You Are Here: Home » Kritikák » Színház »   Tiszteli az embert, nem való ilyen királynak! —  A nyíregyházi Don Carlosról

  Tiszteli az embert, nem való ilyen királynak! —  A nyíregyházi Don Carlosról

Mostohaanyjába szerelmes ifjú, szabadságvágy, zsarnokság, idealizmus, szerelemféltés, intrika – hatásos fűszerek egy jó színdarabhoz. Persze ha a rosszul adagolják, emészthetetlenné válhat. Szabó Máté azonban jó séfnek bizonyult: az általa rendezett Don Carlos a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház repertoárjának egyik kifejezetten figyelemre (és megtekintésre) méltó darabja.

Kosik Anita és Horváth Illés

Kosik Anita és Horváth Illés

 

A történelmi háttérből előlépő szereplők gyakorta csak a szikra szerepét töltik be az irodalmi művek színrevitelében. Alapként, ürügyként szolgálnak ahhoz, hogy az író kifejtse eszméit, bemutasson összetett vagy egyszerűbb jellemű alakokat, elénk tárjon egy-egy tanulságos, elgondolkodtató ‒ vagy akár szórakoztató ‒ történetet, amelyet nem ritkán tovább- és átformál a dramaturg és a rendező.

Megfigyelhető ez Friedrich Schiller Don Carlosa esetében is. Carlos (1545-1568) alakja évszázadokon át foglalkoztatta az írókat és történészeket; Schiller drámája és Verdi operája tette igazán közismertté személyét. Schiller mint drámaíró ízig-vérig színpadra kívánkozó darabokat írt, hősei jellemábrázolásával teremt feszültséget, nem véletlen, hogy művei ma is jelen vannak színházaink repertoárjában.

A Don Carlos öt évi munkájának eredménye. A szerző a történelmi hátteret és alakjai személyiségét egyedi módon formálta meg mondanivalója és a drámai hatás érdekében. Úgy tudni, az ő idealista lelkületű Carlosa a valóságban zavaros fejű, egzaltált, inkább visszataszító fiatalember volt, akibe aligha lehetett szerelmes a királyné. Az apa, II. Fülöp király valódi jelleme és szerepe ugyancsak eltér a schilleritől. A mű igazi hőse, Rodrigo Posa márki, a szabadságeszme egyik kiemelkedő színpadi hordozója pedig az író fantáziájának szülötte. A históriai tényeket, jellemeket szabadon kezelve hatásosabban érvényesülhet az írói szándék, a mondanivaló.

A Don Carlos premierje 1787-ben volt, magyar színpadon 1970-ben, Vas István fordításában mutatták be először.

Kosik Anita és Illyés Ákos

Kosik Anita és Illyés Ákos

 

„Schiller Don Carlosa Hamlet és Bánk bán mellett a drámairodalom egyik legismertebb vívódó hőse. Az eredetileg a barokk Spanyolország lenyűgöző, fény-árnyék kulisszái közt játszódó politikai krimi és szerelmi forrongás címszereplője egy tiszta szívű, nagyra hivatott, Európán átívelő ambíciókat és romantikus álmokat dédelgető fiatalember, akinek épp saját zsarnoki apja állja útját, mind karrierjét, mind magánéletét illetően” – olvashatjuk a Móricz Zsigmond Színház ajánlójában. Tehát a mű három főszereplője közül a rendező Carlost állítja a középpontba, s úgy tekinti, hogy a mű a mába helyezve is megállja helyét. A történetben az eltérő gondolkodású apa és fia, két generáció csap össze, más-más eszmevilágot képviselve. Szerelmi, politikai, ideológiai konfliktus fonódik össze, amilyen akár a mai világ közegében is előfordulhat.

A történet többsíkú, és összetett. Don Carlos, II. Fülöp spanyol király fia hazatért a spanyol udvarba, de boldogtalan. Csak gyermekkori barátjával, Posa márkival osztja meg titkát: még mindig szerelmes apja (harmadik) feleségébe, a királynéba, aki azelőtt az ő jegyese volt. Posa, mint a szabadság elkötelezett híve, a németalföldi szabadságmozgalmakra próbálja felhívni barátja figyelmét, mondván, ő segíthet, hogy a harcuk sikeres legyen. Titkos találkozót szervez Carlos és a királynő között, de a fiú lángoló érzelmeit Erzsébet nem viszonozza, mert bár szereti, hitvesi fogadalmát nem szegi meg. Ő is arra kéri Carlost, fordítsa inkább figyelmét a szabadságért küzdő országok felé. A trónörökös vágyik apja szeretetére, de a király nem engedi közel magához, nem bízza rá Flandriába induló csapatait. Carlos egy szerelmi légyottra hívó levélről azt hiszi, Erzsébet írta, de a titkos szobában Eboli hercegnő, a királyné udvarhölgye várja, aki azt hitte, Carlos szereti őt. Mikor kiderül a hercegnő tévedése, a fiú ellen fordul: Domingo atya és Alba herceg közreműködésével Carlost és a királynét házasságtöréssel vádolják meg. A király teljesen kétségbeesik felesége hűtlensége miatt. Bár Alba herceg volt a bizalmasa, s a flandriai szabadságharc leverésére kiszemelt hadvezér, a kétségbeesett II. Fülöp Posa márkiban véli felfedezni új hívét, bizalmasát. A márki céljai elérésének új lehetőségét látja meg a királlyal való közelebbi kapcsolatban, ezért válik bejáratossá hozzá, ezért kezd bonyolult intrikákba a nemes ügy sikeréért. Carlos bizalmatlanul fogadja barátja látszólagos pálfordulását, mert úgy tűnik, elárulta, börtönbe juttatta őt. Posa számára nem marad más, csak egy merész, önpusztító terv véghezvitele, amit a királynéval oszt meg: egy hamis levéllel fogja II. Fülöp elé tárni saját csalását, így az infánst tisztázza minden gyanú alól, s az út szabaddá válik Flandria felé, ahol Carlos a mozgalmak élére állhat. Posa meglátogatja a fogságban lévő Carlost, aki meglepetésére egyáltalán nem neheztel rá, s a két barát újra a régi szeretettel öleli meg egymást, amikor egy orgyilkos golyója kioltja a márki életét. Holtteste fölött sokáig nem talál magára sem a király, sem Carlos, aki ekkor döbbent rá: barátja őmiatta áldozta fel magát. Posa tettei azonban tovább élnek, mindenünnen felkelések híre érkezik, s csak most derül ki, hogy a márki európai útja milyen célt is szolgált. A királyné szökésre buzdítja Carlost, aki most már szíve minden szenvedélyét az elhunyt akaratának megfelelően a szabadság ügye felé fordítja. A búcsúzó párt azonban a főinkvizítor s csapata lepi meg: a király szabad kezet adott nekik fia sorsa felett.

Horváth Illés és Horváth László

Horváth Illés és Horváth László

 

A Móricz Zsigmond Színház bemutatójához Perczel Enikő nyersfordítása nyomán Sediánszky Nóra dramaturg és Szabó Máté alkotott új, prózai szöveget, amely nem áll teljesen távol a schilleri nyelvtől, de maivá vált. Szabó Máté rendezőt elsősorban az emberi dráma érdekelte, talán ezért is találkozunk olyan ellentmondással, hogy az 1970-80-as évekbe helyezett történetben a szereplők labdarúgó mérkőzést néznek a tévében, II. Fülöp tréningruhát visel az egyik jelenetsorban, miközben Flandriáról, Németalföldről beszélnek. Ez az ellentmondás azonban nem túlzottan zavaró, mert a cselekmény, az intrikák, a vívódások, a színészi játék köti le elsősorban figyelmünket. Köszönhető ez az üresjárat nélküli előadásnak, a drámai vagy érzelmes jelenetek hatásosságának, a párbeszédek, monológok elgondolkodtató mondatainak. Ilyen, s ezekhez hasonló kijelentések hangzanak el:

„Párbajra hívom ezt az egész évszázadot.”

„Egy Albának csak a világvégén kellett volna megszületnie.”

„Tiszteli az embert, nem való ilyen királynak.”

„A század nem érett meg az eszméimre, én a jövő polgára vagyok.”

„Add nekem a fiad! – Inkább az enyészetnek (adom), mint a szabadságnak.”

Kosik Anita és Szabó Márta

Kosik Anita és Szabó Márta

 

A lényeg valóban az, hogyan alakul két fiatalember barátságának története, miként ütköznek egymással a szabadság és a zsarnokság eszméi, a katolikus és a protestáns vallás, hogyan alakulnak az emberi sorsok őszinte érzelmek és intrikák közepette. E kérdéskör – mondhatni – örökérvényű, nemcsak a XIV. században, de napjainkban is aktuális.

Horváth Illés a vívódó, tipródó, érzelmes, naiv, taktikázásra és színlelésre képtelen Don Carlost mutatja meg nekünk. Erős az apai szeretetre vágyódó fiú megformálásában; lelkes, majd kételkedő barát Posa márkit illetően; reménytelenül szerelmes ifjú, akiből barátja halálával a szerelem is kihal.

Horváth László Attila, István István, Tóth Zolka, Szegezdi Róbert, Fellinger Domonkos, Illyés Ákos, Horváth Illés

Horváth László Attila, István István, Tóth Zolka, Szegezdi Róbert, Fellinger Domonkos, Illyés Ákos, Horváth Illés

 

Horváth László Attila II. Fülöpje vívódó, olykor magányosnak tűnő zsarnok, maga is tragikus alak, akinek gondolatait nemcsak a felkelő németalföldiek eltiprása, a katolicizmus védelme, birodalmának rendje foglalkoztatja, magánéletének konfliktusa, a hűtlennek vélt feleség és fia iránti kétségbeesett érzelmi hullámzása gyötri. Fiát, a trónörököst nem képes közel engedni magához, szinte zsigerből utasítja el, féltékenységétől vezérelve végül a halálba küldi.

Horváth Réka, Pregitzer Fruzsina és István István

Horváth Réka, Pregitzer Fruzsina és István István

 

Kosik Anitáról tudjuk, hogy ő maga a megtestesült Carmen, a megzabolázhatatlan öntörvényű nő, s a gátlástalan Velma Kelly, most azonban megtudtuk: királynői alkat is. Valois Erzsébetként hol keményen határozott, hol esendő, sokszínűen érzékelteti, hogy bár szereti, segíti Carlost, mégis hű marad férjéhez, esküjéhez.

Illyés Ákos és Horváth László Attila

Illyés Ákos és Horváth László Attila

 

Posa márki, a máltai lovag, a spanyol grand szerepében érzékletes alakítást nyújt Illyés Ákos, aki céljáért, a szabadságért még intrikákra is képes, és akinek szívéhez az eszme mellett barátja, Carlos is közel áll, és aki feláldozza önmagát a szentnek vélt cél, egy szabadabb jövő érdekében.

Horváth Illés és Illyés Ákos

Horváth Illés és Illyés Ákos

 

Szabó Márta a Don Carlosba beleszerető, a kikosarazás után azonban ellene forduló Eboli hercegnőként szemléletesen mutatja be a királynő udvarhölgyének vívódásait, érzelmi hullámzásait.

Tóth Károly és Horváth László Attila

Tóth Károly és Horváth László Attila

 

Szegezdi Róbert a protestánsüldöző, véres kezű Alba herceg; Pregitzer Fruzsina, a főudvarmesternőként az etiketthez mereven ragaszkodó Olivarez hercegnő; Fellinger Domonkos a királyhű, ugyanakkor Carlost is segítő testőr parancsnok Lerma gróf; Tóth Zolka az egyház hatalma érdekében intrikáló gyóntató, Domingo; István István Medina Sidonia herceg, admirális; Horvát Réka a királynőhöz hű udvarhölgy, Fuentes grófnő; Tóth Károly a főinkvizitor szerepében tesz hozzá emlékezetes pillanatokat az előadáshoz.

Horváth Illés és Kosik Anita

Horváth Illés és Kosik Anita

 

Cziegler Balázs praktikus, jól variálható, egyszerű, és mégis látványos díszletet tervezett, Pilinyi Márta szép, elegáns, olykor feltűnő jelmezeket. (Óh, csak II. Fülöp tréningruhás/melegítős viseletét tudnám feledni!…)

A Szabó Máté rendezte Don Carlos a 2017/18-as évad egyik jelentős, feszes szerkezetű és tempójú, sajátos humorral átszőtt előadása, számos hatásos jelenettel és elgondolkodtató szövegekkel. Nem csak nyíregyháziaknak ajánlott!
Don Carlos 11

 

Fotók: Móricz Zsigmond Színház facebook oldala

 

 

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

HTML tags are not allowed.

Copyright © 2007-2014. Minden jogot fenntartanak a szerkesztők és a szerzők.

Scroll to top