You Are Here: Home » Kritikák » Film » XXI. századi tinédzser – kritika a Kszi, Simon című filmről

XXI. századi tinédzser – kritika a Kszi, Simon című filmről

A film magyarországi bemutatkozásának már eleve van egy érdekessége. Az eredeti címben – Love Simon – nem szerepel ugyanis elírás. A magyarítás az sms-nyelv gyorsaságra törekvő, ám pontatlanságot szülő nyelvmegreformáló hatására tesz utalást. A külföldi filmek lefordított címeiben számos esetben balul sül el a magyarítás, mi több, gyanúsan keresetkiegészítő szaga van a dolognak. A fordítónak sokszor sajnos nincs ideje a nyelvi finomításokon eltöprengenie, hiszen jön a következő film, a következő feladat.  De most ez a fordítási nüansz a címben kivételesen egész találó. A film érdekessége még az is, hogy az igen nagy népszerűségnek örvendő Love Simon egy nem annyira sikeres könyv, a Becky Albertalli által jegyzett Simon ​vs. the Homo Sapiens Agenda adaptációja. Ez a 35 éves szerző első könyve, utána még kettőt jegyzett.

Fontos lehet, hogy a könyvet egy nő írta, pedig a főszereplő, Simon egyes szám első személyben beszél, azaz mint tinédzser fiú enged bepillantást életébe, és így legféltettebb titkaiba is. Az effajta önvallomásnak nyilván van irodalmi és persze filmes hagyománya. Itt gondolhatunk Mark Twainre, Salingerre, vagy ha már film, ne feledjük a Majdnem híres-t (Almost Famous). Ám a Kszi, Simon nem a múlttal, sokkal inkább a mával, 2018-cal igyekszik kommunikálni. Azaz a történések immáron nem csak a kézzelfogható valóságban, hanem trendi módon a virtuális térben is realizálódnak.

A mostani tinédzserek érzelmi élete ugyanis leginkább a közösségi média terében fogalmazódik meg, ez sugárzik majd át a való világba. Ha valaki pl. a Facebookon lesz megbántva vagy ott lesz szerelmes, attól még hús-vér emberként éli át a lelki folyamatokat. A múlttól való különbség abban mutatkozik meg tehát, hogy adva van ezúttal egy rejtett tér. Így ebben az egy érzékeny korban könnyen maradhat a gyerek egyedül, sérülhet életre szólóan a felnőttek figyelme és segítsége nélkül. Hisz ez az elrejtettség semmiképp sem egyenlő a védettséggel, ugyanis a virtuális világban a nem várt nyilvánosság is egy gombnyomásra van: olyan intim információk szivároghatnak ki egy kortársi bosszúhadjárat folytán egy gyerekről, amiket ő nem akart a közzel megosztani.

Ez mind az életünk részévé vált mostanára. Nemrég még mi voltunk, akik elnéztük, ahogy nagyszüleink kínlódnak a tévé távirányítójával: mosolyogva próbáltuk rávenni őket, hogy a kezük ügyében tartsák azt, és ne a készülék tetején lógó horgolt terítőn. Mert nemhogy nem praktikus, de nem is mutat jól a porcelán űrhajósok és az üvegőzike szomszédságában. Mostanra viszont ugyanezt a félmosolyt láthatjuk viszont kamasz ismerőseink száján. A kütyük kezelése nem felnőtt módi: mondhatni gyermeki kiváltság. A mostani tízévesek pedig érdeklődőn tapogatják a régi típusú tévék képcsövét, mint ahogy a bölcsisek is értetlenül csuszpitolják a laptop képernyőjét, mivel ők már eleve okostelefonhoz és tablethez szoktak.

A Kszi, Simon! jellegzetessége épp ebben rejlik. Fontos része a virtuális térbeli kommunikálás. A film ettől eltekintve, a miliőjét illetően játszódhatna akár a nyolcvanas években is. Annyi változott azóta, hogy mára a coming out már nem sok újdonságot mutat. A társadalmi tolerancia meglehetősen megnőtt a melegek vonatkozásában. Már csak ezekért is Simon saját homoszexualitásának felfedezése mára már nem elrejteni való, hanem kibeszélt történet.

Simon nem feltétlenül akarja a világ előtt leplezni nemi preferenciáit. A magához intézett kérdések inkább abbéli szabadágát érintik, hogy mikor és kinek jelenti ezt be. Barátai megértőek. Szülei toleránsak. Egyedül az fontos, hogy ő maga mikor áll kész a meleg szerelemre.

Végigfutunk az első felfedezés zavarán. Visszaderengünk vele a lányokkal való próbálkozásokra. De igazándiból egy ismeretlennek a virtuális térben véghezvitt anonim coming outja, valamint az ehhez az ismeretlenhez kapcsolódó plátói szerelem lesz az, ami Simont a szembenézés és felvállalás útján elindítja. Azaz a virtuális térben megbújó srác, „Blue” utáni vágy hajtja. Ki küzdhet hasonló problémákkal a környezetében? Ki bújhat meg e név mögött? Az internetes ismerkedés elfogadása, a tinderezés és hasonló párkeresési utak mára már teljesen elfogadottá váltak. Így a virtuális térben köttetett románcok a valóságban ölthetnek testet, teljesedhetnek ki. Ezt szeretné Simon is. Megtalálni Bluet, és megkezdeni vele a felnőtt életet.

Hogy ne menjen minden olyan simán, persze árulások és hazugságok szegélyezik útkeresését. Ám Simon, hála a biztos családi támogatásnak és megértő környezeti holdudvarának, félszegen bár, de elindul a szabadság felé vezető úton, és meglebegtetetten révbe is ér majd. A történetet persze színesítik őrült karakterek, egy sajátos humorú tanár, egy átlagostól azért némileg eltérő szerető család, házibulik, némi alkoholos befolyásoltság és persze még több önmagát kereső iskolatárs. A nemi identitáson kívül némileg még meg van szellőztetve a faji identitás kérdése is. De ez a film nem a 2017-ben a legjobb film kategóriájában Oscart nyert Moonlight (Holdfény). Vagy nem a szintén 2017-ben a legjobb forgatókönyvért járó díjat besöprő Call Me Your Name (Szólíts a neveden). Ez más. Ennek a filmnek inkább a jelenkori felnőtté válás a témája. A nemiség kérdése mondhatni csupán másodlagos válságba sodró tényező.

Nick Robinson (Simon) jelenléte és fizimiskája az, ami kissé a múltba vetíti a történetet, és annak komolyságot kölcsönöz. Neki köszönhető, hogy a filmből nem lett klisés melegmozgalmi állásfoglalás. De persze amit látunk: az amerikai kertvárosi középosztály. Ahol a gimnazista autóval jár. Ahol a tinédzser reggele egy haverokkal való kávézás. Ahol az óra utáni foglalkozás nem más, mint a Kabaré című musical amatőr megvalósítása. Egyszóval a háttér nem egy közép-európai kis ország. De ez talán mindegy is. A film bár erősen a mának szól, mégis, hangulatilag mintha visszaidézné a nyolcvanas évek hasonló ifjúsági alkotásainak báját. Akár ezért is nézhető a negyvenet is betöltött szülők, de az érintett korosztály számára is egyaránt. Nem átütő, de nem is hiábavaló élmény.

LoveSimon_KsziSimon_12V

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

HTML tags are not allowed.

Copyright © 2007-2014. Minden jogot fenntartanak a szerkesztők és a szerzők.

Scroll to top