You Are Here: Home » Gyorsposta » Gyorsposta » Egy ateista rémálma nem a banán

Egy ateista rémálma nem a banán

Rettenetes volt.

Álmomban, valami tőlem fölfoghatatlan ok miatt összehangolt közéleti támadás zajlott egy egyébként köztiszteletben álló magánintézmény, a Kaáli Intézet ellen. A magyar közvélemény állítólag jobbközéphez közelibb befolyásolóinak nyilatkozataiból az emberi reprodukciós eljárásban egyik világelső intézményt fenyegető jövő ködlött elő.

A támadást, mint eddig a józan ész ellen mindig, klerikális vonalon kezdték. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke ellentmondást nem tűrően kijelentette, hogy a mesterséges megtermékenyítés, beleértve a lombikbébi programot is, bűn a katolikus egyház szemében. Aztán egy határon túli magyar szerzetes, aki elárvult gyermekek nevelését vette a nyakába hivatásként, a sajtóban arról kezdett beszélni, hogy azoknak, akiknek az Isten maga személyesen nem ad gyermeket, inkább magukhoz kellene venniük egy kis árvát, ahelyett, hogy halhatatlan lelküket az asszisztált vagy mesterséges megtermékenyítéssel való kísérletezgetés bűnével szennyeznék.

Néhány felvilágosultabb konzervatív értelmiségi a szívéhez kapott, egy római katolikus vallású újságírónő nyílt levelet írt a püspöknek, majd a pápának is, hogy mégis, miért akar az egyház megbélyegezni egyébként odaadóan vallásos meddő párokat, akik a Kaáli Intézethez fordulnak? Az intézet alapító-igazgatója, egy őszes orvosprofesszor pedig az egyik legnézettebb ellenzéki politikai műsorban (mert a kormányzati média már rég önmagába fordult, oda be sem engedték) magyarázta el töviről hegyire, hogy miképp működnek a dolgok náluk, és hogy valójában ő maga is keresztény istenhívőként csodálkozik rá időről időre az élet csodájára, hisz még több évtizedes tapasztalattal sem tudja, hogy melyik petesejt-beültetésből lesz megfogant élet, és melyikből nem. Isten ujja – mondta – minden olyan életben is benne van, amely náluk fogant.

Mindez persze lehetett volna álmomban a katolikusok belügye is, mint a régi viccben, amiben egyedül őket zárta el egy hatalmas kerítés a mennyországban az összes többiektől, hogy hadd higgyék, hogy egyedül ők kerülhetnek oda. Ugyan kit érdekel, ha kívül áll a körön, hogy a saját híveiket milyen ódivatú hittételekkel traktálják, nyomorítják!

De rémálom attól az, ami, mert a dolgok rosszabbra fordulnak.

Álmomban a népesség fogyására és fokozatos elöregedésére minduntalan panaszkodó kormánypárt rezonálni látszott a váci püspök kinyilatkoztatására. A kormánypárti parlamenti képviselők közül még azok is nagyokat bólogattak, amikor az intézet ügye szóba került, akiknek anno náluk fogant a gyermekük. „Istentelen gyerekgyár”—mondogatták egymás közt, majd amikor már kitárgyalták, hogy mennyiben tehet erről az épp aktuális főgonosz, a magyar származású amerikai bankár, és hogy mi legyen, a miniszterelnök-helyettes, aki mellesleg a katolikus teológia doktora volt, sajtótájékoztatót hívott össze. Elmondta, hogy a váci püspöknek igaza van. Magyarország — mint a kereszténység utolsó védőbástyájának legutolsó várfokán álló egyetlen keresztes vitéz, amely védelmezi Európát a déli határainkon dörömbölő migránshordáktól, amelyek be akarnak törni, hogy meggyalázzák asszonyainkat és halomra gyilkolják gyermekeinket — nem tűrheti, hogy a gaz, nemzetvesztő előző kormányok által hozott keresztényietlen törvényei miatt egyetlen egy igaz magyar állampolgár lelke is elkárhozzon. Kit érdekel mindenféle elvont jogeszme és a brüsszeli bürokraták sivalkodása! Ezért ő, mint a kormány vallási és népszaporulati ügyben illetékes minisztere, valamint egyszemélyben a haza keresztény üdvének letéteményese felkéri a püspök urat, hogy egyháza dolgozzon ki egy olyan szabályozást, amely nem sérti az ezeréves magyar katolikus egyház hittételeit.

Nos, bevallom, itt kezdtem el álmomban kiabálni.

Miért pont a katolikus egyház, miért nem mondjuk a buddhisták vagy a reformátusok? És ugyan mit tudhat egy katolikus teológus a humán biológiáról? Miért nem orvos-jogászok és orvos-etikusok kodifikálnák ezt a törvényjavaslatot, ahogy az egészségügyben eddig szokás volt? Miért akarja ezt a munkát a magyar állam kánonjogászokra és teológusokra bízni? Hát nincs elég szakkodifikátor az állam szolgálatában?!

Tanultam jogot, s ezalatt a jogállami semlegesség eszméje olyan mélyen belém ivódott, hogy rémálmomból felköltve is tudom.

Ha komolyan vesszük az állami semlegesség alapjogi normáját, akkor ez meg sem történhet. Az állam képviselője nem kérhet erre egyházat! Egy demokratikus jogállamban az állam szorosabban vett képviselője egyébként is tartózkodni köteles attól, hogy az ún. “jó életre” vonatkozó bármiféle erkölcsre alapozott véleményt mondjon, kivéve, ha az a “jó élet” más alapvető jogainak súlyos és meg nem engedhető sérelmével jár. (Tehát ugyanúgy nem lehet egy modern állampolgár kannibál, vagy emberáldozatokat követelő vallás híve, ahogyan a katolikus egyház valamely testülete sem mondhatják meg mindenki másnak, nem hívőknek, a vallás tudatosan elutasítóknak sem, hogy hogyan érdemes élniük.)

 

Ez egyszerűen nonszensz. Levert a víz, felriadtam. Mióta az eszemet tudom, a józan észben hívő ateista vagyok. Törvényt sosem szegtem és nem is akarok, de jogom van megválasztanom a világnézetemet és a jogom van távol tartanom magam a vallásoktól, amit egészen eddig az állam garantált is nekem. El sem tudom képzelni, hogy egy modern állam jogszabályait ne a technológia adott korban elérhető legmagasabb fokának megfelelően, ne közérthetően és mindenféle különleges kánonjogi vagy teológiai tudás híján kelljen megfogalmazni. Magyarország köztársaság, nem teokárcia! Nem kényszeríthetnek rá, hogy egy olyan vallás vagy világnézet szabályai szerint kelljen élnem, amely nem a sajátom.

Napi olvasmányom több jogszabály, így a nemrég ötödjére újra kőbevésett Alaptörvény is a kezem ügyében szokott lenni. Levettem a polcról és kikerestem a hetedik cikket. Villámgyorsan olvasni kezdtem, hogy megnyugodjak.

Magyarországon az állam és a vallási közösségek különváltan működnek, mindenkinek megvan a joga a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához. Vallását vagy más meggyőződését bárki szabadon megválaszthatja, e választását bármikor megváltoztathatja, joga van továbbá ennek a meggyőződésének szabad kifejezéséhez akár egyénileg, akár csoportosan.
Vagyis tehát Magyarország egy szekuláris jogállam, ahol a jog a lelkiismereti, gondolati és vallási szabadság eszményének érvénysülését tűzi ki céljául – összegeztem. Ez a törvény áll hazánk jogszabályi hierarchiájának legtetején. Más törvény ennek ellent nem mondhat.

A bizonyosság kedvéért még belelapoztam néhány könyvembe. H.L.A. Hart A jog fogalma című művében oldalakon keresztül elemzi, milyennek kell lennie az állami nyilatkozatoknak, hogy az az ún. „jó életre” vonatkozó semlegesség kritériumait teljesítse. John Rawls-, Ronald Dworkin-, Bódig Mátyás-, Kis János- és Győrffy István-könyvek és tanulmányok jöttek aztán sorban, egymás után. Mindegyikben bejelölve a lényeg, jó előre. Annak idején írtam egy dolgozatot az állam világnézeti semlegességének nehéz eseteiből, ezek a munkák mind a forrásaim voltak.

Szerencsére – mondtam magamnak – itt még a törvény beszél. Akármennyire is bevallottan illiberális, akármennyire is kevésbé megengedő, de ez attól még egy jogállami demokrácia. Itt külön választói felhatalmazás nélkül nem születhetnek többszáz éves vallási babonák alapján jogszabályok, vannak korlátok, amelyek a jog uralmat szolgálják a személyek és intézmények despotikus hatalma helyett. Hiába kiáltja ki a katolikus egyház valamely maximáját szentnek, az nem több, mint vélemény, amely más véleményekkel szemben csak akkor nyerhet általános érvényességű jogi formát, ha az a józanész és a logika alapján is következik. A bírák és a hivatásos jogalkalmazók képzett, tapasztalt emberek. Ezt ők is ugyanígy tudják, így tanulták.

Megnyugodtam és visszaaludtam gyorsan.

Lehet, hogy megvadult a politika, de az objektív valóság egyelőre rendben van.
Minden rendben. (?)

kép forrása: hellobaby.com

kép forrása: hellobaby.com

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

HTML tags are not allowed.

Copyright © 2007-2014. Minden jogot fenntartanak a szerkesztők és a szerzők.

Scroll to top