You Are Here: Home » Úti füzetek » augusztus legvégén, karma police – versek

augusztus legvégén, karma police – versek

augusztus legvégén

egy teljes szerda nagyságú,
egyszínű strandlabda a várakozás.
mindent összenyom, nem fér el tőle semmi.
fekszem a versben, és várom, hogy írj.

nem látom a szükséges trópusokat.
csak egy arcot sokféle árnyban és beállításban.
egy huszárik-film ez a nap is,
és hónapok óta ez megy.

semmi nem jut eszembe,
pusztában veszteglő üres vonat az agy.
mégis minden ablakban megjelensz.

a morzsák a szádon kicsi lepkék.
valamit mindig elejtesz.
eltört a fejemben egy borospohár.
így ejtesz, és törsz el engem is, még nem tudod.

pontosan egy szerda nagyságú,
egyszínű standlabda a várakozás.
hányszor történik ugyanaz,
rossz kamasza önmagának minden tapasztalás, hiába.

valami újat kéne kitalálni,
de csak fekszem egy régi versben, és várok.

 

karma police

(elégia, monológ)

mikor indián kisfiú voltam,
néztem a fehér felhőket,
arra gondoltam, milyenek
a fehér anyák.

mikor fehér anya lettem,
néztem a város felett a füstfelhőket,
arra gondoltam, milyenek a fekete apák.

most senki vagyok a fekete felhők alatt,
mindenki harcol valaki ellen,
mindenki menekül valahová.
csak az összegyűrt házak, szétropogtatott,
kiöklendett városok, kigyomlált,
kifolyt testek maradnak, és a gyilkosok,
akikkel kelek, és fekszem.

én is ölök, senki nem mondja, ne tegyem,
apám gyilkol, és nincs anyaöl.
annyi életet akartam megélni,

annyi színt, annyi tervet.
itt minden szürke és veres,
sírnak az indián fiúk, a fehér anyák,
a fekete apák, ki lehettem volna?
végre elaludtam, itthon vagyok,
gőzölög a leves, kint csak az eső hull,
nem golyózápor, leszakadt kezek.

 

Beach-Ball-20cm+Translucent-Blue

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

HTML tags are not allowed.

Copyright © 2007-2014. Minden jogot fenntartanak a szerkesztők és a szerzők.

Scroll to top