You Are Here: Home » Wurlitzer » Mit támogat, tűr és tilt a jelenkori magyar Zenetudomány? – Képzelt riport a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének fiatal munkatársaival

Mit támogat, tűr és tilt a jelenkori magyar Zenetudomány? – Képzelt riport a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének fiatal munkatársaival

A Vörös Postakocsi Online felülete 2018 januárjában abból a hiánypótló célból fogadta be a Wurlitzer rovatot, hogy a XX. és XXI. századi zenei különlegességekről, valamint a zenéről mint kulturális jelenségről a kortárs esztétikai, szociológiai, illetve zenetudományos ismeretek tükrében egyfajta átfogó képet tárjon az olvasók elé.

A most közreadott interjú alapötletét egy konferencia adta, melyet a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetében tartottak 2015. szeptemberében. Miközben az előadók a populáris zene és a kulturális politika viszonyát vizsgálták – főként a múlt századi – Magyarország kontextusában, mindvégig azon tűnődtem: vajon a 21. századi magyar zenetudomány mennyiben képes változtatni a jelenkori zenekultúra folyamatain? Vajon a magyar zenetudomány kiheverte-e a 20. század ideológiai betegségeit, s ha igen, vajon mennyiben tekinthető ma „egészségesnek”, „vitálisnak”? Arra gondoltam, kár lenne várni ötven évet arra, hogy tárgyalható legyen a mai tudományos közérzet problémája, ha voltaképp egy szabad ország lakóiként ezt éppen most is módunkban áll megtenni. Úgy döntöttem, levélben keresem fel a Zenetudományi Intézet 20-21. Századi Magyar Zenei Archívumának munkatársait, s arra kérem őket, engedjenek betekintést a Zenetudomány palotájának legértékesebb széfjeibe: saját gondolataikba.

Nem tudom, hány olvasót lepek meg azzal, ha elárulom, a tervezett zenefilozófiai, zeneszociológiai, illetve zenepolitikai mélyfúrások már a kezdetek kezdetén elakadtak. Sem a kutatócsoport vezetője, sem pedig a munkatársak nem álltak érdemben rendelkezésemre. A legnagyobb siker, melyet el tudtam érni, mindössze az a néhány mondat volt, melyet az alábbiakban Dalos Annától, a 20-21. Századi Magyar Zenei Archívumának vezetőjétől kaptam.

Sokat tűnődtem azon, érdemes-e ezt az egyoldalú, szinte csak „képzelt” riportot közölni, de mivel kötelességemnek érzem, hogy a jelenkori és jövőbeli olvasók számára látleletet adjak a 2018-as évek Magyarországáról, azon belül a magyar zenetudomány helyzetéről, engedtem a lelkiismeretemnek. Azt gondolom, az Európai Unió bármely országában teljesen normális újságírói elvárás, hogy a tudományos élet fellegvárában zajló munkáról igény esetén tájékoztassák a sajtót, valamint a szakmabeli érdeklődőket. Amennyiben ez az elvárás a Magyar Tudományos Akadémia intézményrendszerének elveivel nem összeegyeztethető, úgy a Zenetudományi Intézet munkatársait felmentem a válaszadás erkölcsi nyomása alól, tiszteletben tartom a kutatók vélt/valós „titoktartási kötelezettségét”, amelyre vonatkozóan egyébként hivatalos megerősítést azóta sem találtam az intézet honlapján.

 Karap Zoltán:  A Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének rövid történeti áttekintésében nem történik említés a 20-21. Századi Magyar Zenei Archívumról, amelynek Önök a kutatói. Mi lehet ennek az oka? http://www.zti.hu/files/zti/MTA_ZTI_Tortenete.pdf

Dalos Anna: Ami e-mailje tárgyát illeti (Mit támogat, tűr és tilt a jelenkori magyar Zenetudomány? – Megjegyzés tőlem – KZ): A Zenetudományi Intézet csupán egy dolgot nem támogat: a dilettantizmust, egyéb jogosítványai nincsenek. Úgy vélem, Magyarországon – a zenetudományban bizonyosan teljes kutatói szabadság van.  A Lendület-kutatócsoport azért nem volt benne az Intézet történetét bemutató kiadványban, mert annak elkészültekor a kutatócsoport még hivatalosan nem épült be a Zenetudományi Intézet költségvetésébe, az MTA által, a Lendület-pályázat költségvetésének terhére működött, egy öt éves projekt formájában. Ez 2016-ban változott meg, és a 2018-ban elfogadni tervezett új SZMSZ-ben már önálló osztályként fog szerepelni. Mindazonáltal köszönöm, hogy az ellentmondásra felhívta a figyelmünket, hamarosan pótolni fogjuk a hiányt.

K.Z.: Az intézet honlapját böngészve a Bemutatkozás fül alatti Tudományos feladatkör leírása a következő felsorolással kezdődik: „A Magyar Tudományos Akadémia, Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Zenetudományi Intézet alapfeladatai: Az egyetemes és a magyar zenetörténet, népzene és néptánc, valamint a jelenkori zenei művelődés hangzó, írásos, képi és tárgyi dokumentumainak gyűjtése, archiválása, tudományos kutatása és a kutatási eredmények közzététele, a nagy magyar zeneszerzők nemzeti értéket jelentő hagyatékának őrzése, gyűjtése, gondozása és feldolgozása.” – Bár a dokumentumban később szerepel egy utalás a „jelenkori zenei kulturális antropológiai kutatásra”, a feladatkör leírása összességében azt a benyomást kelti, hogy a magyar zenetudományos érdeklődés homlokterében elsősorban a múlt feldolgozása áll. Engem mégis leginkább az érdekelne, vajon miért alakult ez így? S ha már az egyetemes zenetörténet és a jelenkori kulturális antropológiai kutatásokra is felhatalmazást kapott az intézet, úgy hol találhatók ezek a kutatási eredmények? Egyáltalán hozzáférhetők-e ezek a dokumentumok? Milyen szempontok szerint zajlik a kutatás, illetve a zene mely területeivel kapcsolatosak? Milyen tudományterületet képviselő kutatók vesznek ebben részt?

K.Z.: A Zenetudományi Intézet 40 éves évfordulójára készült kiadvány 46. lapján a Hangzó gyűjteményekkel kapcsolatban a következő állítás ragadta meg a figyelmemet: „Mivel e gyűjteménynek minden ide kapcsolódó kutatómunka és társadalmi hasznosítás kiindulópontját jelentik, archiválásuk, hiteles adatolásuk, sokoldalú feltárásuk, hozzáférhetőségük biztosítása a nemzeti könyvtáréhoz hasonlítható felelősséggel jár, és alapvető nemzeti érdek.” – Tekintve, hogy a Zenetudományi Intézet egy közpénzből fenntartott intézmény, vajon nem volna-e elvárható, hogy a 20-21. Századi Magyar Zenei Archívum kutatásai is hozzáférhetők legyenek az intézmény honlapján, jelesül az évek óta felöltöltés alatt álló: http://www.zti.hu/index.php/hu/kiadvanyok fül alatt?

Dalos Anna: Örülök, hogy megnézte a honlapunkat is, kérem, használja minél gyakrabban. Megtalálhatja nagy oral history gyűjteményünket is rajta (talán elkerülte a figyelmét), amely elsősorban a populáris zenei kutatásokhoz kapcsolódik, és érdemes használni a populáris zene sajtóbibliográfiáját tartalmazó adatbázisunkat is, amely kuriózum a maga nemében. A konferenciaközlemények publikálásával valóban elmaradtunk kissé, de a 2017-es Kodály-, Lajtha- és Dohnányi-évforduló annyi munkát adott nekünk, hogy örültünk, ha legalább a mindenképpen elvégzendő feladatokat el tudjuk látni.

K.Z.: Hogyan viszonyul a Zenetudományi Intézet a kortárs zenefilozófia, zeneszociológia, zenepszichológia, a populáris kultúra, illetve a jazzkutatás fejleményeihez? Miért nem található olyan adatbázis, vagy összefoglaló munka, amely az érdeklődőknek tájékoztatást adna a nyugat-európai kortárs zenekutatás néhány szeletéből? Ha található: hol?

–  Milyen más nemzetiségű, esetleg hazai civil kutatócsoportokkal működik együtt a Zenetudományi Intézet? Zajlanak-e olyan kutatások, amelyek a kortárs zenei jelenségeket interdiszciplináris szempontból és országhatárokon átívelően vizsgálják? Milyen témákról szólnak ezek a kutatások?

– Milyen a kapcsolata a Zenetudományi Intézetnek a Magyar Művészeti Akadémia Zeneművészeti Tagozatával. Vannak-e közös projektjeik, rendezvényeik. Ha nincsnek, miért?

– Az MMA és az MTA Zenetudományi Intézetének érdeklődési köréből szinte teljesen nélkülözve van a zenefilozófiai, zeneesztétikai diszkurzus. Jelenleg milyen zenefilozófiai kutatások zajlanak az intézetben?

– A Támogatott-ajánlott-hivatalos – A populáris zene és a kulturális politika viszonya Magyarországon az első világháborútól napjainkig c. konferencián egyetlen előadó sem reflektált a jelenkori tudományos helyzetre. A zenetudomány „sokoldalú jelenlétének” elősegítése a jelenkorban mennyiben terjed ki a hazai kulturális életre? Ezek mennyiben Budapest-centrikusak?

Az alapító okirat szerint a Zenetudományi Intézet munkatársai „szakértői feladatokat látnak el tudományos kérdésekben intézményesen és a kulturális szakértői névsorban szereplő specialistáival egyénileg is” – ez mit jelent pontosan?

– Milyen módon „szorgalmazza” a Zenetudományi Intézet a kutatási eredmények társadalmi és gazdasági hasznosítását Budapesten, illetve azon kívül? Milyen eszközökben, módszerekben lát megoldást a Zenetudományi Intézet a 20-21. századi „komolyzene” szélesebb körű ismertetésére, illetve népszerűsítésére vidéken? 

Milyen felsőoktatási intézményekkel működik együtt a Zenetudományi Intézet, különös tekintettel a 20-21. Századi Magyar Zenei Archívum? A magyar zenei oktatás tananyagára nézve rendelkezik-e szakértői befolyással?

2011. december 31-én a Magyar Tudományos Akadémia megszüntette a 1961. július. 1-én alapított Zenetudományi Intézetét mint költségvetési szervet, amelynek okát a határozat az alábbiakban jelöli meg: „a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Kutatóintézet, a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézet, a Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutatóintézet, a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatóintézet, a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézet, a Magyar Tudományos Akadémia Társadalomkutató Központ és a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézet beolvad a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetbe, amely 2012. január 1-jétől Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont megnevezéssel működik tovább.” – Tekintve, hogy az érvelés nem tartalmaz érdemi magyarázatot a beolvasztásra, felmerül a kérdés: miért volt erre szükség? Mennyiben változtatta meg ez a „beolvadás” a zenetudományi kutatások zökkenőmentességét, esetleg karakterét? 

Dalos Anna: Arra a kérdésre, miért is kellett egyesülnie az intézeteknek egy kutatóközpontban, a következő választ adhatom: 2011-ben törvényi szabályozás mondta ki, hogy 100 főnél kisebb létszámú intézmények nem működhetnek önálló gazdasági egységként. A törvényt a Parlament hozta.

– Jól értelmezem, hogy a nem magyar zenei jelenségek kutatása csak annyiban legitim, amennyiben azok a népzenetudomány hatáskörébe tartoznak? Nem találják anakronisztikusnak kissé ezt a szemléletet? A nyugat-európai zenetudományos kutatások hasonló tendenciákat mutatnak?

– Mennyiben elégedettek a kutatók a rendelkezésükre álló kutatási feltételekkel? Ha igen/ha nem, milyen hosszabb távú víziói, célkitűzései vannak a 20-21. Századi Magyar Zenei Archívumnak? 2018-at írunk.
Bartok_Hall

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

HTML tags are not allowed.

Copyright © 2007-2014. Minden jogot fenntartanak a szerkesztők és a szerzők.

Scroll to top