KIdén jubilált Kisvárdán a kortárs magyar gyermekversek megismertetését céljául kitűző óvodai esemény. Tíz éve indítottuk útjára az akkor még sokak számára ismeretlen kortárs gyerekverseket népszerűsítő programunkat, és ebben az évben az évforduló alkalmából igazán különleges vendéget fogadhattunk, Kiss Ottót. Az eltelt évek alatt rengeteg tapasztalattal gazdagodtunk, aminek összegzésére, és a kortárs alkotóval eltöltött tartalmas nap beszámolójára itt vállalkozom.

Tíz éve avval a kéréssel keresett meg Kovácsné Sebők Judit tagóvoda-vezető, hogy szeretnék valamilyen sajátos szavalóversennyel kiegészíteni a helyi pedagógiai programjukat, s ehhez kért tőlem javaslatot. Azonnal a kortárs magyar gyermekverseket javasoltam, amivel nagyon megleptem az esemény megrendezésére vállalkozó Móricz úti Óvoda dolgozóit. Először őket kellett meggyőznöm a kortárs magyar gyerekversekben rejlő lehetőségekről. A legfontosabb érv az volt, hogy ez a verscsoport rengeteg potenciát rejt magában, hiszen évről évre megújul a teljes repertoár, így soha nem válik unalmassá. Kezdetben nem volt egyöntetű az öröm a felkészítő pedagógusok és a szülők részéről, de a gyerekek azonnal rájöttek, hogy ezek a versek róluk, nekik szólnak, s előadásukban a legmorcosabb szíveket is meghódították a néha pimasz, néha felnőttesen töprengő, olykor viccelődő rigmusokkal. Minden évben egy listát küldtünk a városunk óvodáiba, az ajánlóba a frissen megjelent gyermekverskötetekből és antológiákból válogattunk, így Laczkfi János, Tóth Krisztina, Kovács András Ferenc vagy éppen Kiss Ottó mellett megismerkedtek óvodásaink Miklya Zsolt, László Noémi és Kollár Árpád gyermekverseivel is. A pedagógusok a szülőkkel közösen nagyon jó érzékkel válogattak a megadott címlistából, de az első három alkalommal nem hallhattunk egyetlen Kiss Ottó-verset sem, mert azok rövidsége visszatartotta a felnőtt válogatókat. A következő évben viszont az óvó nénikkel szövetkezve kifundáltuk, hogy két verset kérünk az ovisoktól, amiből az egyik kötelezően Kiss Ottó alkotás kell, hogy legyen. Az ajánlott kötetek listája ekkor még az Emese almájától a A nagypapa távcsövéig tartott, és egyáltalán nem számítottunk rá, hogy a gyerekekkel a lehető leghosszabb verseket fogják megtanítani nevelőik, szüleik.

Az idő előrehaladtával más változások is történtek. A pedagógusokkal és a szülőkkel való beszélgetések alapján megfogalmazódott az igény egy könyvbemutatóra. Szívesen kalauzolom azóta is az érdeklődőket a kortárs gyermekkönyvkiadványok rengetegében, hiszen 2015 óta részt veszek a Gyermekirodalmi Intézet TOP 50 – legszebb gyerekkönyv zsűrizésében, s a válogatásban szerzett tapasztalataimat frissen továbbadhatom. Az évenként megjelent legszebb könyvek mellett valamilyen szabadon választott, az aktuális nemzetközi trendekhez is igazodó téma szerint igyekeztem bemutatni az alkotásokat a szülőknek és a pedagógusoknak. Így született tematikus bemutató a lányokról, a fiúkról vagy éppen a nehezen feldolgozható témákról, úgymint a halálról, a válásról vagy éppen a kirekesztésről. A munkámat a Csimota Kiadó is segítette a Tolerancia-sorozattal.

Tavaly döntöttünk úgy a szervező pedagógussal, Karasz Istvánné Judittal, hogy változtassuk meg a találkozó jellegét, és ne terheljük a gyerekeket a versengéssel, hanem csak arra törekedjünk, hogy az örömet, a szépséget éljék meg a versekkel való foglalkozáskor, így második alkalommal már a Kortárs magyar gyerekversek ünnepi szemléjét rendezzük a Móricz úti Óvodában Kisvárdán. Sokan megkérdezték már tőlem, hogy miért foglalkozom ilyen intenzíven evvel a korosztállyal, hiszen gimnáziumi tanár vagyok. A válaszom erre a kérdésre már a rendezvény első megszervezéskor is az volt, hogy azért tartom fontosnak, hogy minél hamarabb minőségi kortárs irodalommal ismerkedjenek meg a kisgyerekek, hogy legyen kiknek Homéroszt tanítanom majd a középiskolában.

Az idei jubileumi alkalomra szerettünk volna valami egészen különleges dologgal készülni, s nem kis örömünkre sikerült megszervezni Kiss Ottó látogatását. A kortárs alkotó örömmel vette a többnyire műveit bemutató rendezvényt, s utána szívesen beszélgetett a vendégekkel a gyermekversek hasznáról, használhatóságáról, az eddigi tapasztalatairól.

A következő állomásunk aznap délután a város konferenciaterme volt. Délután kettőkor a Vári Emil Általános Iskola harmadik és negyedik évfolyamának tanulói várták izgalommal a tankönyvükből már jól ismert alkotót, s vehettek részt vele egy rendhagyó irodalomórán. A lelkes diákok szavalatokkal köszöntötték az eseményt, majd a költő vezetésével betekinthettek a verscsinálás rejtelmeibe, a versek színes világába.

A nap zárásaként a Könyvtári csevegések sorozatában A Béres József TIT Kisvárdai Szervezete fogadta Kiss Ottót a városi könyvtárban, ahol egy felnőtt író-olvasó találkozóra került sor. Itt a József Attila-díjas szerző felnőtteknek szánt alkotásaira helyeztük a hangsúlyt. A Szövetek, a Javrik könyve regények, az Angyal és tsa novelláskötet valamint legutóbbi írása, a Másik ország rövid bemutatása mellett, szó esett még a vidéki értelmiség helyzetéről, az alkotói munkáról, arról, hogy személyesen hogyan éli meg mindennapjait egy kortárs író. A jó hangulatú, kötetlen beszélgetésen megtudtuk azt is, hogy Kiss Ottó hogyan indult el alkotói pályáján, milyen inspirációkból dolgozik, és mi a véleménye arról, hogy több gimnáziumban érettségi tétel lett. 

Kisvárdán a költészet napján Kiss Ottó minden korosztály számára hozott valami igazán szép gondolatot, ami élménnyé tette a kortárs alkotóval való találkozást, s bizakodunk abban, hogy ezzel a különleges tapasztalattal mindenki közelebb került a költészethez, az irodalomhoz, a kortársakhoz, a mai valósághoz, és leginkább önmagához. Valami olyasmit tapasztalhattunk meg, mint a Javrik könyvében Tomiszláv a kiszáradt eperfán:

„A szeretet olyan százas izzó, ami akkor is működik, ha nincsen benne áram.”