You Are Here: Home » Tárcák » Gyorsposta » Rezeda Kázmér: A mindenség membránja – (Vidor napló 7.)

Rezeda Kázmér: A mindenség membránja – (Vidor napló 7.)

Vidor Napló – Krúdy Gyula hősei a Vidoron

A három Krúdy-hős, Szindbád, Rezeda Kázmér és Alvinczi Eduárd hosszú évek bolyongása után találkozik újból 2018. szeptemberében a nyíregyházi Vidor Fesztiválon, ahol esténként egy-egy pohár bor mellett számolnak be egymásnak az aznapi eseményekről és különös történeteikről. A rendhagyó Krúdy Napló elbeszélője és írója minden este más-más hős, így napról-napra, naplólapról-naplólapra más-más hangnemben és görbe tükörben íródik az idei Vidor Napló A Vörös Postakocsi online hasábjain. Szerzők: Karádi Zsolt – Szindbád hangján, Gerliczki András – Rezeda Kázmér tollaival ékeskedve, Béres Tamás – Alvinczi Eduárd fennkölt stílusában szólal meg.

Rezeda Kázmér: A mindenség membránja (lejegyezte: Gerliczki András)

Mintha egy végtelenül hatalmas szív dobogna láthatatlanul. A Hősök terét átszelve ballagok a Kossuth tér felé. Eleinte csak a tompa lüktetést érzem, nem is a fülemmel, inkább a bőrömön, a testemben áradva, talpamtól a hajamig, minden porcikámban. Jólesően, kiszámítható ritmusban sűrűsödik és ritkul a levegő köröttem. Minden lépésnél tisztábban, finomabban érezhető a ritmus, súlya van, erősen ölel, mintha dob hangja lenne, s valami könnyű és szertelenül indázó dallam tűnik fel mellette, füttyös-kamaszos trillák, sikító kacagás hullámai. Csakis furulya lehet. Dob és furulya.

Michel Montanaro zenél a Kisszínpadon (akik már legalább egyszer hallották, azoknak Miquèu). Occitan (a katalán franciaországi édestestvére) zenész, magyarul és még vagy féltucat nyelven beszél, érez, gondolkodik, muzsikál. Egyszerűen és mindenekelőtt occitan magyar, ha kötődéseit, hazánkbéli jelenlétét tekintem.

A dob, amiről látatlanban azt gondoltam, a mindenség membránja, az univerzum szuperhúrjainak metaforája, itt a szemem előtt alig nagyobb, mint egy retro lisztesdoboz (zománcos fém, színes álszecessziós-álnépi nyomott mintákkal… Hanyas vagy? hatvanhármas? akkor mi félszavakból megértjük egymást…).

Nem tudom, az erősítés, vagy az atavisztikus szívhang-élmény okozta-e, de mindegy is, ezt a dübögést bármely messzeségből képes vagyok meghallani. Dob és furulya. Kéz és száj beszél, mindenféle nyelveken, innen-onna Európa szegleteiből. Székely, okszitán, macedón, magyar, francia s még ezerannyi idióma, dialektus…

Ekkor pillantottalak meg a sokadalomban, drága Szindbád (a kisvárosi entellektüel kockás ingjével magadat leplezve, bizony aligha ismertelek volna meg, ha a kezedben tartott villanyos teleszkópikus kézi fényíró készülék – mellyel a fent említett spektákulumot rögzítetted volt – azonnal el nem árult volna). Azt kérdezted, vajon a másik zenész miféle hangszeren kíséri partnerét. Talán provanszál-okszitán népi hangszer, talán – amit akkor nem mertem hangosan kimondani – valamely apokaliptikus Bosh-festményen látott, bűnös, tévelygő, világi, buja hangú, női testet idéző, hegedű-mód megszólaltatott középkori hangszer. Mindegy is. Amit mindketten hallottunk, az igazi nép- és világzene.

Lám, ha erős egy élmény, képes órák, napok, hetek, hónapok időérzetét pillanatba sűríteni. Annyi minden tűnt még elémbe e napon, s az írásra rendelt helyet csaknem betöltém. De mégis, ha futtában is, de említődjék a Vidor-falu közelében a Meating étkező a maga kérkedés nélküli, mégis elegáns szendvicseivel. A toszkán hamburgerrel például, melyet a Montanaro duó koncertje után fogyasztottam. Azt hinnénk, a hamburger fantáziátlan nagyipar a gyorsétkeztetés sivatagában, de – mint megtapasztaltam – még egy ilyen alig tenyérnyi városkában, mint a mienk, is akad minőségi „fast food”… Persze, az időt halálos vétek akár siettetni, akár lassítani. Az a húsz perc nagyonis kellett, hogy az érlelt marhahúsból, minőségi sajtból, érezhetően friss pesto-ból, rukkolával meggazdagított szendvicsem (hamburgerem) elkészüljön. Csak a fizetéskor vettem észre a plakátot: Vidor-hamburgert is rendelhettem volna – ajvárral cirkalmazva.

Közeledvén az este, a Nagyszínpad közelébe húzódom. Erő és megnyugvás, állandóság és mozgás. Beat, folklór, irodalom… zene és költészet… Au revoir.

vidor2018

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

HTML tags are not allowed.

Copyright © 2007-2014. Minden jogot fenntartanak a szerkesztők és a szerzők.

Scroll to top