You Are Here: Home » Szépirodalom » Vers » Legyünk optimisták, A tavasz első napjai, Mint egy üvegpoharat – versek

Legyünk optimisták, A tavasz első napjai, Mint egy üvegpoharat – versek

A tavalyi, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéhez kötődő fiataloknak meghirdetett verspályázatunk első helyezettjének versei.

Legyünk optimisták
(Woody Allen Manhattan c. filmje alapján)

Elmosod a tányérokat.
A csöpögő csap ritmusára
fel-alá jársz a házban.
A daganat, amit a magadba
tuszkolt indulatokból növesztesz;
kezd alakot ölteni.
Simogatod, várod, hátha megmoccan.
Ha rugdalni kezd,
nevet adsz majd neki.
Újra elmosod a tányérokat.
Latin eredetű, női neveket ízlelgetsz:
Ariadna, Gemma, Letta.
Közben lehúzod a redőnyöket,
beletöröd a kulcsot a zárba.
Nem akarsz több olyan döntést hozni,
ami nehezebb volna
egy bevásárló lista súlyánál.
A kanapéra dőlve
egy nem működő diktafonba beszélsz:
„Legyünk optimisták, miért érdemes élni?”
Elmosod a tányérokat.

 

A tavasz első napjai 

(Salvador Dali festménye alapján)

A vadak egyszerre ébredtek fel.
Hirtelen lepték el a várost,
lihegésüktől lüktet a bitumen.
Amikor alább hagy a nemződüh
kikristályosodik a só a bőrükön.
Kifejezéstelen ábrázattal
elnyúlnak egymás testén,
és színeket locsolnak
az élettelen földre.

Egyre csak menekülsz.
Kéregető kezek nőnek ki a homokból
lépteid nyomán.
Árnyéktűrő növény vagy
egy kiirtott erdőben.
Hátat fordítasz, lehajtod fejed,
nem akarsz ide tartozni.

 

Mint egy üvegpoharat

Mint egy üvegpoharat,
úgy akartalak összetörni.
A tenyerem szorításával,
idomítatlan dühvel,
hogy utána napokig szedegethessem
a szilánkokat magamból.
Panaszkodnék, miféle rendetlenséget
hagytál magad után.
Nem maradt belőled több,
mint néhány alvadó heg.
Hátha így összemoshatom
az áldozatot az elkövetővel,
és a sajnálatot a bűntudattal.

uveg

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

HTML tags are not allowed.

Copyright © 2007-2014. Minden jogot fenntartanak a szerkesztők és a szerzők.

Scroll to top