You Are Here: Home » Úti füzetek » EVOÉ!

EVOÉ!

EVOÉ!

Ha túllehetnénk már a filozófián.
Ne szorítsa torkunk gerjesztett hiány.
Ezt hátratörheted, ha épp úgy akarod.
Elengedem karod.

Meghívtam a halált, eszméltem, visszamondtam.
Lányom fésülködik, kisfiam a karomban.
Latolgatom azért, felnőtt, de felelőtlen.
Volt más is így előttem.

Volt más is, akinek már nem volt kifogása.
Elfordult, kilépett a vakuvillogásba.
Látom, nem látom, káprázik a szem.
Meghalt, ha elhiszem.

Élek, ha elhiszem, hogy gondolkodni jó.
Hogy több vagyok, mint érző adathordozó.
Értelmes az idő, az élőlény szabad.
Áltasd te is magad.

Ha túllehetnénk már az istenérveken.
Keresztény etika, ha elhiszem.
Rabszolgatartó rendszer, jogállamiság.
Torz összevisszaság.

A csodás működés ím, megcsodálható.
Dicsőítési célra édeskevés a szó.
Végjelenetben zúgnak a győztes harsonák.
Hangzavarban a rend a másvilág.

Egy-két-há, egy-két-há, ringasd magad, szívem.
Szültél, hogy a sötétben kapaszkodód legyen.
Toporzékoló, síró, mosolygó kisgyerek.
Felnő, s nem érti meg.

Megérteni azonban nem vágyhatod te sem.
Remekmű, túlmutat erőlködéseden.
Ülj egyhelyt, ne perelj, bámuld a szép eget.
Senki sem hiteget.

Ha túllehetnénk már az apológián.
Van, ami van, hiába tapasztod be a szám.
A vakuvillogáson nem fog ki hatalom.
Nem kell, nem hallgatom.

kép forrása: markcassino.com

kép forrása: markcassino.com

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

HTML tags are not allowed.

Copyright © 2007-2014. Minden jogot fenntartanak a szerkesztők és a szerzők.

Scroll to top