem: „kocsma az egész világ”, hogy némileg kiforgassam tanult elődöm, William Shakespeare halhatatlan felismerését. Éppen ezért örültem annak, hogy ma délután a Zsinagógában operarészleteket hallhattam. Képzeld: a rengeteg rock- s mi több, világzenei hangzavar után, illetve előtt (s milyen kár, hogy nem helyett) Mozart-, Puccini-, Erkel-, Kodály-, Verdi-, s Dvořák-melódiák csendültek fel két fiatal énekes (Nagy Kira és Biri Gergely) elragadó előadásában. S míg a Rigoletto dallamait dúdolva ballagtam át a téren, ahol bűvészek, továbbá akrobaták szórakoztatták a nyughatatlan, a „csiribá-csiribú” varázsigét teli torokból kiáltozó gyermekeket és a hőségtől alaposan elcsigázott szüleiket, arra lettem figyelmes, hogy a posta előtt (két fagylaltot nyaló nyugdíjas között) egy ifjú pár muzsikált: a hölgy dobolt, a férfi valami fúvós hangszeren játszott. Lám, ez a VIDOR értelme: két fiatal leül, s csak úgy, minden felkérés nélkül, a maga és a mások örömére elkezd zenélni. Kedvet kaptam én is hozzá, hogy odatelepedjem melléjük és együtt lélegezzem velük! Tervem azonban meghiúsult, már csak azért is, mert letettem a lantot, mint tudod s tapasztalod…

Miskám, barátom, bevallom neked, hogy eközben kaptam egy sms-t: holnap reggel azonnal menjek haza, mert ki kell állítanom két marhalevelet! Nesze neked, szabadság. De hát: szólít a kötelesség. Délután még szétnéztem városközpontban, ahol a derék nyíregyházi polgárok közé elvegyülve magam is többször átgyalogoltam (mert „gyalogolni jó!” – vallotta egy méltán nagy hírre vergődött magyar író) az életmentő párakapu alatt (ugyanis harminchárom fok vala árnyékban), kapkodtam a buborékokat az extázisba esett leánykák és fiúcskák között, megcsodáltam a pink színű parókát viselő, tüll szoknyás bohócokat, együttérző pillantásokat vetettem az ezüstszínű élőszoborra és szorítottam az apróságoknak a Rossmann előtti bűvész produkciója közepette. Este együtt csápoltam a trendi lyányokkal a Zuboly együttes dalai közben, ám a Punnany Massif koncertjére már, biz’isten, alig álltam a lábamon. Amint lehuppantam az egyik padra, odasomfordált hozzám egy lepusztult férfi, maga után vonszolva egy kisfiút. Sokáig kérlelt, adjak nekik pár forintot, szeretne fagyit venni a kicsinek. Megesett rajtuk a szívem. Amint megkapták a pénzt, gyorsan elinaltak. De nem ám a fagylaltos irányába! A javíthatatlan jóhiszeműségem áldozataként ekkor fogant meg bennem a Koldusének című versem refrénje: „– Adjatok, adjatok amit Isten adott.” Ezzel a poétai tanulsággal zárom levelem, édes egyetlen Miskám. Nemsokára felpattanok hű Pegazusomra, s tüstént otthon leszek. Hogy fognak örülni gyermekeim, s nőm is, már most látom! De, kedves Mihályom, jövök vissza, ne félj!

Igaz barátod
Arany János

 

Karádi Nóra fotói a fesztivál 3. napjáról:

vidor3nap (1)

 

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

HTML tags are not allowed.

Copyright © 2007-2014. Minden jogot fenntartanak a szerkesztők és a szerzők.

Scroll to top