You Are Here: Home » Beszélgetések » Zsöllye » A színház egy óriás Lego – beszélgetés Boldizsár Zsolt szcenikai vezetővel

A színház egy óriás Lego – beszélgetés Boldizsár Zsolt szcenikai vezetővel

A Vörös Postakocsi Zsöllye rovata a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban dolgozókat mutatja be: a színészeket és azokat, akik nélkül ugyancsak nem lenne előadás: az ügyelőt, a súgót, a színpadmestert és a többieket.

Ezúttal Boldizsár Zsolt szcenikai vezetőt, aki a középiskola elvégzése után azonnal jelentkezett a nyíregyházi színházba, ahol 1985-ben díszítőként kezdte a pályáját; aki szerint mindenki ugyanolyan fontos láncszeme a folyamatnak, mire megszületik az előadás; aki úgy véli, a színház egy óriás Lego, mert sok-sok gondolkodás, kísérletezés és kreatív munka után alakul ki a tervező, a rendező, a művészek, a műszak és persze a nézők számára legideálisabb színpadkép. Beszélgettünk még zenélésről, ökölvívásról, a tárgyakhoz való ragaszkodásáról és kreativitásról is.

Dőljön tehát hátra, Kedves Olvasó: a színpadon Boldizsár Zsolt! 

Boldizsár Zsolt és a “vasa”

 

A Kamarában már bemutatták a Leenane szépe c. darabot, így ott minden a helyén; a nagyszínpadon majdnem kész az Illatszertár díszlete; a raktárban korábbi és leendő díszletek elemei sorakoznak. Szinte sosincs megállás – magyarázza Boldizsár Zsolt, miközben körbevezet. Láthatóan otthon érzi magát a (szín)falak között. Beszélgetésünk alatt is fel-fel kell vennie a telefont, hiszen a munka akkor sem állhat meg, amikor A Vörös Postakocsi Zsöllye rovatába interjúzom vele.

Autószerelő végzettségedtől kissé távol áll a színház világa. Hogyan kerültél ide?

Mindig szerettem bütykölni, szerelni, ezért választottam ezt a szakmát. A testvérem, Barna már a színházban dolgozott, bejárogattunk hozzá a barátommal Belme Lacival. Megtetszett, hogy itt a fiúk fel vannak szerelkezve kalapáccsal, csavarhúzóval, mindenféle más szerszámmal; mindenki ki van gyúrva, letépett, leszaggatott szélű pólóban mászkál; pakolja, hozza, viszi a díszleteket. Magával ragadó látvány! Igazából nem színházi dolgozónak készültem még akkor sem, amikor a barátommal, „Csubival” 1985. szeptember elején idekerültünk. Úgy gondoltuk, szerzünk egy kis munkatapasztalatot, szakmai előképzettséget, azután kimegyünk külföldre roadnak, azaz zenekari személyzetnek, mert mindenünk volt a rockzene, ezen nőttünk fel.

Kik voltak a kedvenceid?

A Deep Purple, az Iron Maiden, a Led Zeppelin és a Kiss, tehát a legnagyobbak, ők jelentették az alapot. A magyarok közül Vikidál, a P-Mobil, a P-Box, a Lord, a Karthago, a Korál — nagyon szeretem Balázs Fecót. A nyíregyházi Ifiparkban a május elsejei nyitókoncert nem kezdődhetett nélkülünk. Kedveltem a Beatricét, és a debreceni Colort is, utóbbiak nagyon igényes zenét játszottak. Mindnek meghatározó szerepe volt abban, hogy jómagam is kézbe vegyem a gitárt. Gyermekként, úgy tízévesen a bunyó mellett, hobbiból kezdtem, zeneiskolába nem jártam. Ha újrakezdhetném, talán a zenei pályát választanám, és biztos, hogy képezném magam. Irigylem a zenészeket, azt csinálják, amit szeretnek, s ha jól, akkor meg is élnek belőle.

A színház zenekarában, a Mű-Suckban basszusgitározok, főként rockot játszunk, és sok más, a közönség által kedvelt zenét, saját feldolgozásban. Újabban Jónás Tibi barátom country-rock zenekarában is bőgőzök, a Long Dusty Roadban, az Eastern Eagle Line Dance táncosaival. Teljesen más stílus, teljesen más technika. Tanulom.

Ami a színházat illeti, zenéltem a Tudós nők c. darabban. Paja (Kazár Pál, a színház zenei vezetője) ugyanis a MűSuck két tagját is beszervezte a zenekarba, élőben szólt tizennyolc dal, óriási élmény volt számomra. Nagyon szerettem, kár hogy levették a műsorról.

Itt vagy a színházban több mint három évtizede, tehát mégsem lettél road. Lehetőséged nem nyílt rá, netán végérvényesen megszeretted ezt a munkát?

Teltek-múltak az évek, viszonylag hamar díszítőből zsinóros lettem. Kézi húzókkal dolgoztunk, nagyon pontosan kellett pakolni a súlyvasakat, egyszerre több embert igényelt ez a munka. A zsinóros a lógó díszleteket kezeli, leadja a trégert, (díszlettartó cső) leköti, felhúzza, összerendezi, majd időben leengedi. Nagyon felelősségteljes és pontosságot igénylő munka, komoly figyelmet igényel. Néhány év múlva zsinórmester lettem, majd az 1991/92-es évadban színpadmesternek neveztek ki.

Mi a színpadmester feladata?

Összehangolja a színpadi munkát a többi színpadi tárral szoros együttműködésben (díszítők, kellékesek, világosítók, hangosítók, öltöztetők, sminkesek és a díszletgyártó tárakkal), beszerzi és legyártatja a szükséges tárgyakat, megszervezi a díszletépítést. Folyamatosan nézi a próbákat, figyel minden egyes lépést, mikor, melyik díszlet elemmel mi a teendő.

A régi színház makettjével

Egy példa csak a sok közül: a színészeink közül Pregitzer Fruzsina az egyik, aki nagyon alaposan készül, mindig átnézzük a mozgó elemeket: ajtó, kilincs, fiók ha nyílik, záródik, ne csak működőképes, de könnyen kezelhető is legyen. Megfogom a kezét, gyere le, nézzük át együtt, hogy semmi se akadályozza a színészi munkát. Ha észreveszem a próbán, hogy bárki megakad, küszködik valamivel, kijavítjuk a legapróbb elemet is annak érdekében, hogy minden a legnagyobb rendben legyen az előadáson. Nagyon sok apró részlet van, amit úgy kell legyártatunk és odarögzítenünk, nehogy gondot, balesetet okozzon.

A jelek szerint ez nem 8 órás munka…

Nem, soha nem is volt. Aki színházra adja a fejét, az felejtse el a 8 órás munkaidőt. Nyilván vannak lazább időszakok, nem csak ennyire taposós, mint például a mostani. Az Illatszertár színpadképét megalkotni feszített munka, mert óriási a díszlet, egyúttal nagyon gyönyörű és igényes. Komoly, statikus díszlet, sok elemét használják a színészek az előadás során. Galériás, mozgólétra van benne, fel–leszaladgálnak a lépcsőkön, ki- és bemennek az ajtókon, kihúzzák-betolják a fiókokat, a pulton átcibálnak egy embert…

Elvégezted a Színház és Filmművészeti Egyetem műszaki vezető és szcenikus szakát, ami azt sugallja, nem csak a gyakorlatban akartad megismerni ezt a szakmát. Mi motivált?

Az volt a célom, hogy „papírom”, szakmai végzettségem is legyen arról, amit tudok. Nagyon jó iskola volt, szerettem, tapasztalatcserére is kiváló alkalmakat teremtett. Sok kollégával megismerkedtem, akik kisebb-nagyobb színházban, művelődési házakban dolgoznak ugyanezen a területen, volt miről beszélgetnünk.

Napi szinten tartom a kapcsolatot velük. Bármilyen kérdés, ötlet felvetődik — akár technikai, akár magánjellegű — megbeszéljük: nálatok ez vagy az hogy megy, miként oldjátok meg? Engem is ugyanúgy megkeresnek, s ennek nagyon örülök, mert azt jelenti: elértem azt a szakmai szintet, hogy bármikor, bármilyen kérdéssel fordulhatnak hozzám. Ha tudok, akkor segítek, ez magától értetődik. A mai napig nagyon sokat járok vidéki és fővárosi színházak előadásaira. Egyrészt imádok más darabokat megnézni, másrészt figyelem, hogy szcenikailag ki hogyan oldja meg a dolgokat.  

Honnan jött az ötlet hogy te magad tervezz díszleteket?

A tavalyi évadban bizalmat kaptam a színházvezetéstől: felkértek a Puskás Tivadar által rendezett Függöny fel! című előadás díszletének megtervezésére. A Vidor Fesztivál idején beszélgettünk egy teraszon, s szóba került, vajon ki legyen a tervező? Megcsináljam? – kérdeztem, s legnagyobb örömömre megtiszteltek ezzel a munkával. Sokat foglalkoztam a darabbal, jónéhány korábbi Függöny fel! előadást megnéztem, persze a végeredmény az én saját stílusom, ízlésvilágom alapján valósult meg, Puskás Tivadar elképzeléseit figyelembe véve.

Jómagam is láttam, eléggé speciális színdarab. Emeletes a díszlet, a szereplők ki-beszaladgálnak ajtókon, sőt az ablakon keresztül is, nem beszélve arról, hogy a nézők előröl, majd hátulról, a színfalak mögül is látják, hogyan működik egy színielőadás, miként dolgoznak a színészek.

Valóban, eléggé bonyolult az előadás menete és a díszlet is. Ugyanúgy szeretem a végeredményt, mint előtte az alkotási folyamatot. A sok-sok pici apró részletet, s a bútorokat is egyedileg gyártottuk. Kikukáztam a kanapét, majd másik huzatot kapott, feljavíttattam az összes konzolasztalt és más bútordarabokat, beszereztem a szőnyegeket, megterveztem a kárpit színeit, a fal mintáját, a tapétát, ebben a dekoros Jónás Tibi barátom, zenekarvezetőm sokat segített. Összefogott csapatmunka eredményeként született meg a díszlet, ami nem csak szerintem, de mások véleménye alapján is nagyon jól sikerült: szép, patinás, klasszikus lett. A forgószínpad tökéletesen alkalmas arra, hogy mindent bemutassunk.

Terveztem és kiviteleztem már díszletet a színházunkon kívül is az elmúlt években. Catherine Gallaghernek például tavaly nyáron a Siófoki Szabadtéri Színpadra. Nyáron több szabadidőnk van, tudok időt szánni arra, hogy gondolkozzak, elutazzak, tapasztalatokat gyűjtsek. Puskás Tivadar Kisvárdán állította színpadra az Anconai szerelmeseket, a díszletét én terveztem. Az elmúlt két év nagyon jól sikerült ebből a szempontból.

Színpadon a MűSuck zenekar

Időnként különös szerkezeteket is alkalmaztok a már megszokottnak számító hó- vagy füstgép mellett. Ilyen volt például az Idősutazás felcicomázott bringóhintója. Ti találjátok ki ezeket?

Összehangolt munka volt, sokan tettek bele ötletet. Horesnyi Balázs volt a díszlettervező, elmentünk kukázni a vastelepre, kibányásztunk sokféle limlomot, ipari hulladékokat a csapágytól a fogaskeréken át a parabola antennáig, összeszedtünk kidobott pollenszűrőt és más egyéb kacatot. Az időgéphez kellett egy bringóhintót szerezni, rábukkantam egy idős úriemberre Békésen: Bíró András ingyen és bérmentve kölcsönözte ki nekünk a szerkezetet. A vázig lepucoltuk, majd a hulladékokból felépítettük. Át kellett kicsit festeni, rászerkesztettünk tévét, magnót, fogaskerekeket, kuplungtárcsát, vezetékeket, fényeffekteket, külön esztergáltattam rá a Balázs által megrajzolt elemeket. Öröm volt látni a végeredményt.

Átfutottunk itt raktáron, díszlettáron, rengeteg holmit láttam. Ezek honnan kerültek ide?

Az egész színház, így a raktár is kincsesbánya számomra. Én nagyon raktározós hörcsög vagyok, ha levesszük a műsorról a színdarabot, mindig félre teszek belőle olyan díszletet, vagy elemet, amit akár évekig tárolok, hátha jó lesz még valamire. Ezeket újra hasznosítom, átalakítom, olykor csodálatos dolgokat lehet belőlük csinálni. A fiúk nem nagyon szeretik ezt a tulajdonságomat, mert helyhiánnyal küzdünk. Időnként muszáj selejtezni. Na, olyankor én, ha lehet, eltűnök a környékről, mert sírva fakadok minden kidobott holmi után.

Egyik díszletből alakítjuk át a másikat már évek óta, de egy idő után leamortizálódnak. Az Illatszertárba is beépítettünk olyan díszlet elemet, amit más darabból vettem ki, költségkímélés miatt. A párkányok például a Sirályból vannak, csak még gyártatni kellett hozzájuk, hogy elegendő legyen.

A munkád egyik szépsége, vonzereje, hogy felszínre törhet a kreativitás?

Itt mindenki elengedheti a fantáziáját, persze arra figyelni kell, hogy a kitalált ötletek működőképesek legyenek, s elérjék céljukat. Mindezt nem lehet feláldozni az öncélúság oltárán.

A díszlettervezésnek és –építésnek bizonyára vannak szépségei és nehézségei is.

Először is ismerni kell a darabot. Másodszor a rendezőnek is van elképzelése, ezt ugyancsak figyelembe kell venni. Harmadrészt fel kell mérni a hely adottságait, ahol a darab játszódik, ezek ismeretében születik meg a terv, amit ki kell szerkeszteni, le kell modellezni. Én a mai napig gyártok maketteket. A makett azért jó, mert ha kicsiben is, de arányaiban látjuk a tervezetet, belenéz a világosító, a tervező, tudjuk, hogy hol vannak a járások. Nagyon hasznos dolog, emellett látványos és aranyos is.

A látvány mellett — vagy talán előtt — a legfontosabb a működőképesség, nagy odafigyelést igényel a technikai kivitelezés, például hogyan nyíljon, záródjon, guruljon a díszlet eleme. Jól ki kell dolgozni a részleteket. A Függöny fel!-ben például nem volt mindegy, hogy melyik ajtó merre nyílik, csiki-csukiként működött minden. A színész eltűnt az egyik ajtón, visszajött a másikon. Az első próbától a bemutatóig minden apró részletet össze kell hozni, össze kell kovácsolódnia a műszaknak, a fénynek, a hangnak, a színészeknek, mindenkinek. Igazi csapatmunka ez, sőt, több csapatot kell összehangolni. Ha valaki nem úgy áll hozzá, vagy valamit hibázik, abból baj lehet. Aki elsőként észreveszi a hibát, ügyesen le kell reagálnia, a megoldás nem mehet az előadás rovására. Ha egy díszlet elem, vagy kellék kiesik, összedől, elszakad, akkor elbújva, takarásban ott rögtön, a helyszínen meg kell szerelni, a néző ebből nem vehet észre semmit.

A maketteknek mi lesz a sorsa?

Egy részüket elteszem, amit én csinálok, arra különösen vigyázok. Idő jártával persze ezek ugyanúgy tönkremennek, mint a díszletek. Amelyek számomra fontosak és hasznosak, no meg szép emlékek, azokat elrakom.

A Long Dusty Roadban is bőgőzik.

Annak ellenére, hogy összehangoljátok és nagyon figyeltek, gondolom, előfordulnak bakik.

Előfordulnak, persze. De arra törekszünk, hogy a veszélyforrásokat minél jobban kiiktassuk. Ezért kell napi szinten körbejárni és ellenőrizni az egész házat, nemcsak a színpadot, de a folyosókat, a raktárakat is. Ez egy nagyüzem, száznál több dolgozóval, több mint 400 előadással egy évadban.

A Függöny fel! nyilván kedvenc díszleted és szcenikai munkád. Tudnál még olyat említeni, ami dobogós nálad, ha nem is te tervezted?

Azt nem mondanám, hogy szívesen csinálták a fiúk, mert nagyon megerőltető volt, de az Amadeus meghatározó része színpadmesteri munkásságomnak. Szcenikailag, zeneileg és rendezés szempontjából is nagyon élménydús darab volt, mindig szívesen gondolok vissza rá. Reggel elkezdtünk építeni, és csak estére lettünk kész, feladata volt benne a teljes műszaki stábnak. Több tonnás díszlet volt, óriási falakkal, hatalmas medencével, vízzel tele. Hatan-nyolcan, kézzel mozgattuk a falakat. Végszóra, időre, zenére zsilipszerűen tologattuk, nyitottuk három utcába. Csík György tervezte, akivel nagyon jó dolgozni, kiváló tervezőnek tartom. Mellette Székely Laci bácsi az, akit nagyon kedvelek, felnéztem rá világ életemben. Iszonyú jó, óriási, gyönyörű díszleteket csinált. A mai napig baráti viszonyban vagyunk, bármikor felhívhatom. Jó kapcsolat alakult ki köztünk az elmúlt 33 évben, nagyon szerettem vele dolgozni.

Mennyire köti meg a kezeteket a pénz? Gondolom, vannak nagyon drága és olcsóbb díszletek.

A százezres tételtől a milliósig terjed a skála. Attól függ, hogy mi az igény. Nagyon oda kell figyelni a költségvetésre! Az elképzeléseken túl akkor gazdaságos a díszlet, ha van idő az előkészületekre. Megcsináljuk az állító próbát, majd néhány nap múlva megkapom a kész terveket. Én azt gyorsan átnézem, megmondom, hogy melyik elem miből legyen. Nyilván a tervezővel már az első perctől egyeztetnem kell, no és a rendezővel is: mi a cél? Ha ez megvan, akkor felhívom, hogy fából lesz, fémből lesz, milyen festéssel, milyen anyagokból. Mindent össze kell rakni. De menet közben is gyakran változnak az elképzelések és az igények

Miként látod a jövődet? Ezt csinálod életfogytig?

Nem akarok mással foglalkozni. Ezt csinálnám tovább, különösen a szcenikai részét, a tervezést. Nagyon szeretem a munkám, nincsen olyan díszlet elem, amit nem fogok, nem emelek meg, nem bírok el. Nagyon figyelek arra, mikor egy darabot szcenírozok, hogy olyan elemekből álljon, olyan anyagból készüljön, hogy azt a fiúk elbírják. Nem várhatom el, hogy akkora súlyt cipeljen bárki, amit én sem bírok el. Díszítőként kezdtem, pontosan tudom, milyennek kell lennie egy díszletnek.

A díszlettervezést illetően is vannak ötleteim, igazából egyfolytában tervezni szeretnék. Felkérés nélkül is kidolgoztam néhány ötletet, így vannak olyan darabok a tarsolyomban, amelyek díszlet-tervét rögtön elő tudnám húzni a fiókból, ha egy rendező azt akarná színpadra állítani. Lehet, hogy meg kellene osztani velük a terveimet?

A Függöny fel! díszlete

Jó olyan emberekkel beszélgetni, akik szeretik a munkájukat…

Nem működik máshogy. Nekem ez a hivatásom. Biztosan állítom, hogy az életem több mint felét itt éltem le, minden egyes részét ismerem a színháznak, ismerem a szagát, mert minden színháznak van szaga, a miénknek is, és mondjuk a Tháliának is. A színpadnak, a raktárnak, az öltözőnek, minden helyiségnek.

Mi a Móricz Zsigmond Színház feladata, küldetése szerinted?

A színház művészet, kultúra, ezek összessége. Feladata a tanítás, a szórakoztatás, a kikapcsolódás nyújtása. Ez az egy kőszínháza van Nyíregyházának, s a megyének, ami szerintem erős, jó színház, s hosszú útja van még. Nagyon fontos intézmény, szüksége van rá Nyíregyházának, és természetesen a színháznak is szüksége van a városra.

A VIDOR Fesztivál számotokra is kihívás, munka és élmény. Sok tennivalóval jár?

Már most, évad közben nézik a következő Vidorra a darabokat, van erre egy apparátus. Ha kiválogatták az előadásokat, eljönnek hozzánk az ottani technikai dolgozók, egyeztetjük igényeiket. Mindenki hozza a saját díszletét. Jönnek, szemlét tartanak, lemérik, felmérik, olykor itt gyártják le, alakítják, ha kell. Ez azért van, mert több színház is a miénknél nagyobb színpadtérrel rendelkezik. Előző este érkeznek, éjszaka megcsinálják, másnap délután próbálnak, este előadás, majd lebontás és mennek haza.

Vannak igazán jó előadások, amiket azért nem tudunk elhozni, mert itt nincs akkora tér, amennyit a díszlet igényel, esetleg nincs olyan technikánk. Bár megjegyzem, az utóbbiban egyre jobbak vagyunk. Mi ide tervezünk, erre a színpadra, a Tháliások a Tháliába, a tervezésnél figyelembe kell venni, mi az, ami elhagyható, mi az a minimális technikai igény, forgószínpad, satöbbi, ami elengedhetetlen. Egyébként egyre több olyan társulat van, amelynek nincs saját kőszínháza, csak bérlik a játszó helyüket. Az Orlai pont ilyen. Nagyon jó darabokat csinálnak, jó színészekkel, viszonylag könnyű, egyszerű díszletekkel, amik utaztathatók, kisebb helyekre is beférnek.

Giával, Áronnal a Tháliában

A munkaidőd, mint beszéltük, nem 8 órás. Hobbi, család?

Két felnőtt és egy még kiskorú gyerekem van. A nagylányom az egyetemet végzi éppen, a nagyfiam a Thália Színházban hangosító, most végezte el a hangmesteri szakot. A kicsi lányom pedig testvéreihez hasonlóan a Kodályba jár, hetedikes. A zene végigkísérte eddigi életüket, a jelek szerint mindhárman örökölték szeretetét. Zongoráznak, a fiam dobol is, több zenekarban játszott. Ami a hobbit illeti, van egy kertem, amit tavasztól a tél beálltáig tudok élvezni, nagyon szeretem a növényeket. Vetemények, pampafű, satöbbi. Emellett ott van a zene, s jó időben a motorozás. 40 éves koromban megleptem magam egy chopperrel, elő-elő jön a barlangból néha. Nem vagyok különösebben fanatikus, csak öregesen, inkább a hangulatáért motorozok.

A színház mennyire fertőzte meg a gyerekeidet?

Bár szeretik a színházat, s a fiam most színházban dolgozik, igazából nem fertőzte meg őket. A feleségem egészen más területen dolgozik. Hálával tartozom neki, mert engem az életmódom miatt nem könnyű elviselni.

A sport is az életed része volt korábban.

Fiatal koromban ökölvívó voltam az NYVSC szakosztályában.

Mester Gyula bácsinál?

Mester Gyula bácsihoz az apám járt, én ’78-tól bunyóztam, ’86-ban tettem le a kesztyűt. Szántó József, Botos András és Kiss Béla tanított, ők voltak a mestereim. Szerettem ezt a sportágat, megtanított küzdeni, gondolkodni. 1982-ben az első úttörő olimpiát megnyertem. Tizenéves srácként jól ment a bunyó, több országos versenyen dobogós voltam. A vívó fajta öklöző voltam, az, aki gondolkodik is, nem csak csápol össze-vissza. Talán ezért találtak meg a nyíregyházi karatésok1993-ban. Bencze Antal barátom az ökölvívás technikáját a karatéval kezdte összehangolni, ebben segítettem a „Fight Klub versenyzőit” 2009-ig. Nagyon sok gyereket tanítottam bunyózni a karatésok közül.  Az utóbbi időben háttérbe szorult a sport az életemben, pedig a színház, a zene, a sport a mindenem. Újra fogom gondolni.

Van olyan terved, vagy álmod, amit megosztasz velem és az olvasókkal?

Legyen minél több felkérés a díszlettervezésre! Legyen még több pampafüvem! Jó egészséget szeretnék a családomnak, kitartást a környezetemnek, a barátaimnak, meg mindenkinek. Szeretem, ha tartják bennem az erőt. Jó, hogyha velem vannak.

Karate edzésen

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

HTML tags are not allowed.

Copyright © 2007-2014. Minden jogot fenntartanak a szerkesztők és a szerzők.

Scroll to top