Csabai László: A vidék lelke című könyvének bemutatója Nyíregyházán

Bár kedvenc főhősét Szindbádnak hívják, Krúdy írásművészetéhez semmi köze. Ha be akarjuk illeszteni a hagyományba, akkor inkább Mikszáth Kálmán, Móricz Zsigmond, Veres Péter írásai hatottak rá. És ami még ennél is fontosabb: a velünk élő történetek, amelyeket vagy nyírségi és beregi emberek mesélnek valós események alapján, vagy amelyeket a nyíregyházi író teremt a saját fantáziája és történészi intuíciója segítségével. A figuráit egyik sztoriból a másikba mozgatja, egy-egy eseményt több nézőpontból is szívesen megvizsgál, így alakult és csiszolódott ki keze alatt a duovella, sőt a triovella műfaja. Sok mindenben hisz, kivéve abban, hogy a történelem leírható a jó és gonosz harcaként. A nagy elbeszélés abszolút érvényessége helyett a mikrotörténetek, a kis nézőpontok igazságai érdeklik. Meggyőződése, hogy az írónak nem feladata értékítéletet mondani, elég, ha jól, plasztikusan ábrázol karaktereket. És hogy mit szól ehhez a szakma? Király Levente, a kötet szerkesztője elmondta, hogy a szerzőt kétszer is jelölték a legrangosabb magyar irodalmi díjra, az Aegon-díjra, és mindkétszer bejutott az utolsó körbe, a legjobb tíz közé. Így, miként arra az est moderátora és főszervezője, Dr. Bihari Albertné, a Móricz Zsigmond Egyesület titkára is rávilágított, a szerzőnek minden oka megvan a bizakodásra, hogy A Vörös Postakocsi Díj, a Békés Pál-díj és az Artisjus Irodalmi Díj után még számos elismerést hoz majd haza nyíregyháziak legnagyobb büszkeségére.

Balról: Mercs István, Csabai László, Bihari Alberné, Király Levente

Egyértelmű tehát, hogy nem csak az író kíváncsi a szabolcs-szatmár-beregi emberek történeteire, de az olvasóközönség is komoly figyelemmel kíséri a Nyíregyházán élő Csabai László karrierjét, aki szerint a valóságnál nincs meghökkentőbb képtelenség. A vaskos köteteiről, bohém nyilatkozatairól és elmaradhatatlan micisapkájáról is ismert szerző A vidék lelke című legújabb kötetét elsőként Budapesten, az idei Margó Fesztiválon mutatta be a Magvető Kiadó gondozásában, és csak ezután következett az „első vidéki ősbemutató”, amelyet hamarosan egy vásárosnaményi közönségtalálkozó követ. Felmerül a kérdés, hol kezdődik és hol végződik a vidék, hogy a lélek határairól ne is beszéljünk. Csabai László szerint Nyíregyháza, vagy ahogy írásaiban az erről mintázott várost nevezi, Nyárliget egyszerre van a centrumban és vidéken. Mert mit is jelent számunkra a „vidék” mint olyan? Az est talán legőszintébb, legszemélyesebb momentuma ennek tisztázása. Csabai László szerint: „A vidéknek két jelentése van: a fővárosból nézve minden, ami nem Budapest; Nyíregyházáról pedig minden, ami a megyében van és nem Nyíregyháza. De ami a lényeg: van egy kevésbé degradáló jelentése is: a vidék, amibe mi magunk is beletartozunk. Ami nem alatta van valaminek, vagy nem fölötte van, nem lenézve, vagy felnézve, hanem ami „mi” vagyunk. Ebben a könyvben mind a kettő benne van, de a második az erősebb. A miénk, a mi fajtánké. A nagyapám mondta mindig, hogy „a mi fajtánk”. Tehát ez „a mi fajtánk regénye”. És egészen biztos, hogy ha valaki más írt volna róla, másmilyennek látta volna… de én ilyennek látom.”

És Csabai László esetében tényleg nem üres szócséplés látásmódról beszélni, olyannyira, hogy a szerző, mint mondta, már annak lehetőségét is fontolgatja, hogyan lehetne ugyanazt a történetet akár tíz különböző szempontból elmesélni. Ennek persze nem csak filozófia okai vannak. Saját bevallása szerint, ha elkezd egy történetet, nem szereti befejezni, és csak a fizikai korlátai szabnak gátat egy-egy cselekmény lezárásának. Úgy nagyjából hat esztendős kora óta minden családi történetre emlékszik, és úgy érzi, nagyobb inspirációt és tapasztalást jelent számára elmenni egy lakodalomba és kifaggatni az ottaniakat, mint elolvasni tíz szociológiai tanulmányt. „Minden lehetőséget megragadok, hogy faggassam a beregieket. … bemegyek egy faluba, és kinyílik egy hatalmas könyv; máris úgy látom őket, mint egy regény szereplőit, akiket én mozgatok, de közben maguktól is mozognak” – hangoztatja, majd hozzáteszi – „gyakran nehéz eldönteni, hogy az alanyok bolondok vagy hősök”. Ez a helyzet különösen igaz a katonaságra, amely abból az abszurd helyzetből adódik, hogy a katonáskodást csak a háborúban lehet gyakorolni, ezzel szemben békeidőben a katonaság az a hely, ahol bármi megtörténhet, sőt, meg is történik. Ennek emlékére a szerző évek óta ugyanolyan lelkesen jár el nosztalgiázni a régi katonatársakkal, mint az iskolai osztálytalálkozókra. „Bármit csinálok, bárhol vagyok, irodalommá változtatom” – vallja be büszkén, és azt is elárulja, hogy imádja a párbeszédeket. Egyrészt, mert gyorsan telik vele a lap, másrészt, mert a szereplők dialógusaival hatékonyan tud sűríteni az elbeszélt időn. Az idővel való játék kapcsán Mercs István és Király Levente is több ízben utalt rá, hogy a 7×3 novellából álló elbeszélés tele van motivikus átjárásokkal, vagyis jól illeszkednek a korábbi Szindbád-regények sorába, melyek éppoly erős szociális érzékenységgel bírnak, mint A vidék lelke.

Az Illyés Péter tolmácsolásában elhangzott részletekből kiderült, Csabai László továbbra sem kacérkodik a lélekvájkáló próza nyelvezetével, a szereplők még mindig „bántóan szép irodalmisággal beszélnek”, ennek ellenére olyan mélységeket is sejtet a szöveg, amelyek megtapasztalásához az olvasó műveltségére, érdeklődésére, együtt-játszására is szükség van. Az egyes novellák önmagukban is megállnak a lábukon, de ha az ember minden este elolvas akár csak egyet a kötetből, akkor a harmadik után Csabai szavaival szólva „grátisz kap egy negyediket”, amelyek az előző három közös olvasatából állnak elő. Ez a „gazdaságosság” kétségkívül tréningezhet bennünket a hétköznapi aspektusváltásaink hatékonyságára, amelynek legnagyobb tétje a metafizikai összeférhetetlenségek fölött való megbékélés. Csabai szavaival: „az evilági dolgainkban sem tudunk kiigazodni, hogyan tudnánk a túlvilágiakban?

A kedélyes hangulatú est végén a mindent irodalommá változtató szerző búcsúzás gyanánt állva biztatta a közönség valamennyi tagját a saját története, történetei megírására. Ha másért nem is, legalább azért, hogy elküldje Szindbád főnökének. Nem kell félni! A forrás nem lesz feltüntetve, a honorból pedig nem ad egy vasat sem. Szóval… Nyugodtan tessenek parancsolni!
 

Csabai László: A vidék lelke
Magvető, Budapest, 2019 

344 oldal · ISBN: 9789631439717

A rendezvény:
ALKOTÓ TAGTÁRSAK 28. találkozója.

Bemutatkozik: Csabai László A vidék lelke c. kötetével

Bevezető gondolatokat mond: Király Levente, író, költő a Corvina kiadó szerkesztője.

A szerző beszélgetőpartnere: Mercs István a Móricz Zsigmond Kulturális Egyesület elnöke

A bemutató moderátora: Dr. Bihari Albertné a Móricz Zsigmond Kulturális Egyesület alapító titkára

Közreműködik: Czuczor Ramóna a Vikár Sándor Alapfokú Zeneiskola növendéke

Felkészítő tanára: Hajdú Ágota

Időpont: 2019. november 8. (péntek) 16.30
Helyszín: Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár, Kamaraterem, Nyíregyháza, Szabadság tér 2.


Fotók: Kazai Béla
https://photos.app.goo.gl/TWBV6NCjFeNG4DWBA