You Are Here: Home » Kritikák » Könyv » Harry Potter és az elátkozott történet – kritika az Elátkozott gyermekről

Harry Potter és az elátkozott történet – kritika az Elátkozott gyermekről

Hosszú idő után újjáéledt a Harry Potter-sztori: a rajongók kígyózó sorokba rendeződve várták, hogy az utolsó kötet után ismét egy kicsit roxfortos diákká váljanak, és újraéljék azt, amiben már több mint tíz éve nem volt részük.

A Harry Potter és az elátkozott gyermek névre keresztelt történetet elsőként színpadra írták, amelyet a londoni West Enden mutattak be hatalmas érdeklődés közepette. Az előadásokat nagyon szigorú biztonsági intézkedések övezték: a nézőket külön átvizsgálták, elkerülvén, hogy bármiféle kép- és hanganyag napvilágot láthasson a színműről. A hivatalos forrásokat kivéve így médiumok nem jelentek meg az internet világában, csak egyes pozitív és/vagy negatív visszhangok a kritikusok tollából.

A történet ott folytatódik, ahol az utolsó könyv véget ért. Minden a King’ s Cross pályaudvaron kezdődik, a már jól ismert szereplők felnőttek, és gyerekeiket kísérik a Roxfort Expresszhez. Eltelt tizenkilenc év, változtak az egyéniségek, mégis érezhető, hogy a történet nem Rowling tollából ered. De le kell szögeznem, hogy az alapkoncepció nagyon jó, hiszen a Potter-univerzum megannyi kiaknázatlan lehetőséget rejt magában. Az elátkozott gyermek a szokásostól eltérően nem Harryvel, és az ő kalandjaival foglalkozik döntő többségben, hanem fiával, Albusszal, és annak jó barátjával, Scorpius Malfoy-jal. Már itt szemöldök ráncolva tekinthetünk a két fiú barátságára, hiszen az előzményeket ismerve jól tudjuk, hogy Harry és Draco Malfoy kapcsolata nem volt épp fényes a varázsiskola falai között, ebből következtetve a két fiúé sem kellene, hogy az legyen. Ám mégis: a kivétel erősíti a szabályt, Albus pedig a Griffendél-ház helyett a negatívként ábrázolt Mardekárba kerül.

Albus és Scorpius duója ezt követően közös megmentő-expedícióba kezd a Tűz Serlegében meggyilkolt Cedric Diggoryért. Előkerülnek a már jól ismert tárgyak is, mint az időnyerő. De természetesen nem megy simán a hadművelet, a gépezetbe könnyen csúszhat be hiba: különböző tér-idő dimenziók között cikáznak, a történelem megváltoztatásával pedig megannyi galibát okoznak. Segítőjük is akad Cedric egyik rokona személyében, Delphi Diggoryéban.

Az idősíkok közötti vándorlás következtében fény derül a családi kapcsolatokra, problémákra és a két fiú szívügyeire is, ami miatt olyan emberiekké válnak az olvasó szeme előtt. Akcióban sincs hiány, hiszen a finálé a végére marad. Nem tudhatod, hogy ki volt a barátod, és mivé vált az idő során.

Az identitás elvesztése

Mindez szép, és jó, de számomra valahol mégis elcsúszott a történet. Már az elején érezhető volt ez, hiszen hatalmas Harry Potter-rajongóként harmadszori nekifutásra tudtam csak végigolvasni. Szégyelltem is magam érte, hiszen az ismerőseim körében is megrökönyödést váltottam ki véleményemmel, miközben minden oldalról csak a pozitív értékeléseket hallottam. A legszívfájdítóbb számomra a dialógusok voltak. Néhol felesleges információkkal voltak megtűzdelve, és nem járt át az a motiváló erő, amely az egész gyerekkoromat áthatotta: hogy faljam az oldalakat. Ugyan a történet egy ponton beindulni látszott, és ez az olvasási ütememen is meglátszott, a párbeszédekben már nem érződött az, hogy Harry Harry lenne – a karakterek teljesen elvesztették identitásukat, a már korábban megismert, kidolgozott személyiségüket. Én, személy szerint még boldogabb lennék, ha ezt követően olvashatnék a Tekergők korából is valamely szösszenetet.

Formáját tekintve azonban csalódnia kell annak, aki egy Shakespeare-drámára asszociál az első oldalak elolvasása után. A megjegyzések, párbeszédek ugyan hasonlóak, de tulajdonképpen egy színházi szövegkönyv példányát tarthatjuk a kezünkben, amely a regény alapvetően jegyeivel rendelkezik.

A megjelenítést illetően az első dolog, amely megelevenedett előttem az a filmek által megteremtett világ. Megpróbálkoztam a színházi darab színészeiként elképzelni a karaktereket, de ezzel csúnyán ráfaragtam. A színészek egy fejbéli transzformációs-bűbáj segítségével átalakultak a filmek színészeivé, nem rendelkeztem egy önálló és sajátos Potter-képpel. Mindezt leszámítva azért kíváncsi lettem volna a darabra, hiszen nem mindennapi az ötlet, hogy egy látvánnyal átitatott világot színpadon elevenítsenek meg.

A karakterek tekintetében könnyen kialakítható egy negatív család-kép, amellyel a Potter-família rendelkezik. Harry amellett, hogy rossz és karrierista szülőként van beállítva, nem ápol jó kapcsolatot gyermekével, ám olykor nevetséges dolgokat is képes tenni. Albus egy lázongó tinédzser, aki szenved attól, hogy a Kis Túlélő fia, ennek jegyeit pedig az iskolai falai között is viselnie kell, ami megmutatkozik mogorva, elutasító viselkedésében és zárkózott személyiségében. A legszerethetőbb karakter mégis a kis Malfoy-fiú, Scorpius. Talán ő van a legemberibben ábrázolva, a leginkább úgy, hogy szeretne megfelelni a világnak, és ki van téve az emberek örökös vizslatásának főként származását, és születésének körülményeit illetően. Ez közös pont is lehetne Albusszal, ám a két fiú között karakterileg is hatalmas űr tátong. Scorpius meggondolt, nem megy fejjel a falnak, folyamatos próbálkozások szülte cselekvésekre képes, akiben nincs meg az apjára jellemző arrogancia, és flegmatikusság.

Összegezve az Elátkozott gyermek nem rossz könyv, ha újra vissza akarunk csöppenni a varázsvilágba. Élvezhető is, de az igazi Potter-rajongók találnak benne elegendő hibát ahhoz, hogy a történet néhány ponton vérezni kezdjen. Sajnos, észrevehető, hogy a sztori nem J. K. Rowling tollából ered, ez a már említett szempontokon és a történet vezetésén is kiütközik. Önmagában egy jó alapra építettek a szövegkönyv szerzői, ezt a Warner Brothers Studios is belátta, akik a színpadi produkcióval egy időben belevágtak egy ún. spin-off filmsorozat készítésébe. A Legendás állatok és megfigyelésük második része idén novemberben kerül a hazai mozikba, alapját pedig az eredeti Potter-könyvekben többször említett, azonos című tankönyv biztosította. Ugyan szárnyra kéltek pletykák az Elátkozott gyermek filmes verziójával kapcsolatban, a stúdió nem tett közzé hivatalos bejelentést a vászonra vitellel kapcsolatban. Azonban ha megerősítést nyernek a hírek, néhány évet biztosan várnunk kell még az elkészítésig.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

HTML tags are not allowed.

Copyright © 2007-2014. Minden jogot fenntartanak a szerkesztők és a szerzők.

Scroll to top