You Are Here: Home » Tárcák » Gyorsposta » Rezeda Kázmér: Megvárom a pirosat – (Vidor napló 4.)

Rezeda Kázmér: Megvárom a pirosat – (Vidor napló 4.)

Vidor Napló – Krúdy Gyula hősei a Vidoron

 A három Krúdy-hős, Szindbád, Rezeda Kázmér és Alvinczi Eduárd hosszú évek bolyongása után találkozik újból 2018. szeptemberében a nyíregyházi Vidor Fesztiválon, ahol esténként egy-egy pohár bor mellett számolnak be egymásnak az aznapi eseményekről és különös történeteikről. A rendhagyó Krúdy Napló elbeszélője és írója minden este más-más hős, így napról-napra, naplólapról-naplólapra más-más hangnemben és görbe tükörben íródik az idei Vidor Napló A Vörös Postakocsi online hasábjain. Szerzők: Karádi Zsolt – Szindbád hangján, Gerliczki András – Rezeda Kázmér tollaival ékeskedve, Béres Tamás – Alvinczi Eduárd fennkölt stílusában szólal meg.

Rezeda Kázmér: Megvárom a pirosat (lejegyezte: Gerliczki András)

Nem irigylem a városháza sarkán pózoló, fémesen csillogó eleven szoborembert. Úgy messziről nézvést kalapos-öltönyös tükörképem is lehetne, aki valamely serházi pult mellől – úriemberhez illő diszkrécióval – méregeti az utca forgatagát, különösképpen az öntudatos, magabízó, csupa grátzia, kellem és kecs fiatalasszonyokat, a falkában lófráló fruskákat, a magamfajta firkászra rá sem hederítő finom úrinőket, egyszóval mindenkit, aki a késő nyári virágok színeibe öltözötten errefelé korzózik, akiben női szív dobog… Nem irigylem a szoborembert, mert nem mozog, nem udvarol, nem bókol, nem integet, nem kacsint, hacsaknem pillanatokra, hálából, ha üres korsajában nehéz érme csörren…

Irigylem ellenben a két gólyalábas komát, rikító piros-sárga ruhájukért, komótos sétájukért, ráérős mosolyukért, gátlástalan jókedvükért, mindentlátó magasságukért, és legfőképpen az őket lépten-nyomon játékért, bohóckodásért nyaggató gyermekközönségért. (Tréfáik véletlenül sem vádolhatók túlzott intellektualizmussal: egyikük kifinomult eleganciával húz elő valami zöldes, ruganyos, nyúlós, hosszú… akármit az orrából – gumicukor, persze, és az egész bűvésztrükk, de ő arisztophanészi – ha úgy tetszik fiziológiai – egyértelműséggel nevezi néven a dolgot, és egy arisztokrata méltóságával teszi zsebre, oda, ahol a zsebórát tartják azok, akiknek volt szerencséjük francia nevelőhöz, angol társalkodóhoz és összkomfortos gyerekszobához.) Egy négyéves forma kisfiú ártatlan kíváncsisággal kérdi őket: Hogy nőttetek ilyen nagyra? – Ebéd után három-négy órácskát alukálunk! – hangzik a válasz.

Ahogy a Könyvtárhoz közelítek, folyton a kisfiú kérdése szól bennem. Naivitásával a választ is sugalmazza: naggyá a kicsi lesz, s ennek módja a növekedés. A Könyvtárban A Vörös Postakocsi lapbemutatójának díszvendége Sári László, Lin Csi apát történeteinek mestere, akivel Kulin Borbála főszerkesztő beszélget. Önkéntelenül párhuzamot vonok az iménti élmény és a jól ismert Sári László-Su-La-Ce szöveg között: „Lin-csi kolostorában egy reggel ezzel a kérdéssel fordultak az apáthoz a szerzetesek. – Mondd, apát! Mi az a tanítás, amely túlmutat Buddhán és az összes pátriárkán? – Egy szezámmagos pogácsa- felelt azon nyomban Lin-csi, aztán nagy nyugalommal fürkészte szerzetesei arcát.

A Vörös Postakocsi idei második nyomtatott számával jelentkezett. Csabai László készülő prózakötétéből adott ízelítőt, Kürti László szerkesztő pedig a lap pályakezdő fiatal szerzőire hívta fel a figyelmet: Majláth Ákos és Vass-Molnár Kata írásai szabad, elfogulatlan, tiszta, láttató, empatikus versbeszéddel ragadják meg az olvasó figyelmét.

A bemutató után még belehallgatok a Karmapirin erőteljes, lelket gyógyító dalaiba, szilvás kézműves sört vásárolok a Gedeon sörözőben,  bekukkantok a Vidor Kert-be, hagymacsatnit veszek a Luther utcai Csodaszertárban, majd kiélem régóta dédelgetett titkos vágyam: végigmegyek-egyensúlyozok a rendőrileg lezárt Luther utcán, az úttest közepén a felezővonal mentén, a zebránál megvárom a pirosat, és bűntudat nélkül átsétálok rajta.vidor2018

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

HTML tags are not allowed.

Copyright © 2007-2014. Minden jogot fenntartanak a szerkesztők és a szerzők.

Scroll to top