You Are Here: Home » Úti füzetek » Vers » Egy másik test, nyári tábor – és más versek

Egy másik test, nyári tábor – és más versek

Egy másik test

Majdnem összes sejtem lecserélődött már
azóta, hogy az a kislány voltam, ki bambuszból
íjat fabrikált, fára mászott, és fejjel lefelé
lógva nyilazta ellenségeit, vagy iszapos mélybe merült
társaival a tó titkait felderíteni
cirkuszt játszott, bukfencezett előre és hátra
fából ácsolt korlátokon egyensúlyozott
s hogy hogyan kell az égre lépni: anyjától
fejenállni is megtanult

Az egy másik test volt, ma
minden mozdulat megfontoltan, lassan
behatárolt irányok és szögek között hajlik
forog ízületem vagy akad, roppan
talán csak az idegsejtek élnek
dacosan fejemben, konok emlékképeim, míg
ki nem pusztulnak azok is,
mint korallházukból a polipállatkák,

és maradnak üres mészvázak, zátonyok
csak a fájdalmak gyűlnek egyre
évre év: lerakódott törmelékek
újabb réteg
üledékes rétegekre

 

Nyári tábor

Eső áztatta nyári táborok
illatát hozta ez a tavaszi zápor
kis faházakba szorított gyermeki jókedvet
kacajtól párásodó ablakokat
nyirkos strandtörülközők, könyvek és
rejtvénylapok szagát
fűben átázó tornacsukákat és a gyűlölt
tréningruhát
Az ágyon kucorogtunk, mint akolban a birkák,
egymást melegítve
titkokat lehelve egymás fülébe
és kivételesen
még a menzás mosólé ízű tea is jólesett
gőze fölött magunkban anyánk után ríttunk,
de nem mutattuk, a honvágy,
mint nedves falon a penész, sunyin kivirágzott,
hogy aztán az uzsonna, a lekváros kenyér
az otthon képét fejünkből kitörölje
és emléktelen éhes kutyakölykökként
elteljünk a ragacsos falatokkal
 

Vasárnap, nyárelő, üdülőövezet

Lehetett az álmodozás
és az árvaság mozdulata is
ahogy a kis faház
betonteraszán
a nyitott ajtó sötétlő háttere előtt
(mély barlangkapu)
ott kuporgott, majomfiú
indián mesehős
barna térdére hajtva fejét, befelé hallgatva
két keze bénán a földre lógott
Csak szeme csillant
fekete gyémánt

Isten
 
Mikor kutyámról a földre pottyant
s megnyomtam a potrohát
e titáni mutatóujjal
és úgy pattant szét mint
túlérett szőlőszem vagy pukkanós
bogyós termés gyermekként a talpam alatt
kutyám pár csepp lopott vérét
spriccelve szét
a márványmintás kövezeten
nos akkor kicsit megsajnáltam
mert így meghalni mégis milyen
hassal belerobbani a nagyvilágba
egy isteni érintésre

artistic

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

HTML tags are not allowed.

Copyright © 2007-2014. Minden jogot fenntartanak a szerkesztők és a szerzők.

Scroll to top