2018/2. lapszámunkból

Egy merész terv

Az nem úgy van, hogy nincs már semmi dolgom,
hogy nincs már semmi megtennivaló:
mert házat kell építenem a Holdon.

Ha nem épül föl, úgyis meghatódom,
ha meglesz mégis – ott a Hold-adó.
Az nem úgy van, hogy nincs már semmi dolgom,

hogy nem tudom már semmi módon
megérteni a rögvalót,
mert házat kell építenem a Holdon.

A mindenség az mindig ódon,
nagyobbik része nem éppen ma volt.
Az nem úgy van, hogy nincs már semmi dolgom,

hogy minden rendben van ezen a bolygón,
hogy nem érzem: se élő az, se holt:
mert házat kell építenem a Holdon!

Az eszközkészletem fönt összehordom,
és fölveszek napszámba egy-két holdlakót.
Az nem úgy van, hogy nincs már semmi dolgom,
mert házat kell építenem a Holdon.

Körültekintés

Mindig tekints saját magad
és a világ titkába be,
mögé, amíg lehet s szabad,

amíg világ vagy önmagad
önmagadnak. Mint a dolgok zöme,
mindig tekints saját magad

köré, míg ketté nem hasad
benned a módszer ördöge.
Mögé, amíg lehet s szabad,

fölsorakozik sok alak,
nem számít, a főnök jön-e.
Mindig tekints saját magad

elé, amíg megvan a pillanat,
fölé, míg kék az ég füve,
mögé, amíg lehet s szabad,

míg egybetart a mozdulat,
s nem huny ki holnapod tüze.
Mindig tekints saját magad
mögé, amíg lehet s szabad.

Vagyság

Ez nem zsákutca itt,
ahová eljutottam.
Vagy az azért kicsit?

Ez is idegesít,
meg minden úgy, ahogy van.
Ez nem zsákutca itt,

az öncsalás tanít
jól ellenni a gondban.
Vagy az azért kicsit

túlzás, és túl blazírt
a tél-lábnyom a lombban?
Ez nem zsákutca itt,

de mindent megszakít
a lélekforgalomban?
Vagy az? Azért kicsit

ígér, mi nincs is itt.
Ha soha nem hazudtam,
ez nem zsákutca itt!
Vagy? Az azért kicsit…