“Benned hiszek rendületlen Uristen
S bocsáss meg a bünöző szolgádnak
Sokszor elfordultam templomodtól
De most ujból, alázatosan, szivemből imádlak.
 
Csunya bűneim mind-mind meggyónom
Hisz végtelen örök a kegyelmed
Hazudtam, csaltam. Nőid csábitám
Engedd, hogy megszentelt oltárod elé térdelek.
 
Végemet jártam s Te visszahíttál
Az ezerszinű zsongó életbe
S most összekulcsolt kezekkel kérlek,
S összekulcsolt fájós szivem öntöm szined elébe.
 
Szép templomodba járok, zokogni
Benned bizok s magamba szállok,
Oly kivert a lelkem, hallod Uristen!
S olyan szeretet nélkül állok!”

(Keleti Arthur: Zsoltár – kiadatlan vers, cca. 1910-1912)

Írisz 02