You Are Here: Home » Tárcák » Gyorsposta » Alvinczi Eduárd: A búcsúra készülve – (Vidor-napló 8.)

Alvinczi Eduárd: A búcsúra készülve – (Vidor-napló 8.)

Vidor Napló – Krúdy Gyula hősei a Vidoron

A három Krúdy-hős, Szindbád, Rezeda Kázmér és Alvinczi Eduárd hosszú évek bolyongása után találkozik újból 2018. szeptemberében a nyíregyházi Vidor Fesztiválon, ahol esténként egy-egy pohár bor mellett számolnak be egymásnak az aznapi eseményekről és különös történeteikről. A rendhagyó Krúdy Napló elbeszélője és írója minden este más-más hős, így napról-napra, naplólapról-naplólapra más-más hangnemben és görbe tükörben íródik az idei Vidor Napló A Vörös Postakocsi online hasábjain. Szerzők: Karádi Zsolt – Szindbád hangján, Gerliczki András – Rezeda Kázmér tollaival ékeskedve, Béres Tamás – Alvinczi Eduárd fennkölt stílusában szólal meg.

Alvinczi Eduárd: A búcsúra készülve

(lejegyezte: Béres Tamás)

Lassan vége a hétnek és egyhetes vidéki bolyongásom véget ér itt a keleti végeken, a Nyírség közepén. Hatalmába kerített a szomorúság, a honvágy vele együtt az elvágyódás ereje, a kezdet és a vég ’ámbivalenciája kavarog szívemben.

A reggeli buggyantott tojás mellé elkortyolt füstös konyak, egy szivar és Mária asszony vigasztaló ölelése hozta meg újra életkedvemet. A szállóból kilépve előttem gólyalábas komédiások táncolnak a téren, BMX-esek zsonglőrködnek a sétálóutcában, emitt visítva kapkodják el a buborékokat az apró gyermekek, amit egy óriási pálcából fúj eléjük egy ügyes legény. Sose gondoltam volna, hogy a buborékfújás ekkora örömet adhat, a legkisebbek láthatóan élvezik, lelkesen ugrándoznak a szétpukkanó színes gömbök felé, majd visítva rebbennek szét, ha a szappanos vízpára ráhull a fejük búbjára.

Elszalad velem az idő, így lábaimat kapkodva kell sietnem a IV. Nyírségi Limerick Bajnokság döntőjére, ahol jóbarátim alkotásaiért is izgulok, drukkolok, hátha győzelemhez segíthetem a szavazáshoz leadott gombokkal, merthogy itt minden limerickre előre kiosztott gombokkal lehet szavazni. A nézők között még Rezeda Kázmér őuraságát is felfedezem, aki egy sor limericket elvisz a hátán ha kell, igazi művész-zsonglőr, és ahogy a színpadra hívják segédszínészként is megállja a helyét, csak a hasam fogom alakítása oly remek. Lám, a színészek játékával válnak igazán élővé ezek a limerickek. A Móricz Zsigmond Színház művészei által különféle stílusokban előadott versek közül a két órás műsor végére csak egy maradhat. Helyesebben egy az egyéni és egy a csapat kategóriában. A nyertesek guinness sörök garmadát (annak okán ír a sör, mert a limerick versforma egy ír városról kapta nevét) és hatalmas tapsot kapnak, a közönség pedig egy remek, vidám, vidorosan modoros (sic!) estét kapott és két oldali rekeszizomlázzal távozott a színházteremből. Doktor legyen a talpán, aki erre gyógyírt ad most nekünk.

A Kossuth tér nagyszínpada előtt egy karamellás csokoládépapírt sem lehet leejteni, annyi ember gyűlik össze az zimbabwei Mokoomba zenéjét követő nagykoncertre, Molnár Ferenc művész úr és együttese fellépésére. A koncert felénél megszomjazván betérek egy kávéházba meginni egy-két pohár konyakot. Ez koronázza meg a napot. „A következő kört én fizetem! Ne legyen olyan, aki inni ma nem kapott!” – kiáltom el magam, de sehol senki, úgy látom egyedül maradtam. Most már minden rímel itt, úgy látom megfertőzött egy kóros délutáni limerick. Egy aspirin, egy kis konyak és a vidorgó rímek sora a nyírségben marad. Ha újra megjön az eszem, a rímelést is befejezem…

Némi kábulatban és örömittasan térek nyugovóra. Jó éjt, szép ábrándokat Nyíregyháza! Drága, Szindbád, hős Rezeda Kázmér barátim, ég veletek! Itt az ősz bódító szele, mely újra hosszú álomba ringat megint…vidor2018

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

HTML tags are not allowed.

Copyright © 2007-2014. Minden jogot fenntartanak a szerkesztők és a szerzők.

Scroll to top