You Are Here: Home » Kritikák » Film » Az ifjú Han Solo kalandjai

Az ifjú Han Solo kalandjai

Az exponenciálisan bővülő Star Wars birodalom legifjabb sarja Lucas egyik legikonikusabb és legkarizmatikusabb karakterének eredettörténetét dolgozza fel.
A Solo azonban sajnos nem osztozik főszereplője értékeiben.

Remélem nem lesz virtuális megkövezésben részem, amikor azt írom, nem tartom magam nagy Star Wars rajongónak. Bár természetesen az antológia összes darabját végignéztem és minden teljesítményét, innovációját teljes mértékben elismerem, a Csillagok háborúja-kultusz valahogy nem tudott magával ragadni. Szégyenszemre még Lucas előzményfilmjeihez is nosztalgikus érzelmeket társítok, megvetés helyett. Ezt azért tartom fontosnak idejekorán leszögezni, mert elemzésemben is igyekszem majd elfogulatlan maradni és személyes sérelmektől mentesen megfogalmazni a filmmel kapcsolatos gondolataimat.
Solo-5

Az első szembeötlő dolog közvetlenül a Lucasfilm logó felvillanása után érkezett. A Rogue Onehoz, a közvetlen cselekménysodronyhoz nem csatlakozó melléktörténetek első darabjához, hasonlóan a Soloból is hiányzik a csillagok közt elúszó sárga bevezetőszöveg. Helyette az expozíciót kék színű felvillanó feliratok biztosítják, ami után pedig nem a végtelen világegyetemet, hanem főszereplőnk kezét fürkészhetjük közeliben. Ez mindössze az első Solo kívülállóságainak sokaságából, mely méreteit tekintve merőben más síkon mozog, mint elődei. A rengeteg különálló cselekményszál helyett itt mindössze egy központi narratívára koncentrálunk és mivel a tét nem a galaxis jövője, a film hangvétele a magasztos űroperák helyett inkább egy könnyed kalandfilmre emlékeztet. Sajnos azonban nincs elegendő lendülete ahhoz, hogy egy valóban emlékezetes karakter vezette utazás váljon belőle.

Az eredettörténetet Ron Howard alkotása egy már felnőttkorban lévő, de még keveset tapasztalt protagonistával nyitja, aki épp szökését tervezi az addig otthonául szolgáló börtönből. Ezt egy látványos akciójelenet követi, ami megalapozza a film továbbiakban várható hangulatát. Izgalmasan fényképezett, csavaros és gyakran szellemes, mégis hiányzik belőle valami, ami az eredeti Star Wars filmeket igazán szerethetővé tette, ez pedig az innováció.

Újítás és az eredeti ötletek szóba se jöhetnek a Solo esetében, a film ugyanis dramaturgiájában kizárólag egyszerű zsánerelemekből, cselekmény szempontjából pedig az előtte négy évtizeddel bemutatott filmek mitológiájából építkezik. Han Solo lázadó karakterét mindig is legendák és nagyotmondások övezték és ezek sokban hozzájárultak varázsához. Az olyan történetek, mint a Kessel futam, vagy Han és Lando ominózus kártyapartija az Ezeréves Sólyomért éppen azzal színesítik a Star Wars mítoszt, hogy bár a karakterek referálnak rájuk, képet mégsem kapunk róluk soha. Ezzel dimenziót és egyfajta ismeretlen, misztikus múltat kölcsönöznek a filmeknek és karaktereinek. A Solo: Egy Star Wars történet éppen ezekből a legendákból épít magának egy cselekményt és vizualizálja azokat. Egy eredettörténet akkor működik és akkor hasznos, ha segítségével többletinformációhoz jutunk tárgyáról és kiegészült ismereteink tükrében valamilyen szinten átértelmeződik, és további dimenziókkal gazdagodik egy már ismert világ. Filmünk esetében sajnos egyik feltétel sem érvényesül.

Új karaktereket ismerünk meg L3-37 (Phoebe Waller-Bridge), Qi’ra (Emilia Clarke) és Beckett (Woody Harrelson) személyében, kik bár szolgáltatnak néhány meglepő fordulatot, főszereplőnk alaposabb megismeréséhez semmilyen szempontból nem járulnak hozzá. Valódi jelentőségük pedig csakis ilyen szempontból lenne lényeges. Univerzum- és mítoszbővítés helyett a film mindössze egy karakter meglévő attribútumait és ismert históriáit illusztrálja. Ha pedig egy több mint két órás eredettörténet végeztével nem érezzük azt, hogy ismereteink bővültek volna a címszereplőről, azt nyugodt szívvel könyvelhetjük el kudarcként. Tanúi lehetünk Chewie és Han találkozásának, megismerhetjük a fiú első szerelmét és fény derül arra is, kitől szerezte jellegzetes fegyverét. A filmet idézve azonban: „kit érdekel?” és még inkább, miért szükséges tudnunk? 

Harrison Ford emblematikus bőrkabátjába Alden Ehrenreich bújik bele, ezzel a filmtörténelem talán egyik legnagyobb felelősségét vállalva magára. A franchise rajongói ugyanis egyáltalán nem kíméletesek, ha kedvenc karaktereikről van szó. A Cohen testvérek Áve Cézár! című filmjéből ismert ifjú színész tisztességesen és minden tiszteletet megadva készült fel a szerepre és ez át is sugárzik a képernyőn. Sajnos éppúgy, mint gyengeségei. Han Solo valódi bája tökéletes lazaságából és maszkulin lezserségéből ered, ami Alden esetében sajnos már nem tud érvényesülni. Az a sárm és karizmatikusság, amit Harrison Ford személye természetesen sugárzott, Aldentől mesterkélten hat. A fiatal Han Solo helyett pedig egy, bár tehetséges, de nem elég vagány Han Solo-imitációt kapunk. A legemlékezetesebb alakítás kérdés nélkül Donald Glover fiatal Lando karakteréhez köthető. A sikeres rapkarriert is ápoló alkotó rendkívüli érzékkel csempészte be saját stílusát az eredetileg Billy Dee Williams által megformált karakterbe, ezzel hitelesen hozva létre Lando fiatal és még tapasztalatokra szoruló változatát. Az alakítás már az első előzetes megjelenésekor nagy port kavart, a híresztelések szerint pedig a Disneynél már folynak is a munkálatok egy Lando Calrissian film előkészítéséhez.

A Marvel filmes univerzumot is jegyző stúdió úgy tűnik a Star Warsból is egy hasonló kiterjedésű filmfranchise-t igyekszik létrehozni, melynek a jövő évben érkező Star Wars IX. epizód mellett egy Boba Fett film, egy teljesen új trilógia és valószínűleg egy Solo folytatás is része lesz. Ez pedig, a Walt Disney megállíthatatlan növekedését tekintve, csak a kezdet.

A Solo egy látványos és sok szempontból élvezhető alkotás, mely Star Wars filmként mégsem képes megállni helyét és bővíteni az eddig létrehozott világot. Nehéz nem egy pusztán anyagi profitszerzés céljából létrehozott terméknek tekinteni, azt pedig csak remélni tudjuk, hogy az egyre gyarapodó Star Wars-univerzum jövőjére nem ez a tendencia lesz jellemző.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

HTML tags are not allowed.

Copyright © 2007-2014. Minden jogot fenntartanak a szerkesztők és a szerzők.

Scroll to top