You Are Here: Home » Szépirodalom » Próza » Front

Front

Anyám kertjében a hóvirág bújt ki először, nálam a nárcisz. Furcsa ez a tél, csupa ellentmondás. Januárban virágoztak a fák, a barátaimnál a tulipánfa kezdte, nálam a nárcisz. Kimegyek a kertbe, sehol egy hóvirág. Anyám ültetett nálam is, ne csak neki legyen, de azok nem törődnek velem. Csak a nárcisz. Nem nyűgöz le, a jácintot jobban szeretem, meg a fehér tulipánt, nem rikító sárgák, nem hivalkodnak. Nem kérnek visszaigazolást, csodálatot, nem fejlődnek annyira ütemesen. Türelmesek. A sárga nárciszt az ablakban egyik tavasszal sem ültetem újra, nem foglalkozom vele, mint a többivel, mégis újra kihajt, először mutatja meg magát.

A legtöbb nő a vörös rózsáért rajong. Nem szeretem a vöröset. A fehéret igen, meg a feketét, de abból nem sok létezik. Fehér jácint, tulipán, muskátli, ami nagyon ritka, és az orchidea. Az orchideát elítélik. Elitista. Egyszer engem is annak kiáltottak ki, mikor Márait idéztem. Sablonos. Az orchidea meg egy országhoz kötődik, gyűjtöm őket. Fehér tálkát rakok alájuk, minden héten elmosom és szénsavas ásványvízzel locsolom. Nem mondta senki, hogy azzal locsoljam, kitaláltam, azóta meseszépek. A szénsav megöli a baktériumokat, az ásványi anyag meg táplál.

Mamától kettőt örököltem. Tőlem kapta eredetileg, az ágya mellett volt a konyhában. Nem tudott már járni, azért aludt a konyhában. Mikor ránézett, engem látott. Most itt van az ablakban a többi között, minden nap ránézek, őt látom. Mama virágzik. Nagyapámtól kaszát meg ásót örököltem, azokat nem tudom használni, a sufniban van, néha bemegyek, kiveszem, visszateszem. Kerti szerszámokból sosem elég, ha tudja az ember használni. Egyszer anyámék a függöny mögül nézték, ahogy füvet nyírok, majdnem elvágtam a zsinórt. Azóta nem engednek gépek közelébe, nevelőapám tartja rendben a kertem. Összetörtem az autót is, nevelőfater kiabált, fékfékfék, nyomtam a gázt, máshogy értelmeztem.

Éjjel négy óra, kinézek az ablakon, vattaszerű fehér szikrázó hó esik, lenyűgöz a látvány, tiszta lesz minden. Hófehér. Rátelepszik a friss hó a borostyánnal benőtt kerítésre, zöld és fehér, mint apám meze volt gyerekkoromban. Azóta sok stadion épült, azokban nem voltam soha. Nekem is volt zöldfehér melegítőm, egyszer ellopták az öltözőből, azóta nincs, egy Atletico-s mezt kaptam a volt szerelememtől, piros és kék, nem veszem elő a szekrényből. Nincs benne fehér. Az övé jobban állt nekem, kölcsönadta szurkolni, pirosfehérzöld.

Fehér párnákkal van teli a nappalim, a szőnyeg is az, fel szoktam újítani fehérítő spray-el, egy-két antik darab egészíti ki a harmóniát, kell a kontraszt, ezt nem én találtam ki. A terapeutám szerint jobban járnék, ha mindenkihez szólnék, nem csak azokhoz, akik értenek, vannak az országban még jó sokan, akik más nyelvet beszélnek. Megfogadtam, közelebb hozom magam másokhoz. Nem minden fekete-fehér.

Visszatér a tél, olvasom egy cikkben. Leváltja a tavaszt. A Kárpát-medence időjárását a délre, délnyugatra elhelyezkedő ciklon alakítja, amelynek áramlási rendszerében nedves, pár fokkal hidegebb levegő érkezik fölénk. Csütörtök estig alapvetően felhős lesz az ég, és főként a Dunától keletre alakulhat ki kisebb eső. Csütörtök hajnalban 0-5, napközben négy-kilenc fok várható, délkeleten lesz melegebb. Pénteken hasonlóan borult idő várható, de kisebb eső már csak helyenként fordulhat elő. Hajnalban mínusz egy – plusz öt, nappal három-nyolc fok között alakul a hőmérséklet. Szombatra további lehűlés várható, több helyen valószínű eső, havas eső, a hegyekben hó. A legmagasabb nappali hőmérséklet kettő-hat fok között alakul. A télies idő még vasárnapig is kitart, kezdetben hószállingózás várható, majd felszakadozik a felhőzet. Hajnalban nulla, mínusz öt, napközben nulla – négy fok lesz.

A nárcisz mindenféle időjárásban, mindig megmarad, túlélő típus. Szenvedni fog, mint a kutya, de marad. Talán rá is segítek, úgyis megsajnálom és behozom. Rondítsa csak a szép fehér környezetemet. Sárgán, büszkén. Ha kint hagynám is megmaradna. Ha be is hozom, elkülönítem. Nem mehet az orchideák közelébe. A konyhában lesz a helye, éljen túl ott mindent. Alkalmas rá a környezet, minden fekete-fehér, csilloghat sárgán, büszkén. Lesz, akinek tetszeni fog.

A macskám szürke. Átmenet. Nem szenved, túlél, átélt egy betegséget, minden megjavult. Szeret velem lenni, örököltem, gazdája lettem. Önző kis dög, első a kaja, utána jövök én, de érzem, szeret, nélkülem nem lenne sehol. Nem is lesz már sehol. Ahova megyek, oda jön, az enyém. Vagy én az övé.

Furcsa ez a tél, mondják sokan, meg is rémülnek a klímaváltozástól, hidegmeleg, meleghideg, esőhó, havasragacs, kitudjami. A front az egyetlen, ami kikészíti az embert. Minden nap fáj a fejünk a szerkesztőségben. Hétfőn a havazás miatt harminc percet késett a vonat, oké, váltok békávéra, nem akarok elkésni, nem mintha gond lenne. Hatvanas ürge, normálisan felöltözve, zavarodott tekintettel és egy brutálgáz szakadozott aktatáskával pörög az időjáráson, akinek nincs témája ezzel foglalkozik, jó téma, jó ürügy. Aki frontos, mondja jó hangosan, hogy szétreped a fejem, szedjen Frontint!

orchidea

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

HTML tags are not allowed.

Copyright © 2007-2014. Minden jogot fenntartanak a szerkesztők és a szerzők.

Scroll to top