You Are Here: Home » Úti füzetek » Nézhetném az utcát

Nézhetném az utcát

Nézhetném az utcát

csoszogi. így emlegettük az öreget,
akinek sötét kis műhelye előtt naponta
eljártam. mintha az ajtóban
dolgozgatott volna mindig. a küszöb
mögött. vagy az utcára is kiült néha
a lábbeliket javítani? nem emlékszem
a vonásaira, csak hogy sovány volt,
morcos, vastagkeretes szemüvege fölött
szigorúan nézte a kuncsaftokat, ha
cipőt vittek talpaltatni, foltoztatni.
reszelős volt a hangja. egyszer-kétszer
dolgoztattam vele én is, de az is lehet,
hogy mégsem. s lehet, hogy ez a leírás
sem illik rá egészen. de szemüvege
biztosan volt. a háta meg görnyedt. s
a tűvel meg az árral babrált mindig. és
valahogy se kint, se bent: mintha örökké
a küszöbön. józsef attila csoszogiját
juttatta eszembe. meg a vénséget.
naponta elmentem a műhelye előtt.
mostanra az sincs már meg. társasházat
emeltek a helyén. ha odaköltöznék
valamelyik lakásba, öregkoromban
naphosszat nézhetném az utcát, ahol
harminc éve nap mint nap
közlekedtem.

old street

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

HTML tags are not allowed.

Copyright © 2007-2014. Minden jogot fenntartanak a szerkesztők és a szerzők.

Scroll to top