Zsolozsma

vállalnád-e a megszólított hálátlan
szerepét versben és történelemben
azon a titokzatos éjen vetetnél-e
hozzávalókat felfortyant szentfazekakba
bakancsot csomózok lemegyek vétkezni
hátha betoppannak hozzátartozóim
szegények a temetőben miért szegények
egyszer születünk és egyszer halunk
a többi körkörösen ismétlődik
anyám visszérgyanús inkásagörcse
apám refluxos krákogása én sem
maradnék adósa utódaimnak
akik benned sem fognak megfoganni
pedig elképzeltük hogyan püfölnék
a te gyerekeid a mi gyerekeinket
zsolozsmához gyűlt zöld szerzetesek
a kihajtott kapucnifedelű kukák
rúgásomtól jobblétre szenderülne
képmutató beltartalmuk csurig tömték
őket transzformersszal hagymahéjjal
együtt vagyunk-e még mondd együtt vagyunk-e
azon a rejtelmes éjen miként ezen is
becsomagolva ajándékkosarába
átkötve neonfüzérsorával
házirendünk szerint én következem
hogy behúzzam a szelektíveket
kiimádkozván magukat görögnek
törött macskakőburkolatokon
megfogalmazható-e mondd az a kérdés
amire eleve nem tudjuk a választ
olyan csak lity-löty filmekben hangzik el
hogy nincs jövőnk hát kiknek van jövőjük
neked se volt férjjel és két gyerekkel
találkoztunk aztán elváltak útjaink
buszfékútravalót kötöttél talpamra
mielőtt átkeltem naphosszon utcaszélen
vagy átgázoltam bele se mersz gondolni
műanyagtányérok ételmaradékok
tülekednek az éjféli misére
nemhogy ülő-, állóhely alig akad
bepréselődöm a mobilkijelzők
felvételeibe fénycsóvák pásztáznak
az Úr kikapcsolt telefonjaként
hívásokat sem fogadok a persely
el sem jut hozzám turisták lökdösnek
felebarátilag ministránsokat
nem adakozik felháborodik a köz
akadozik a nyelv a közvilágítás
megspórolt ötszáz forintom fejében
beengednek egy sötét bulihelyre
éppannyian tombolnak mint az imént
tiara helyett fülhallgató s az oltár
bakelitkorongos szentségimádása
fiadról küldesz fotót tizenhatodik
születésnapját ünneplitek szelíd
tiszta tekintete csillagszórón tör át
mint egy ősi ikon ilyen idősen áll
legközelebb Istenhez az ember
sosem szorítottunk kezet mégis hiányzik
akárcsak te tárcsázod a számát
fölveszi kiszűrődik szabadkozása
amiért nem írta meg a törileckét
mondd őrzi-e szemvillanásomat
bárki a múltból velem töltekezett
be ugyanaz a kor anno Domini
és aki a létet alkotá hogy hajdan
testünk alkatát a Szűznek méhiből
magára testvérként voná azóta
mutatkozik-e felső nyelvrétegű
foghegyről való beszédünkben hazáig
lerúgom a kerítéspárkányon hagyott
ötdekás kevertek piciny tornyocskáit