Megjelent a CarPEDIGnem együttes Homo illusion című lemeze.

A CarPEDIGnem zenekar első stúdióalbumának anyaga évek alatt forrt egybe, koncerteken csiszolódott olyanná, ahogyan most a közönség elé került. Ezek alapján egy érett, jól átgondolt anyagra számíthat a hallgató, és nem is téved. Az együttes ismerői a dalok nagy részét hallhatták már korábbi koncerteken, irodalmi esteken, ahol a zenekar tagjai vendégművészként vettek részt, ám ezúttal a CarPEDIGnemé a főszerep, vagyis négy zenészé, akik olyan költők verseit zenésítik meg, mint Arany János, Dienes Eszter, Jenei Gyula, Körmendi Lajos, Kürti László, Nagy László, Szabó T. Anna, valamint Végh Attila.

Aki élőben is szerette volna meghallgatni a dalokat, az megtehette, ugyanis a zenekar januárban tartotta lemezbemutató koncertjét a különleges atmoszférájú nyíregyházi Bencs Villában, amely így az országosra tervezett turné első állomása volt.

A koncert zeneileg és a szövegek témáját tekintve is blokkokra tagolódott. Amikor nem egymásba úsztatott dalokat hallottunk, Dézsi Darinka (ének, kaval, tilinkó, ritmushangszerek) és Karap Zoltán (ének, gitár, zeneszerző) konferálásai kötötték össze az énekelt verseket azok megszületésének történetével, majd külön-külön és duettben is biztosan, szuggesztíven énekelték azokat, összeszokott párosként. Bartus Zoltán (ütőhangszerek) technikai tudása és szokatlanul impozáns hangszerparkja nagy erőt ad a zenekarnak, a dalok így a ritmusszekció terén is nagyon különbözően tudnak megszólalni. A zenekar negyedik és egyben alapítótagja a basszusgitáros Laczkó Csaba, aki kreatív, gyakran szólisztikus basszusjátékkal tölti ki a quartett jellegből adódó zenei tereket.

A lemezt felvezető Prológust a számomra misztikus 2001: Űrodüsszeia zenei és képi világát idéző hangulatba ágyazott, a Homo illusion című versből készült Bartus-feldolgozás adja, melynek külön érdekessége, hogy a felvételen maga a költő, Végh Attila olvassa fel saját versét. Telitalálatnak tűnik a Homo illusion albumcím, ha belegondolunk, ahogy ez a mindenki számára érthető, mégsem elcsépelt fogalom (a keresőprogramok nem ismerik korábbról) hogyan köti össze egymással a lemez dalait, az érintett költőket és zenészeket, valamint az illúzióiban élő mindenkori művészeket, akik másként látják a világot, és akiket szinte más „fajként” lát a világ.

Az albumon jazz- és blues-dallamok vibrálnak, több instrumentális blokkban a nagy kedvencem, a hetvenes évek kultikus kísérletező stílusú szupergrupja, az Emerson, Lake & Palmer dallamait is vélem előbukkanni, bár lehet, hogy de ja vu-m van e téren…

A Prológust követően Szabó T. Anna Ima a sötétben című verse nyomán bontakozik ki egy hosszabb kompozíció, melynek utolsó sorai (Magunk elől hová fussunk, / nincs szünet a kínban, / aki vak, az vakabb nem lesz, / megértettük, így van…) vezetik át az egyik dalt a másikba (Szabó T. Anna: Február). Vannak koncertek, illetve lemezek, amelyek „in medias res” kezdődnek, és egyből le akarják nyűgözni a hallgatóságot. A CarPEDIGnem ezzel szemben a zenében való fokozatos elmélyülést választotta a koncerten és a lemezen egyaránt. A lassú intró után az Ima a sötétben című dal felénél történik meg a „tudatvesztés”, ahol a zenekar megérkezik a pszichedelikus rock koncertek hangerejéig, amelyet megpróbálnak átvezetni a következő, már említett Február című dalba. A természeti képekben gazdag szöveg alatt már nem a gitár dominál, inkább az ütőhangszeres kíséreté (tapan, wah-cső, csörgődob), úgyszólván a „verslábaké” a főszerep.

Kürti László A babám című verséből készült feldolgozás különösen közel áll a szívemhez, az együttes és a duó fellépéseinek is szinte állandó repertoárdarabja. A női és férfi énekkel előadott kétszólamú dalban többször is megjelenik a tilinkó (népi fúvós hangszer), ami új dimenzióval gazdagítja az eredetileg funky lüktetésű hangzást. A Vasban vagyok című felvétel Nagy László két különböző versének (Vasban vagyok, Csillagrugó éjszakában) „házasításából” született. Akik ismerik a Republic együttes Vasban vagyok-feldolgozását, és meghallgatják ezt a verziót, pontos képet kaphatnak arról, mennyire bátran értelmezi újra a CarPEDIGnem az adott verseket.

Jelen esetben, miként azt a koncerten elmondták, a cél az volt, hogy Nagy László versére (Csillagrugó éjszakában) úgy tekintsenek, mintha a költő korában játszott sláger lenne, másfelől a „vasban-lét” legtávolabbi zenei asszociációit is meg akarták mutatni. Az eredmény alighanem a legeklektikusabb szám, amely az indiai hangszerektől a táncdalfesztiválok hangulatán át a beat, a funky, és latin ritmusokat is érintve kisebb zenetörténeti ívet foglal magában. Hallgatóként itt kerülünk talán a legtávolabb attól a műfajtól, amit hagyományos értelemben „megzenésített vers” alatt értünk.

Dienes Eszter költészetével a kezdetektől foglalkozik a zenekar, így a lemezre is felkerült Cigányszerelem című versét Dézsi Darinka tolmácsolja, amelyet a megszokott gitár-basszus aláfestés mellett Bartus Zoltán darbukán és dobon is kísér; hatásos megoldás az ismétlődő versszakok egyre dinamikusabb, egyre magasabb hangnemben való előadása, amely egy ponton hirtelen félbeszakad és egy teljesen más Dienes Eszter verssel (Rád gondoltam), illetve annak egy kiragadott részletével folytatódik („Halló, kis kopasz, / fél gint franciásan? / Teli a hold, teli a kád, / meleg az ágyam.” ). A 2014-ben elhunyt, kunhegyesi születésű, tragikus sorú költőnő azt vallotta különösen fontos volt számára a versírás, amivel kiszakadhatott a hétköznapi életből: „Lett valamim, ami az enyém volt. Nekem a vers sors, játék, katarzis, döbbenet, falat kenyér. Verseket írok magamnak, másokért…” fogalmazott.

A hetedik dal a Forgószél, Körmendi Lajos rövid sorokkal megírt Az éjszaka vége (milyen sok fűszer / akad egy lányon / úthenger száguld / végig az ágyon) és a két versszakos Forró szél (forgószél jön puszta-meleg / eleven szén róka-szemed) verseinek montázsa. Majd újból két Végh Attila vers jön (a 8. és a 9. dalok) a Kikerics és a Slam the door címet viselők. Az első olyan, mintha egy electric swing nóta születne a versből, a másikban pedig a zenészek játéka már egy nyugodtabb, ambientes hangzásvilágot kölcsönöz Végh Attila álomfejtős szövegének.

Az album utolsó előtti dala Jenei Gyula Hajnali lebegés című versének feldolgozása, amelyben a bossa nova és samba elemeinek sajátos, jazzes egyvelege ringatja el a hallgatót, akárcsak a termálvizes medencék hullámai (langy reggeli fürdő, a fény / furcsán hasad, / a víz ölel, a szó kihagy: / a szívben bent / sajdul, ami volt, ami lesz, / s már nem szabad; / ahogyan nő az öregség: / épül a rend.). A végén egy könnyed, sanzon-szerű, Arany János feldolgozással zárul az album: Magyar Misi. A dalt hallgatva már látom is a szemeim előtt, ahogyan fiatalok szűk fodros ruhákban és színes öltönyökben slow fox-ot táncolnak. Ez utóbbi szerzemény a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház Arany János verseit feldolgozó Arany-metszés című darabban is látható-hallható. A dal külön érdekessége, hogy az utolsó pár taktusban a Himnusz kezdődallamai is felcsendülnek („Isten, áldd meg a magyart…”).

A felvételek Nyíregyházán készültek Pál Mihály stúdiójában, a mastering Bánházi Gábor munkája. A lemez talán egyetlen hiányossága, hogy az elektronikus hangszerek és sztereó hangtechnika adta lehetőségeket az utómunkálatok során jobban is ki lehetett volna használni, bár, ez (vájt-fülű zenei) ízlés dolga. A CarPEDIGnem első, szerzői kiadásban megjelent albuma kész, érett alkotás. Az énekelt versek ereje és a hangszerelés sokszínűsége komplex művészeti élményt ad, mind a CD vagy online zenehallgatás közben, mind pedig a koncerteken, ahol a élmény valóság, a művészet pedig maga az emberi illúzió (homo illusion). A kérdés már csak az, képesek vagyunk-e egy órán keresztül, vagy akár egy másfél órás koncert erejéig fenntartani a figyelmünket. A lemezbemutató koncert végén hallott tapsból ítélve úgy látszik: igen.