You Are Here: Home » Gyorsposta » Vidor-napló az Arany-emlékév jegyében: 4. nap

Vidor-napló az Arany-emlékév jegyében: 4. nap

Jánosom! Aranyom!
Barátom!

 18… / augusztus 28.

A mai, hétfői napon, fel s alá járkáltam a Korona Hotel portáján, ahol vártalak, úgy rémlett emlékeimben ott találkozunk majd, onnan indulunk majd csülökpörköltet enni a közeli fogadóba, sok fehér cipóval, ahogy te szeretéd. Dobtam is rád néhány szövegüzenetet, de válaszra nem méltatál. Azután a londíner fiú zsebébe csúsztatott kétezer forintpengő megnyitotta a nyelvét és kikotyogta, hogy ma hajnalban elutaztál, nagy sürgősséggel, valamiféle marhaleveleket kiállítani ama hivatalodba.

Letaglózott a hír. Se Jánosom, se csülök! (Gondoltam lecsücsülök.)

Egy óra pihenés után ocsúdásomból kelvén úgy döntöttem bejárom a Vidor Fesztivált, ahol a távolban a tömeg közepén egy körszakállas, hetyke bajuszú legénykét dobált a tömeg, a közönség, a nagyszínpad előtt, Istenemre mondom akár a mi Tompa Mihályunk is lehetett volna, de hát ő ismeretim szerint Pesten vala ezen időkben. A ficsúr ezen sorokat kiáltozta egyre – fel is jegyzeteltem, meg igen megtetszett – „Megenyhűlt a nap hősége, / A lég könnyű, lágy-meleg: / Hull a harmat, illat árad, / Virágbimbók feslenek.” A legények és leányok vele együtt skandálták, miközben a nagyszínpadon a The Qualitions játszott. Bevallom néked, nem ismertem ezt a tánczos bandát korábban, de ott marasztalt a dallam, egészen a korai (valaha lesz) Beatles dallamai, a Rolling Stones ősi ritmusai dübörögtek. Jövő fiatalkoromra emlékeztettek, azon kaptam magam, hogy a táncoló lyányok csípőinek ösztönös ringása, lábaik topogása, karjaik ritmusra lengetése rám is átragad.

Ki is rúgtam vala a hámból. Ihaj-csuhaj!

Délutáni sétám során biz’ kíváncsi voltam a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Szemle és A Vörös Postakocsi folyóirat szerzőinek Nem mind Arany… című téged dicsőítő irodalmi paródiaestjére, ha késve is, de bésomfordáltam a Művész Stúdióba, képzeld alig találtam ülőhelyet. Úgy látom ezen városban is nagy a kultuszod, a közönség felállva tapsolta meg a munkásságod idéző (igéző, főnevező, melléknevező) sorokat. Nagy csodálkozásomra én is szóba kerültem, ami – bevallom – méltán duzzasztotta büszkeségre melykasomat.

 

Az esti órákban megtelt élettel a Kossuth Lajosról elnevezett tér, a sétálóutcán belebotlottam egy krumplilángososba, nagymamám konyháját idézte a sparheten sült palacsinta formájú tészta, sajtos, tejfölös fajtából ettem egyet hétszázért, nagy megelégedésemre igen jól laktam. Az esti félhomályban nőtt a hömpölygő tömeg. Ezen nyárvégi időkben, az estve közeledtével már hűvös szelek járnak, így kötött kardigánok takarják el a csinos nyíregyházi női vállakat is, nem kis sajnálkozásimra, bár Juliskám vállánál (mindkettőnél természetesen) szebbet életemben még nem láttam vala.

 

Maradék még Nyíregyházán egy napot, így a viszontlátás hitében bízva ölellek.

Barátod:

Petőfi Sándor

 

 

Karádi Nóra fotói a fesztivál 4. napjáról:

vidor4nap (18)

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

HTML tags are not allowed.

Copyright © 2007-2014. Minden jogot fenntartanak a szerkesztők és a szerzők.

Scroll to top