Tíz haiku

ablakom előtt
áttetsző függöny súlya
reggeli zápor

reggeli álom
varjú röpte ível át
riadt szobámon

őszi erdőben
hangyák elhagyott útja
porladó rögök

vaskos ágak közt
a könnyű tölgyfalevél
zizzenve hullik

véres tollkupac
varjútetem a fák közt
korai halál

tán az ott a nap
dermedt tompa színtelen
a fény megfagyott

megfagyott fűszál
nyáron katicabogár
röppent fel róla

jeges pocsolya
tűnődve nézem  magam
törött tükörben

kukásautó
zúgott el a ház előtt
nem is lassított 

üvegszilánkok
szerteszét az aszfalton
ijedt féknyomok

pneu