kávé
 
A recsegős fapadlón állt,
két bögre volt a kezében.
Kávézni csak azzal lehet ilyenkor,
akivel előtte együtt alszol.
De te mindent összekavarsz, spórolsz
és kihagysz pár lényeges lépést.
Ez az a reggel, ami a távolságról szól,
ezzel a valószínűtlenül párás jelenettel.
A tó mellett az út egy kisebb tóhoz visz.
Tehenek, fák, fákból rozsdálló szög.
A füvön tekergő nyárvégi slag, 
kezedből tárgyakat szül a kavargó köd.

mész
 
ragályos és konok magányban
felperzselve és megégetve tompa 
csillagokat szórok szét a gangról
hamut kenek a vállcsontomra
ne mondja meg nekem senki
ne súgjon ne segítsen
lépteim majd visszazárom
bekerítem a téli szélben
hogy fagyjanak meg egyesével
ragadjanak csúszós sárba
folyjanak bele repedésbe
szikkadjanak rá a kádra
beszélni sem tudok veled
számból egyre peregnek a szavak
üres buborékokban pattannak szét
mint hidegben a mészfalak

to