Fordulat

A közelség azonban megrémíti. 
Az ágya közterület,
de a vacka egyszemélyes.
Lámpaoltás után felöltözik, 
irtózik az idegen test melegétől, 
ingerülten fújtat és hátat fordít. 
Éjjel kívánja az ölelést, 
reggel inkább csak idegesíti. 
Átkarolva ébredni sem szeret. 
Vigyázzban fekve tűri a kötelező 
perceket, majd gyorsan kilép 
a hidegbe, kibúvónak használva 
a kávéfőzést. Majd kétszer fordítja 
a zárban a kulcsot. 
Ha valaki visszajön, beengedi, 
de beleharap a simogató kézbe.
A visszatérő kóbor kutyákat 
lesütött szemmel kergeti 
ki az utcából.

tükör

egy ideje hiába nézek tükörbe
nem látom benne magam
férfitenyerek takarják a mellem
férfiajkak fedik el az arcom
férfiujjak húzzák félre a hajam
férfivállak tartják a combom

formátlan formák a keretben
folyton mozgó-nyüzsgő méhkas
egy ideje nem látom magam
hiába nézek tükörbe


Egyre több

Megint azt álmodtam,
hogy terhes vagyok tőled.*
Ennek titokban mindig örülök,
és arról fantáziálok, hogy hosszú,
összetett mondatokban kiabálok veled,
mintha csakis a te hibád lenne.
(Néha eszembe jut,
hogy vajon a férfiak is szoktak-e
kiabálásról álmodozni.)

Szóval gyereket vártam,
rajtam nem látszott semmi,
csak a két csík mutatta.
Valamiért azt hittük, hogy kislány,
valószínűleg azért,
mert rózsaszínűek voltak a csíkok,
vagy mert lánynévre
több ötletem volt.

Aztán teltek a hónapok,
te meg folyton babakocsikkal
és etetőszékekkel állítottál haza,
olyan ronda kantáros farmert hordtam,
és törölgettem a hasamról
a gélt az ultrahang után.

Az utóbbi két intézkedés
teljesen felesleges volt:
sosem nőttem egy centit sem.
Mindig úgy ébredek fel,
hogy nem születik meg a gyerek.
Csak egyre több és több
élettelen magzatot
cipelek magammal
a következő álomba.



*Egyébként az a tervem,
hogy több verset is közzéteszek
a nem várt (és nem létező)
terhességemről, ti meg találgathattok,
hogy rólad van-e szó.