You Are Here: Home » Beszélgetések » Zsöllye » Olyanok vagyunk, mint a profilozók – beszélgetés Kuthy Patrícia színművésznővel

Olyanok vagyunk, mint a profilozók – beszélgetés Kuthy Patrícia színművésznővel

A Vörös Postakocsi Zsöllye rovata a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban dolgozókat mutatja be: a színészeket és azokat, akik nélkül ugyancsak nem lenne előadás: az ügyelőt, a súgót, a színpadmestert és a többieket.

Ezúttal Kuthy Patrícia színművésznőt, aki egykoron bárénekes és zoológus is akart lenni; aki szerint vannak és még sincsenek véletlenek; aki megpróbál az eljátszandó figura bőrébe bújni; aki nagyon szeret tanítani és aki nagy kedvvel szinkronizált.

Beszélgettünk még civilségről; szerepekről; Pál utcai leányokról és nagy álmokról is.

Dőljön tehát hátra, Kedves Olvasó: a színpadon Kuthy Patrícia! 

Kuthy Patricia 2 - Anna Karenina szerepében

Anna Karenina szerepében

 

Gyermekkorodtól színésznő szerettél volna lenni?

Nem volt tudatos elhatározás, inkább valahol tudat alatt lehetett bennem, hogy ezt szeretném, de soha nem mondtam ki. Kiskoromban volt olyan álmom, hogy bárénekesnő leszek, majd a gimnáziumi évek alatt zoológusként képzeltem el magam. Aztán rájöttem arra, hogy imádom az állatokat, de a bogaraktól félek. Egy zoológus pedig nem félhet a bogaraktól! Volt olyan gondolatom is, hogy reklámfilmrendező leszek. Amikor negyedikes gimnazistaként a jelentkezési lapra be kellett írni, hová jelentkezem, akkor a Színművészetit választottam, mert már egyértelműen tudtam, hogy ez az én utam.

Diákként sokat szerepeltél?

Egyszer elmentem a Kazinczy-versenyre. Igazából azért, mert az iskolánkban mindig az igazgató-helyettes lánya nyerte meg. Érdekelt, mit kell ott csinálni. Azt felelték, hogy fel kell olvasni egy szöveget. Ennyi? – gondoltam magamban, ez nem lehet nehéz! Jelentkeztem, megnyertem. A verseket imádtam, a mai napig állandóan bújom a versesköteteket. Egyszer hirdettek egy Petőfi szavalóversenyt, a barátnőmmel elindulunk. Továbbjutottunk, majd megnyertem a területi döntőt, attól kezdve az iskola küldött: „menj el, és nyerd meg!” Teljesen jó pedagógia. Ekkor fogalmazódott meg bennem, vajon mit szólnának hozzám a Színművészetin? Van-e bennem annyi, hogy bekerüljek? Kicsi korom óta táncolok, így a színpad varázsa addigra már magával ragadott. A mai napig imádom a táncot!

Miért a musical-operett szakra kerültél?

Ez is véletlen. De közben meg azt gondolom, még sincsenek véletlenek. A tánc, a zene és az éneklés nagyon fontos volt nekem, ezáltal a zenés műfajt is nagyon szeretem. Valahogy úgy alakult, hogy oda vettek fel. Nem minden évben indul ez a szak, csak négyévente, de amikor jelentkeztem, pont igen. A musical-operett tagozat azért volt jó, mert sokkal professzionálisabban foglalkoztunk a színészet zenés részével, és ez hasznos. Lényegesen több tánc és énekórán vettünk részt, ugyanakkor a színészmesterségben is erős elvárást támasztottak tanáraink. Az volt a cél, hogy olyan színészekké váljunk, akik prózai és zenés előadásokban is magas színvonalon tudnak helyt állni. És mi ezt komolyan vettük, rengeteget dolgoztunk, talán nem hiába. Hiszen az osztályunkból nem csak én, többen játszunk prózai és zenés szerepeket egyaránt.

Szeretted az egyetemet? Milyen élményeid voltak?

Nagyon szerettem. Igazából mi szerencsések vagyunk, az osztályunk nagyon jó közösség volt, tartalmas barátságok születtek. „Úgy sodorta össze a szemetet a szél”, hogy nagyon jó volt együtt bármit csinálni. (mosolyog) Hajtottuk, húztuk egymást, ellenségeskedés nélkül, az elfogadás, a közös munka jellemzett bennünket. Előfordult az is, hogy mi festettük a saját díszletünket a vizsgánkhoz… Akartunk valamit, és ez mindannyiunkat motivált! Szerintem semmilyen negatív élmény nem ért, mindamellett biztos előfordult, hogy szorongtunk, nehogy kirúgjanak a vizsgán. Keveset aludtunk, kemények voltak a megmérettetések, mindezzel együtt mégis emlékezetes, élményekkel teli időszaka az életemnek az a négy esztendő.

A Madách-stúdióról mi jut eszedbe?

Azt is nagyon szerettem. Fiatalon kerültem oda, és nagyon szerencsés voltam, mert folyamatosan kaptam feladatokat. Kis szerepeket, pár mondatosakat, apró epizódokat, de előfordult, hogy tiszteletbeli tánckari tagként voltam részese előadásnak a táncos múltam miatt. Ha kevés volt a táncos, akkor bevettek. Nagy megtiszteltetésnek éreztem, mert isteni jó táncosok voltak ott!

Azért is imádtam a Madáchot, mert furcsa, de remek élmény volt, hogy megszólalhatok, s kis szerepeket kapok olyan emberek között, mint Tolnay Klári, Kállay Ferenc, Psota Irén vagy Avar István és még sorolhatnám! Az, hogy ilyen legendás színészek között lehettem, felbecsülhetetlen. Előfordult, hogy bár nem voltam benne egy előadásban, de ott ültem a próbákon és néztem őket: a SZÍNÉSZEKET, hogyan születik meg egy jelenet, egy előadás. Avar István tanárom is volt az egyetemen. Hála Istennek.

(Görög) színház az egész világ

(Görög) színház az egész világ

József Attila Színház?

Odacsöppentünk, már végzősként, éppen akkor újították fel a Pál utcai fiúk című előadást. Akkor már nagyon régóta ment, kezdtek kiöregedni az akkori szereplők, és valamiért a mi osztályunkra esett a választás, közülünk válogatták ki az új szereplőket. Én lettem Nemecsek Ernő.

Ez lány darab volt? Pál utcai lányok?

Nem! Csak lányok játszották a fiúkat, fiú jelmezben, rövid parókával. A rendező, Tasnádi Csaba elképzelése volt, mert szerinte kisgyerekkel nagyon nehéz eljátszatni ezeket a komoly szerepeket, a velünk egykorú fiúk pedig már férfiasabbak voltak. A színházban bevett dolog, hogy ha fiatal lányokra nadrágot meg rövid parókát adnak, akkor kisfiúnak látszanak. Ha hiszed, ha nem, a gyerekek nem tudták, hogy mi lányok vagyunk! Imádtuk azt az előadást, kilenc évig játszottuk!

Ez egy lépést jelentett Nyíregyháza felé?

Lépést és szerencsés véletlent egyszerre, hiszen pont akkor történt, amikor végzősök voltunk. A rendező, Tasnádi Csaba pedig a Móricz Zsigmond Színház igazgatója volt, és egyszer csak megkérdezte, hová hívnak, milyen lehetőségeim vannak, s volna-e kedvem eljönni Nyíregyházára. Örömmel mondtam igent.

Szolnokiként szívesen jöttél Nyíregyházára? Jártál már itt korábban? 

Igen, nagyon szívesen jöttem! Teljesen új közeg volt, noha egy-két nyíregyházi előadást láttam Pesten, s tudtam, hogy szakmailag ez egy nagyon előkelő helyen álló színház és társulat. Az egyik főiskolás osztálytársam pedig – aki az egyik legjobb barátnőm –, itt volt stúdiós mielőtt a főiskolára került. Tulajdonképpen nagyon sok mindent megtudtam tőle erről a színházról, majdnem mindenkit ismertem a becenevéről. Ilyenfajta előképzettségem volt, de soha nem jártam Nyíregyházán, ahol jó közegre leltem!

A Csendes-óceánról ugye elsőként nem a nagy víz jut eszedbe?!

A nagypapám hívott így!

Miért? Annyira jó kislány voltál és csendes?

Nem, szerintem azért mert – ha jól emlékszem, úgy fogalmazott – nagyon mélyen el tudtam gondolkozni, elábrándozni, s ilyenkor a szemem volt a Csendes-óceán. Aztán persze lehet, hogy nem csak a mélység miatt, hiszen vihar is szokott lenni az óceánon… Mindenesetre nekem ez egy nagyon szép emlék tőle!

A nyíregyházi társulat tagja vagy 2001-től, lassan 17 esztendeje. Megfordult valaha a fejedben, hogy elmenj, mondjuk új impulzusokat keresni?

Nem vagyok kalandvágyó fajta abban a tekintetben, hogy szeretem a megszokott dolgokat. Miközben meg…

Frici bácsi (Bárány Frigyes színművész, a Móricz Zsigmond Színház örökös tagja) fogalmazott úgy, és mélyen egyetértek vele, hogy új impulzusok itt is érnek, hiszen rendszeresen jönnek új kollégák, új rendezők, új igazgatók. Itt vagyunk egyhelyben, és mégis érnek új impulzusok, tehát van változatosság. Annyiból nekem egy nagyon picit más a helyzetem, hogy a Madách Színházzal megvan még mindig a kapcsolat, fel-feljárok játszani, ott is érnek hatások. Az első pár évben volt lehetőségem a szinkronizálásra is. Aztán ez szép lassan elmaradt a távolság miatt. Pedig nagyon imádtam! Kifejezetten erős – hogy ne mondjam, durva – koncentrációt igényel. De nekem nagyon izgalmas, hogy egyszerre sok mindenre kell figyelni. Gyakran előfordult, hogy nem volt idő próbára, rögtön felvétel volt.

Szobalány a Sherlock Holmes – A Sátán kutyája c. darabban

Szobalány a Sherlock Holmes – A Sátán kutyája c. darabban

Ki volt kedvenc szinkronizáltad?

Jónéhány filmnek már a címét sem tudom. Becsöppentem, és már ment is a felvétel. Persze több is van, amit szerettem. A Quo Vadis sorozatot például. Volt egy film, amiben Rembrandt múzsáját, feleségét szinkronizáltam. A Neveletlen hercegnő 2-ben a hercegnő kicsit bohókás barátnőjének lettem a magyar hangja. Vicces figura, talán pont azért szerettem. Néha egészen furcsa figurákat szinkronizáltam, színesbőrűeket, idősebbeket, különleges alakokat. Művészfilmben, sorozatban, akciófilmben … Nagyon érdekes munka volt!

A filmezés?

Az is a bakancslistán van, de még csak belekóstoltam. Vidéken játszó színészként azt tapasztalom, hogy sokkal nehezebben találja meg az embert egy filmes feladat. Messze vagyunk, vagy tudom is én. De nagyon érdekelne!

Előny, vagy hátrány, ha valakinek színész a párja? Mint neked, a kollégád, Illyés Ákos.

Nem tudom, mert nem próbáltam máshogy. Tehát előny.

Otthon is színházaztok?

Otthon emberek vagyunk. Beszélni szoktunk róla, de nem ez a fő csapásvonal. A színház az életem, de azért van élet a színházon kívül is.

Tanítasz is, drámatagozatos diákokat Nagykállóban. Szívesen teszed?

Nagyon! De most változott a helyzet, Nagykállóban már nem tanítunk. (Szinte csak maga elé mondja: Nem tudom, erről akarok-e beszélni vagy sem.) Nyíregyházán, a művészeti szakközépiskolában folytatjuk tovább. A tanítástól így nem szakadtam el, csak az ottani gyerekektől, ami nagyon-nagyon fáj. Annyira jó a fiatalokkal foglalkozni, és nézni, hogyan változnak, fejlődnek, miként nyílnak meg! Nagy öröm, ha eljutunk odáig, hogy egy-egy jelenetet, vizsgát meg tudnak csinálni, és évről évre egyre jobbak. Csoda. Olyan energiákat tudnak adni, hogy az valami hihetetlen.

Amikor készülsz egy szerepre, nehezen vagy könnyen építed fel?

Részben a szereptől függ. Akad küzdősebb, de inkább azt mondanám, hogy minden szerepnek megvan a nehéz „része” és a könnyebb is.

Van olyan technika, ami segít?

Konkrét technikám nincs. Az a fajta színész vagyok, aki belebújik a karakterbe, nem a karaktert erőszakolja magára. Megpróbálok – egy ponton túl – az Ő agyával gondolkodni, a tulajdonságaival létezni és viselkedni. Tulajdonképpen olyanok vagyunk mi, színészek, mint a profilozók a krimikben. Nekik fel kell göngyölíteniük a bűntényből a tettest, nekünk van egy szövegkönyvünk, az alapján kell felgöngyölíteni, hogy az ember, akit alakítunk, aki ezt és ezt mondja, miközben különféle helyzetekbe kerül, kicsoda. És ez igazán izgalmas.

A karaktertől függ, hogy mennyire tudod beleélni magad a helyzetébe? Egy negatív vagy pszichopata figurája ugyanúgy magától értetődő, mint a vígjátéki szerep?

Nyilván nehézséget okoz, ha a megformált személy olyan helyzetekbe kerül, vagy olyan dolgokat csinál, amit én soha nem tettem, vagy abszolút távol áll tőlem. Természetesen ilyenkor több lépcsőfok vezet fel hozzá. Vígjáték vagy dráma között nincs különbség, mert a vígjátékban is vannak helyzetek, amik nem adják olyan könnyen magukat. Könnyű műfajnak nevezik a vígjátékot és a zenés darabot is, de ugyanolyan kőkemény energiákat és mesterségbeli tudást igényel. Ahogy Karinthy annak idején mondta: „humorban nem ismerek tréfát!” Ezzel teljes mértékben egyetértek.

Nemecsek Ernőként

Nemecsek Ernőként

Kedvenc szerepeid?

Nemecsek Ernő (A Pál utcai fiúk), Irma (Üvegcipő), Tigris Niki (Finító). Pörgetem az agyamban, de lehet, eszembe sem jut mind. Eliza Doolittle (My Fair Lady), Stázi grófnő (Csárdáskirálynő), Alice (Közelebb), a Suhanc (Valahol Európában), Anna Karenina. De imádom ebből az évadból a Sherlock Holmesban játszott karaktereket, és Maureen Folan szerepét a Leenane szépe c. darabban.

A Sherlockban több szereplőt alakítasz, sokat kell öltöznöd emiatt. Nem lehet könnyű.

Az, hogy egy előadáson belül ennyi különböző figura bőrébe bújhatok, ajándék. Ebben tobzódni lehet, imádom ezeket a karaktereket.

Igazán kreatív, jó hangulatú próbáink voltak, mindenkit megmozgatott. Ez Vajknak (Szente Vajk) köszönhető. Egyrészt irgalmatlanul felkészült rendező, mindent tudott arról, mit hogyan szeretne, s azt is, hogyan lehet megoldani. Mindenre volt legalább három variációja, hogyha az egyik ötlet nem működőképes, akkor legyen mellette 2-3 másik megoldás. Nagyon jól megtalálta velünk is a hangot, csak szuperlatívuszokban tudok beszélni a próbafolyamatról és az előadásról is.

Az nem fordulhat elő, hogy a több szerepet alakító színész összecseréli, hogy éppen kit játszik?

Nem! Furcsa módon nincs ilyen. Olyan érdekes, sőt, csodálatos az emberi agy, hogy a tévesztés fel sem merül. Rajtam van a jelmez, bemegyek, nem kérdés, hogy kinek a szerepét kell eljátszanom.

Az persze előfordul – de kívülről az sem látható, csak mi tudjuk -, hogy próbálunk egy darabot, de közben másikat játszunk, az előadás alatt néha beköszön egy-egy gesztus erejéig a másik figura. Vagy a hétköznapokban olykor „kikívánkozik” belőlem az éppen próbált figura. Például a My Fair Lady próba-időszakában olykor azt vettem észre magamon, hogy a boltban Eliza hanglejtését használom.

Valószínű ez a mesterség sajátossága…

Igen, de ez másutt is megvan. Nekem az a rejtély, hogy az anyukám a gyógyszertárban a fiókok közül honnan tudta, hogy melyikben, milyen gyógyszer van, mire való, és mennyit kell beszedni belőle.

A magánéletben használod olykor a színészi eszköztáradat? Például a boltban, egy közlekedési szituációban, vagy akár otthon?

Egyáltalán nem. Akkor Kuthy Patrícia, civil vagyok. Én – s úgy hiszem, a kollégáim is – a színpadon vagyok színész, az utcán már nem. Persze a „járulékos terhek”, mint mondjuk a ritmusérzék, a koncentráció, a többfelé figyelés, a helyzetfelismerés a hétköznapokon sem múlnak el, de ezzel együtt is az életben létezem, figyelek, merítek, élményt gyűjtök.

Görögország nagy kedvenc

Görögország nagy kedvenc

Jól érzed magad a bőrödben?

Igen! Szakmailag is és magánemberként is.

Mi a Móricz Zsigmond Színház feladata és küldetése Nyíregyházán, illetve a megyében?

Molnár Ferencnek van egy nagyon szép gondolata.”Hogy ki féljen a rádiótól és a távolbalátástól?A színház ne féljen. Azaz:a rossz színház féljen a jó televíziótól,és a rossz televízió féljen a jó színháztól.” A Móricz Zsigmond Színháznak nem kell félnie a televíziótól, maradjon fenn és maradjon jó színház. Adjon, mutasson, gondolkodtasson, kérdezzen, szórakoztasson.

Most jó színház?

Igen, azt gondolom.

Molnár Ferenc 100 évvel ezelőtt írta, de ma is döbbenetesen igaz gondolat. Van, ami nem változik. Színház akkor is volt, akkor is készültek interjúk színészekkel, most sincs másként. A színház örök, több ezer éve. Még mindig van, és lesz is, mert a színház  kell.

Szabadidődben mivel foglalkozol?

Sok mindennel. Nincs kizárólagos hobbym, imádok olvasni, szeretek mászkálni, kirándulni, utazni. Régi vágyam, hogy a világ összes pontjára eljussak. Szeretem tisztogatni, gondozni, átültetni a virágaimat, sok minden ki tud kapcsolni. És a lovak,a lovaglás…Csodás dolog. Ülni egy több száz kilós „önálló akaraton”,és mégis olyan biztonságot és békét érezni!Gyönyörűség!Meg fotózni is szeretek.

Nyugodt, békés embernek gondolod magad?

Igen. Igyekszem az lenni, bár olykor ki lehet hozni a sodromból. Húsz éve valószínűleg sokkal robbanékonyabb voltam, de az ember, ahogy öregszik, rájön sok mindenre, így arra is, hogy nem érdemes idegeskedni. Szeretem a nyugalmat. A görögöknek igaza van, egy kávéra mindig van idő.

Elmondod a szerepálmodat?

Nem.

De van?

Van. Köztük szerencsére olyan is, amit megkaptam. Babonás vagyok, azt gondolom, hogy ha elmondom, akkor nem valósul meg. Ilyen szempontból inkább befelé forduló ember vagyok.

Kuthy Patricia 6 – A fókapuszi valóra vált

Mennyire vagy sikerorientált?

Az nagyon jó, ha az előadás végén nagy tapsot kapunk, minden színésznek jól esik az elismerés. De egyúttal mégiscsak nagyon fontos, hogy magamnak, az általam felállított értékeknek feleljek meg, át tudjam lépni gátjaimat, feszegessem határaimat. Ezek borzasztóan érdekelnek, mert bennük van a színészi fejlődés is, ami ugyancsak elengedhetetlen eleme a sikernek. A taps, a szakmai elismerés fontos, de szubjektív és sok mindenen múlik.

Ha nem szerepálom, akkor van-e valami, amit Kuthy Patrícia nagyon szeretne elérni, megvalósítani?

Nagyon szeretnék személyesen találkozni a Dalai Lámával. És persze  szeretnék gyereket. Nagy vágyam bejárni a világot. Az az álmom már teljesült, hogy kapjak egy fókától puszit.

 

 

Névjegy:

Szolnok, 1975. július 01.

2001 – Színház- és Filmművészeti Egyetem, operett-musical szak

2001 – Móricz Zsigmond Színház (Nyíregyháza)

DÍJAK

2006 – Soós Imre-díj

2010 – Domján Edit-díj

 A Lear királyban Cordeliát és a Bohócot is ő alakította

A Lear királyban Cordeliát és a Bohócot is ő alakította

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

HTML tags are not allowed.

Copyright © 2007-2014. Minden jogot fenntartanak a szerkesztők és a szerzők.

Scroll to top