Gyukics Gábor költő, műfordító, a magyarországi Open Reading (nyitott versfelolvasó) rendezvények és Jazzköltészeti Estek meghonosítója 2018 tavaszán töltötte be hatvanadik életévét. Ebből az alkalomból a marosvásárhelyi Lector kiadó ez év májusában végigtapint címmel megjelentette válogatott és új költeményeiből álló kötetét, melynek alapján kortárs magyar képzőművészek készítették el műveiket jelen kiállítás számára. A felkért alkotók, akik között található festő, szobrász, grafikus, üvegművész, intermédia művész, maguk választhattak verset, kortárs példát adva a képzőművészet és a líra egymást ösztönző párbeszédére.

Résztvevő művészek: Baranyai Levente, Bereczki Katalin, Borgó, Zhenia Bozukova, Chilf Mária, ef Zámbó István, feLugossy László, Fuchs Tamás, G. Horváth Boglárka, Halász András, Horváth Éva Mónika, Ioannidou Thomai, Jovián György, Kalmár János, Keller Diána, Kemény György, Knyihár Amarilla, Rabóczky Judit Rita, Schwarz Volker, Szurcsik József, Verebics Katalin.

A kiállítás 2019. január 20-áig volt látható a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A tárlat – a Petőfi Irodalmi Múzeum, valamint a szerzők jóváhagyásával és együttműködésével – bezárása után a Vörös Postakocsi folyóirat online felületére költözött.

Versvonzatok

vándorbot

súlyos hajók terhétől
süpped be a tenger felszíne
látszik köröttük
jézus lábnyoma
 
esőverte sirályok követik lépéseit
csipegetik a szemetet
és a talpa
felzavarta apró halakat
 
idővel a leghatalmasabb
hajó is eltűnik
 
utolsó esélyed
az eltévedt halász gyermekeinek
vízben felejtett hálója
jézus derekán

( Fuchs Tamás: vándorbot című vershez, 2018, akril, fa)

mélytengeri nyugalom apálykor

patakok
csermelyek injekcióznak üzeneteket
a föld vénáiba
 
a folyók
tengerekbe
óceánokba ontják
a híreket
 
a haranglábakon
lábukat lóbáló
istenek
az anyag feldolgozására várva
figyelik

( G. Horváth Boglárka: mélytengeri nyugalom apálykor című vershez, 2018, akvarell, pasztell, papír )

sztalker

szurkálnak
a hőség összegabalyodott ágai
árnyékod elhagy
 
ha kedve engedi
idegenként követi lépteid
körültekintően megfigyel
 
szemfényvesztése nem sejthető
a nap fülébe suttog
a hold szemébe néz
 
elképzelt madár
nemlétező falombokon

(G. Horváth Boglárka: sztalker című vershez, 2018, akvarell, pasztell, papír)

kékszakáll, látod?

íme  a tökéletlen város,
benne céhed
az organikus hulladék illúzió
a sarkon
vak ceruzaárus
neve judit
nedves befogadó szégyenlős
szempillája gyufabefőtt
rohammal vennéd be
ha tudnád
mi lényed eredete
sármosnak hinnéd magad
tele lelki erővel
ha tévedsz
elcsúszhatsz városod
céhe felénekelt
ária-járdán
 
látod?
 
csupa egyértelmű arc
a megfeszítettek láthatatlan arca ez
fejük lehajlik
amint rájuk veted tekinteted
zenék harcából születik a föld
nem mindennapi e kavalkád
s ha nem nyílsz meg
céhed elbukik
 
látod?

(G. Horváth Boglárka: kékszakáll, látod? című vershez, 2018, akvarell, pasztell, papír)

XX/XXI
 
két évszázadban élni
nem semmiség
gondolnád
még a huszadikat
javában taposva
 
csodát remélve
lépjük át az időhatárt
 
ti nem tudom mire
én
most arra várok
mikor veszíti el
mágneses erejét
a föld

(Szurcsik József: XX / XXI című vershez, Időhatár-átlépők, 2018, akril, olaj, vászon )
( Horváth Éva Mónika: XX / XXI című vershez, 20/21, 2018, pasztell, papír )

görögök
 
a görögök
eltűntek
                        állítod
 
kőfűz
kavicskönny
sziklabölcső
csavart oszlop
                        az idő eső

(Ioannidou Thomai: görögök című vershez, 2018, vegyes technika)
(Verebics Katalin: görögök című vershez / Félisten (2018), vegyes technika, vászon)

éléskamra

a kert füvére bukó csillagokat
selyemkendős kézzel kupacba gyűjtöm
nagyság szerint rakom őket befőttesüvegbe
és amikor az ég meg a vidék
sötét lesz borongó-üres
az üveg száján a celofánt meglazítom
és a pislákoló fénybogarakat
egyenként visszaeregetem az égbe

(ef Zámbó István: éléskamra című vershez, Befőtt , 2018, vegyes technika, papír)

tánc

ha maradsz kívánod
                                   bár mentél volna
ha elmész kívánod
                                   bár maradtál volna
magadtól
                magadhoz
eközben
                elveszett
                                   valami más

(Borgó: tánc című vershez, 2018, vegyes technika, papír)
(A Tánc című vershez Chilf Mária alkotása)

randevú
 
eltéríteném
mozdulatlanságodat
 
segít
a tested
origójában működő
elektromágneses
kapocs
 
mosolyod
megéri a kockázatot

(Knyihár Amarilla: randevú című vershez, Életkönyv, 2018, vegyes technika)

kifutó

átlátszó köpenyben lépi át a küszöböt a guillotine felé
felnyírt hajjal nyakán selyemzsinórral
könnyedén lépdel
a hóhér mellett el
majd le a pódiumról
az oktogon macskakövén
véres lábnyomok utána
 
a tömegtől izzadó felhőkön át
érkezik ebbe a képregény-világba
ahol ma élünk
üdvözölni minket

(Baranyai Levente munkája)

kié ez az arc
 
a tükör mindennap mást mutat
 
a kályhából kicsapó láng
az érkezőket számolja
a távozóknak búcsút
a gyertya lángja
int
 
gyűlik benned a várakozás
forró kövön
széttárt szárnyú lepke
 
festék pereg a falról
házad megemelkedik
más helyre visz
az új arcát
mutató
szél

(Jovián György: kié ez az arc című vershez, Tanulmány portré, 2018, olaj, vászon)


túl

elveszíted árnyékodat
a túlontúl hátsó udvarán
nap olvasztotta kátrányba ragadt
az ideiglenesen kölcsönkért idő
megadnod nem kell
használd
amint
van rá alkalom
mert amikor
a fények befestik a szelet
elfelejtődik minden arcnyomat
halántékod mögött
szétmosódnak a
színtelen
mozgásra képtelen térben

(Schwarz Volker: túl című vershez „Az ideiglenesen kölcsönkért idő”, 2018, akril, zománc, papír)

ami

élére állított vaslemez vagyok
körhinta sikoly
kisiklott villamos
elhajított levél
vagy csak egy betű
bor a pohár alján
ajtócsapódás
kifutott tej
törött izzó
hajlott gerinc
száraz folyómeder
és nem az ami

(FeLugossy László alkotása)

mikor megtaláltak holtan

mikor megtaláltak
a menny és a pokol angyalaira vártam
hogy a nekik megfelelő helyre
raktározzák lelkemet
ám egyik sem jelent meg
csak egy rendőr és a halottkém
őket ragadtam meg
ernyedt testük sóhajtalan testemre zuhant

(
(FeLugossy László alkotása)

nem sejtik

résnyire megnyílik a
csend
helyet ad egy körötte zajongó
hangnak
amint a hang belép
elhalkul
eggyé válik a csenddel
a kint rekedt hangok összeverődnek
lesik a csend mikor nyílik újra

( Halász András: nem sejtik című vershez, Rádió, 2013, tempera, akvarell, papír)
(nem sejtik című vershez Zhenia Buzokova alkotása)

találkozás istennel paradigmaváltás után
 
mit tegyek
hogy lelassuljon az idő
 
leülök a folyópartra
és figyelem
 
magam mellé hívom
 
egyszerre tartózkodunk minden ismert
téridőben
nem szárítja meg testünk a szél
 
hangyák szomjúhozzák verejtékünk
kitágul minden mozdulatunk
 
együtt lépünk a felgyorsult időben

(Keller Diána alkotása)

jelen isten szendvicse múlt és jövő között
 
a sötétség és a köd biztonságot ad
nem úgy az utcai lámpa fénye
 
a kerítés túloldalán
fehérre festett ház
 
őrizetlen
 
isten késének pengetükrében
zsákutca látszik

( Kemény György: a jelen isten szendvicse múlt és jövő között című vershez, 2013, digitális print )

hiányos leltár
 
visszanézel
jobb volt
rosszabb
nem tudod
 
a gyorsuló idő
módosítja
rozsdálló
emlékezeted
a semmi hálójában
rekedt
nem találod
nem is keresed

(Kalmár János: hiányos leltár című vershez, Lépcsők, 1984, bronz)

egy nő
 
szódát iszom fájna a bor
 
szemben velem egy nő
srégen szemben
lát engem és én látom őt
előtte egy másik
mintha meztelen lenne
 
két férfi asztalomnál
beszélgetnek
nem szólítanak meg
néha maguk elé néznek
 
te otthon kamillás-sós vízben
csíkos bugyid a törülközőtartón szárad
piros trikód alól kilátszik a melled
hajadban zöld csat
a vízóra kattog
a lefolyó felbugyborékol
törülközővel magad körül mész a konyhába
dinnyét enni
 
későn érek haza
alvó talpad arcomra teszem


(Rabóczky Judit Rita: egy nő című vershez, Cipők, 2008, hegesztett vas)

visszaút

évezredes
táncoló lábnyomok
a barlang homoksárga kövén
 
a dob
az íj zenéje
a hang kiszállt a füsttel
a görnyedve járható üregen át
 
a folyton ismétlődő történetek
a barlang falán
 
tudtunkra adják
hol ült a festő
hol keverte a színeket
mit látott a
változó fényben
 
és azt
hogy
akkor hagyta abba
amikor a testen
a nyakhoz ért


(Chilf Mária alkotása)