You Are Here: Home » Kritikák » Film » Mozi a napfordulón

Mozi a napfordulón

_eletem legrosszabb napja_plakat_JPG_resizeÉletközépi krízis, életvégi krízis, párkapcsolati krízis. Pólik József Életem legrosszabb napja című filmje egy fiktív tarot kártya karikatúrákat idéző képi világával mutatja be a művész, a film központi figurája körül kirajzolódó különféle egzisztenciákat. A karakterek megformálásában hiperrealista ábrázolást láthatunk: a nagydumás világfi, a problémás diákból lett tanár, a kivénhedt örömlány, az önmaga karikatúrájává lett, befásult strici, a megzabolázatlan, az életet tapasztalni és elsősorban élvezni vágyó, önmagát kereső fiatal lány, az életét ledolgozott, tüdőbeteg, magányos, sorozatfüggő, nyugdíjas édesanya, az örökifjú, törvényeket sajátosan értelmező filozófus és végül, de nem utolsó sorban, a vallási szekták bűvkörében élő, zavaros lelkületű garabonciás diák figurái elevenednek meg a vásznon. A párkapcsolati és egyéni életproblémákat nyíltan vagy rejtetten kibontó etapok kíméletlen iróniával csapnak oda az élete nagy kozmikus téli napfordulóján keresztre feszített főszereplő plakátmagányának.  
Ahogyan a történet dinamikája kijátssza az újabb és újabb kártyalapokat, a néző számára érezhető módon elegánsan kártyázik a rendező, úgy, hogy az izgalmat fenntartva, sejthetőek még a pakliban lapok. A tájegység történelmének még ma is égető közelségben lévő történelmi eseménye, a hortobágyi tankcsata, mint a csillagászati téli napforduló pillanatát megelőző világtörténelmi fordulópont súlya, összeköti a főszereplő egyéni létének itt és most zajló válságát az utolsó ismert világégés egyik térben és időben elérhető közelségben lévő katarzisával. Rengeteg ismeretlen katona esett el abban az ütközetben, miközben a csatamező mellett édesanyákat erőszakoltak meg és ártatlan gyerekeket vagy akár „hasznavehetetlen” öregeket lőttek főbe. A történelemnek ezt a sötét karácsonyát egy nem kevésbé katartikus húsvét köszöntötte a kommunizmus legsötétebb éveinek a színre lépésével, melynek nyomasztó jelenlétére ugyancsak találunk utalást a film pergő kártyalapjainak zivatarában. Retinánkba ég az elsuhanó vonat és az öreg fák téli sziluettjeinek képe, melyek ugyancsak tévedhetetlenül éreztetik velünk, hogy az individuum egyéninek vélt pillanatnyi kiúttalanságai közepette egy örök jelenlétként rá nehezedő történelmi erőtér útvesztőiben is bolyongásra ítéltetett.

eletem legrosszabb napja screenshot 03

Mintegy az emberi élet útjának felén, abban a bizonyos sötét erdőben köröz önmaga tehetetlensége körül az „én” camera obscurája, segítve a nézőt elmeditálni a saját életben már átélt vagy még átélendő nehéz helyzetek potenciális jelenlétén. A csata véget ért, a racionalitás és a vitalitás erői megvívták késhegyre menő küzdelmeiket, kieresztették egymásra minden létező mérgüket, miközben a megistenülés ígérete lebegett a fájdalomtól könnybe lábadt szemeik előtt. A harc mámorát követő enerváltságból a holtak fojtogató jelenléte sarkall autentikus cselekvésre. Az erdő parafrazeálva egy bizonyos kelet-európai nagyváros betondzsungelévé avanzsál, melynek a legsötétebb oldalát megismerve indul el főszereplő művészünk platóni barlangjából a világosság és az önzetlen szeretetből fakadó otthonosság irányába.

Aligha véletlen, hogy a művész a legősibb mesterség művelőjével együtt talál rá a férfi és a női princípium prestabilizált harmóniájára. Ebben az összhangban a „pre” természetesen sokkal inkább „pro”, mivel a szexualitás mindent összetartozónak elegyítő habarcsa az előző életstádiumban bejárt utat bevilágló fáklyafényként van csupán jelen. Ez a kiérlelt, frissen kibontakozó párkapcsolat sejtszintű vonzódásával túl van már a felszínes, magnetikus erőkkel vívott harcon, valamint a fajfenntartás, de még a létfenntartás ösztönein is. Az egymástól függő fenomének tünékeny univerzumában egy teljes mértékben szabad és független, valódi magáért való lényként áll előttünk a kirajzolódó viszony. 

eletem legrosszabb napja screenshot 08

A férfi és nő közötti barátság, a kierkegaard-i értelemben vett tiszta szerelem oltalmat adó harmóniájának képeivel ér véget a mozi. A baráti beszélgetések és a meghitt közös élmények jelenthetik a kiutat, mind a világszellem, mind pedig a partikuláris létünk stádiumai által generált krízisek útvesztőiből.

Ez az örömhír, amit az Életem legrosszabb napja című film karácsonyi megtekintése közvetített.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

HTML tags are not allowed.

Copyright © 2007-2014. Minden jogot fenntartanak a szerkesztők és a szerzők.

Scroll to top