You Are Here: Home » Kritikák » Film » Az apostolok apostola, avagy a tévesen megbélyegzett Mária Magdolnáról

Az apostolok apostola, avagy a tévesen megbélyegzett Mária Magdolnáról

maria-magdalenaLebegés. Süllyedés. Két állapot között a víz befogad, elfogad, megváltoztat. Gart Davis legújabb filmjét a víz motívuma foglalja keretbe, miközben megpróbál valami újat elmondani a bibliai történetről.  A középpontban Mária Magdolna alakja áll, aki a köztudatban a megtért prostituált, a bűnös nő figurája. Az egyház maga is elismerte azonban, hogy tévesen mosták össze három nő alakját egy személyben: Betániai Máriát (Lázár és Márta testvérét), a náini bűnös prostituáltat és Magdalai Máriát, akiből Jézus hét ördögöt űzött ki (Mt 27:56, Mk 16:9, Lk 8:2,Jn 19:25).I. (Nagy Szent) Gergely pápa volt az, aki 592. szeptember 14-i beszédében azzal a bűnös nővel azonosította Mária Magdolnát, aki megmosta és hajával törölte meg Jézus lábát, miközben egy farizeusnál étkezett (vö. Lk 7:36-50). Ez az azonosság azonban a kánoni Újszövetségből nem igazolható.

Gart Davis saját figurát gyúr össze a kevéske bibliai hagyományból, hiszen a kanonizált evangéliumokban egy-két mondat található meg az „igazi” Mária Magdolnáról. Nem tekinthetünk el attól a ténytől, hogy az írásos emlékek ilyen csekély mértéke mellett a film inkább reflektál saját korunk politikai és társadalmi változásaira a nők helyzetével kapcsolatban, mint a bibliai kánonból valójában hiányzó történetre. Persze a tradicionálisan férfi-fókuszú bibliai perspektíva mellett maga a tény, hogy Jézusnak női követői is voltak, már önmagában megdöbbentő lehet a néző számára. Az apokrif iratokat tekintve kérdéses, hogy maradt-e fönt írás Mária Magdolnától. Nem lehet életrajzi adataira következtetni belőle, mely megalapozná a film alaptörténetét. A történelmi-vallási téma ellenére az aktualizálás olyan erős a filmben, hogy inkább társadalomkritikának érezzük, melyet csak saját korunkkal párhuzamba állítva tudunk mélyebben értelmezni. A rendezést nyilvánvalóan befolyásolta az aktuális kulturális helyzet, s a kosztümök inkább csak a távolság látszatát teremtik meg, mintsem valódi szakadékot. A néző nem lép át egy másik világba, csak saját korának problémáit látja viszont, történelmi díszletek között. Hiszen míg Krisztus kora az időbeli és kulturális idegenség távolságában van, addig Mária Magdolna a jelenbeli nők sorsproblémáival küzd, nevezetesen: életcélválasztás, az individuum megteremtése, elhelyezkedés egy alapvetően patriarchális társadalomban, saját hangjának hallatása.

Aki tehát egy megtéréstörténet reményében ül be a moziba, csalódni fog. Magdolna csak mások (általában férfiak) elvárásai szerint bűnös. Nem akar ugyanis férjhez menni, gyereket szülni, és szabadon akarja gyakorolni a hitét, nem az idősebb férfi családtagok által meghatározott keretben. A mai ember szemében jogosan ellenálló nő, akit saját családja árul el. Az idősebb testvér biztatására ugyanis ki akarják űzni belőle a „démonokat”, s a nő hiába könyörög atyjának és fivéreinek, majdnem vízbe fojtják. Rooney Mara megkapó hitelességű alakításában nincs mesterkéltség. Magdolna lázadásában az a legszebb, hogy valójában nem is lázadás, ő csupán keresi önmagát és senkit nem akar megbántani. A maszkulinitás-eszmény kényszerítő nyomása az, mely nem enged ilyen „nagy” szabadságot a nőnek, s ezért kénytelen elhagyni családját. Ha nem tenné, önazonosságát adná fel, megtagadná, amiben hisz. A film gyakran könnyen megérthető, szentenciózus dialógusokkal operál, amelyek talán kevesebb sulykolással jobban érvényesültek volna, ilyen például, mikor Jézus az asszonyok közé megy, hogy tanítsa őket. Egyikük megkérdezi:

„-Akkor kinek engedelmeskedjünk? Ha Isten parancsol valamit, de a férjeink, az apáink meg mást mondanak?

-Akkor Istent kövessétek.

- Akkor szálljunk szembe velük, és hagyjuk hátra az életünket?

-Igen. Bár megítélnek titeket, és üldöznek titeket, meg kell bocsátanotok nekik.”

Jézusa megjelenésével lényegében legitimalizálja Mária sorsválasztását, és a hit követését a családi normák fölé helyezi. Mit jelent ez a mai nők helyzetét szemlélve? Egyértelmű üzenete ez annak, hogy válasszanak önállóan utat és ne hagyják magukat elnyomni. Ugyanakkor valamiféle ragaszkodást is jelent az alapvetően femininnek tartott értékekhez, mint a megbocsátás, a kedvesség és a szeretet.

Joaquin Phoenix alakításában egy koszos, fáradt és ennek ellenére is erőt sugárzó Isten képével találkozunk, aki tanítványai közt is magányos. A bibliai csodák valódi súlyt kapnak.Sok erőteljes jelenetben láthatjuk hatalma reprezentációját, mégis ez mindig összefonódik az emberi gyarlósággal. A gyógyulni akaró betegek és nyomorékok körébe szorult Jézus, a saját halálát a feltámadó Lázár szemében meglátó férfi, a megbocsátást és békét prédikáló próféta, akinektanítványai a rendszert akarják megdönteni. A tizenkét apostol figurája háborút tervez, inkább tekinthetők katonáknak, mint a tanítványoknak. Jézus szavainak mélyebb értelmét nem fogják fel, saját kicsinyes bosszújuk és gyűlöletük hajtja őket, a rómaiak fejét akarják, azt remélik, az eljövendő „Isten országa” vérbe fojtja ellenségeiket és megmenti népüket az elnyomástól.

Péter és Júdás alakja emelkedik ki közülük, a többiek arctalan tömegbe olvadnak. Simon-Péter, a későbbi kőszikla inkább tűnik elszánt tábornoknak, mint a hit védelmezőjének. Számára az ige terjesztése toborzás, hogy a jeruzsálemi pészahig minél több újoncot verbuváljon Isten seregébe. Érdekes a közte és Magdolna közti kapcsolat, mert ő az, akiráébreszti arra, hogy tévedett, de már a kezdet kezdetén kijelenti, hogy nőként meg fogja osztani az eddig férfiakból álló hitközösséget. Valójában testvériségük már előtte is megosztott volt, hiszen hallgatták és követték vezérüket, Jézust, de nem értették meg. Péter Máriában látja meg a hit kiteljesedését, a legtöbbet, amire egy ember képes lehet. Ketten indulnak el Jézus parancsára téríteni, de csak Mária ápolja az utolsó perceikben is az éhenhalókat, elhozva nekik az üdvözülés reményét. Péter nem tud mit kezdeni ezzel a fájdalom-tapasztalattal, hiszen eddig a férfi megtértekre katonaként tekintett, míg a gyermekek és nők csupán semleges elemek voltak a szemében. Nem hátráltatják, de nem is mozdítják előre a lázadás ügyét. Mária Magdolna észreveszi, amit a férfiak nem, a keresztelkedni vágyó, de félő asszonyokat, a nőket, akik apák, férjek és fivérek elnyomása alatt szenvednek, akik ugyanúgy vágynak a szeretetre és a hitre, mint ő.   

Júdás, a későbbi áruló a másik tanítvány, aki kiemelkedik a tizenkettő közül. Megtört és saját családja elvesztését feldolgozni nem képes férfiként láthatjuk a mozivásznon. Isten országától,éhenhalt felesége és gyermeke feltámadását reméli, és mikor ez a remény kezd eloszlani,árulásával akarja kényszeríteni Jézust, hogy saját megmentése érdekében végre teljesítse be szavait és hozza el a családját. A filmben nem lehet gyűlölni Júdást, hiszen nagyon is emberienyhe őrülete a gyászban. Mikor rájön, hogy hamis reményekkel álltatta magát, úgy dönt, hogy hazamegy, és nem bűntudatból, hanem fájdalma miatt akasztja fel magát. Újra akarja látni azokat, akiket elvesztett.

Krisztus és Mária Magdolna kapcsolata az, ami túllép a hagyományos női és férfi szerepeken, és ez tükrözi legjobban a Mester és tanítvány kapcsolatot, illetve a köztük lévő lelki közösséget. Mária az, aki képes a könyörületre és a hitre a tanítások nyomán. Ő az egyetlen, aki valóban megérti Jézust, aki látja az Isten mellett az embert, aki fél, magányos és súlyos felelősséget cipel a vállán. Érdekes megfigyelni, hogy Magdolna haját csak négyszer láthatjuk kibontva, és mindegyik alkalom összekapcsolódik Krisztus alakjával. A hangsúlyos arcjáték mellett a haj az, amely kifejezi az intimitást, a belsőséges kapcsolatot, hiszen a film jó részében Mária Magdolna a korabeli szokásoknak megfelelően kendőt terít a fejére. Dús fekete haja akkor válik láthatóvá, mikor megkeresztelik, mikor megmossa Jézus lábát, mikor a Golgota felé tartó Krisztus után rohan, illetve mikor a Feltámadás után üldögél mestere oldalán. A hagyományos ikonográfia a megtért prostituált alakjában a haj motívumát teszi meg attribútumnak, a rendező ezt kihasználva helyezi új kontextusban az ábrázolást. A másik figyelemre méltó szimbólum, ami végigvonul a filmen, a jellegzetes ruhaviselés.A tanítványok földszínű és Jézus kopottas viselete közül kiemelkedik Mária törtfehér ruhája. Talán ez is a hitetisztaságát jeleníti meg. Később a már feltámadt Krisztust láthatjuk vakítóan fehér öltözetben elválasztva egymástól az istenit és az emberit.

A film összességében tehát egy nő útkeresése, aki egy patriarchális társadalomban szeretné megélni a döntés és a hit szabadságát. Ő nem a Biblia összemosott Mária Magdolnája, lelkében nem laknak démonok. Többször visszatér vízben lebegő,súlytalannak ható testének képe, a hit misztériumára utalva. A legmegfoghatatlanabb Istenrészt, a Szentlelket szimbolizálja az ős arkhé: a víz, és ez az, amitől szárba szökken a hit magja. Csak kétszer válik dinamikussá ez a határközeg. A keresztutat járó Krisztust látva az utcakőre roskadó Mária Magdolna süllyedni kezd, a gyászban egy pillanatra neki is meginog a hite. Mikor azonban Jézus feltámad s Mária elviszi a hírt a tanítványoknak, az emelkedés folyamatát kísérhetjük nyomon. Magdolna lesz az első apostol, aki prédikálni indul, s hallatni fogja a szavát. Korszakváltás előszelét érezzük a minimalista díszletek között, új kor hajnala közelít, mely a nőt már nem tekinti hierarchikusan alárendelt félnek a társadalomban. A nő szembefordul nem csupán kora elvárásaival, nemet mond a gyáván bujkáló, rómaiaktól rettegő férfi tanítványoknak és reményt ad a nők számára is. Gart Davis filmje nem közönségcsalogató munka, de témája ellenére nem csupán vallásos közönséghez szól. Egy mai történetet mondd el egy asszonyról, akinek szívében „kikelt egy mustármag, fává lett és az ég madarai fészket raktak az ágai között.” (Mt 13:31-32, Mk 4:30-32, Lk 13:18-19)

 

 

 

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

HTML tags are not allowed.

Copyright © 2007-2014. Minden jogot fenntartanak a szerkesztők és a szerzők.

Scroll to top