Bár nem lehet eleget beszélni róla, ma még mindig meglehetősen ellentmondásos a viszonyulás a környezetvédelemmel kapcsolatos kérdésekhez. Ennek ellenére kétségtelen, hogy a kortárs gyerekirodalomnak is egy igen gazdag szeletét tekinthetjük környezettudatosnak. Tágabb értelemben idetartoznak mindazok a mese- és verseskönyvek, lapozók, böngészők, gyerekeknek szóló ismeretterjesztő kiadványok, amelyek közelhozzák, bemutatják a természet és az élővilág sokszínűségét, gazdagságát és szépségét. Jelentőségük vitathatatlan, hiszen gazdag képsorokon és/vagy alapos leíró részleteken keresztül nemcsak megjelenítik a természet adta értékeinket, hanem otthonossá és otthonunkká tehetik a legkisebb gyerekektől kezdve számunkra az erdőt, mezőt, hegyeket, vizeket és a távoli földrészek különleges vidékeit is. A valóság és a képzelet eszközeinek a legváltozatosabb módokon való ötvözésén keresztül bővítik e könyvek a tudásunkat, segítenek felfedezni a még ismeretlen újabb és újabb arcait. Az ismeretterjesztő funkciókon túl azonban nagyon fontos, hogy e könyvek érzelmileg tehetik érintetté és motiválttá a gyerekeket és szüleiket a természettel kapcsolatos kérdésekben erősítve az élővilággal való összetartozás- és felelősségtudatunkat. S talán nem vitatható, hogy e könyvek segítenek felismerni, mi mindenre is kell és miért fontos vigyáznunk. Tulajdonképpen ide tartoznak a népmesék, s azon belül az ősi varázs- és állatmesék, mint ahogy a teremtésmítoszok is, melyekben a szereplők szoros kapcsolatban állnak, egységben élnek a természet élőlényeivel s erőivel vagy épp a megbomlott harmónia újra megtalálásáért küzdenek. S kétségtelen az is, hogy e gyerekkönyvek számvetése során valójában csak meríteni tudunk a jobbnál jobb és szebbnél szebb kiadványok közül, hiszen a soruk folyamatosan bővíthető. Jöjjön tehát néhány kiemelkedő példa a teljesség igénye nélkül: kifogyhatatlan természeti képei és népszerűségük miatt nem hagyhatjuk ki Kányádi Sándor gyerekverseinek és meséinek említését, Gerald Durrell és Fekete István regényeit. De izgalmas színfoltot jelentenek Farkas Róbert az univerzumról, a fénysebességről és a téridőről szóló Első könyvem sorozata, Peter Wohlleben: Érted a fák beszédét?, Tereza Vostradovská: Egérke enciklopédiája, Zdenek Miler Kisvakond-sorozata, Piotr Socha: Méhek, Berg Judit Lengemesék-sorozata, Molnár Krisztina Rita Maléna-sorozata, Finy Petra: Fűszerkatona vagy Tóth Krisztina: Felhőmesék című mesegyűjteményei.

E könyvek csoportját erősíti Dániel András kuflikról szóló, 2013-tól indult igen népszerű mesesorozata. A hét kufli az elhagyatott réten egy földkupacon lel otthonra. Történeteik nagyrészt ebben a környezetben zajlanak, közel hozva a természetet, mint életteret. Miközben belakják a kupacot, fontos marad a rét megóvása és az is, hogy együtt élnek az elhagyatott rét sokféle lakójával. A sorozat retorikájára jellemző erős önreflexivitásának köszönhetően e háttérszereplők hangját is hallhatjuk, ami nemcsak közel hozza őket az olvasóhoz, hanem egyben remekül szemlélteti a rét élőlényeinek sokszínűségét. De hangsúlyt kapnak az apró részletek is a sokszor szemmel már alig észlelhető lények ábrázolásán keresztül és azáltal, hogy láthatjuk a legapróbb dolgoknak is mennyire örülnek a kuflik (pl. pocsolya, gombaszedés vagy naplemente). Leleményességük pedig azt is megmutatja, hogy a körülöttük már meglévő tárgyakat mi mindenre lehet újrahasznosítani.

A környezettudatosságot nem csak a természet gazdagságát bemutató könyvek segíthetik, hanem azok is, amelyek az ember által létrehozott élettereket, azok felépülését és működését ábrázolják, miközben rámutatnak arra, hogy az általunk teremtett miliő hogyan illeszkedik bele a természetes környezetbe. Remekül szemléltetik e két világ egymáshoz kapcsolódását például Richard Scarry Tesz-vesz város sorozata és Rotraut Susanne Berner böngészősorozata, amelyek leginkább a kisvárosi környezetet elevenítik meg, Ali Mitgutsch: Négy évszak a parkban című böngészőjében a városi zöldövezet, a park kerül a fókuszba. Tom Schamp Ottó-könyvei és a Mindenre képes szótára már a nagyvárosok világát idézik meg, akárcsak Anne-Sophie Baumann Izgő-mozgó nagyvárosa. Ez utóbbi a nagyvárosoknak nemcsak a legváltozatosabb helyszíneit mutatja be az aprólékosan kidolgozott kihajtható és mozgatható füleken, illetve részleteken keresztül, hanem e települések felépülésének sokszorosan rétegzettségét is. Egyik legzseniálisabb oldalpárja e böngészőnek az, amelyik a városlakók kényelmét biztosító közműszolgáltatások rendszerének működését mutatja be. Egy nagyon szemléletes képen jelenik meg a víz körforgása, az, ahogyan eljut a hegyekből a patakokon, folyókon keresztül az ivóvíz a lakásokba, amit majd a csőrendszerek szállítanak az épületek alá és fel a magas házak emeleteire. De láthatjuk itt az elhasznált víz útját is a csatornarendszer és szennyvíztisztítás állomásain át és azt is, ahogyan az visszajut megtisztítva a természetes vizekbe. Hasonló alapossággal jelenik meg a gáz, villany és az optikai kábelek hálózatának a rendszere a forrásoktól egészen a fogyasztó városlakókig. E tablóban az újrahasznosítás lépéseinek bemutatása is helyet kap, azonban érthetetlenül nagy hiányossága ezen összegzésnek, hogy a papír, fém és üveg hulladékok újrafelhasználása mellett miért marad ki épp a műanyag hulladékok kezelése, aminek a kérdése ma az emberiség egyik legnagyobb és legsürgetőbb közös problémája.

Szűkebb értelemben viszont azokat a gyerekkönyveket tekintjük un. „zöld” könyveknek, amelyek konkrétan rámutatnak a bolygónk és a természet sebezhetőségére akár egy-egy helyszínt vagy az egész Föld ökoszisztémáját éríntő pusztítás/pusztulás megjelenítésén keresztül. Közülük többen konkrét megoldási javaslatokkal is élnek arra vonatkozóan, hogy hogyan lehet/kellene megóvnunk a környezetünket a veszélyektől, ezen belül elsősorban az emberi civilizáció okozta rombolástól és így önmagunktól. E történetek rávezetnek arra, hogyan rombolhatjuk kevésbé a környezetünket, sőt mit tehetünk a növény- és állatvilág, illetve a saját túlélésünkért s hogyan lehetünk részesei a bolygó gyógyulásának.

A legkisebbeknek szóló könyvek közül kihagyhatatlan Andrea Gregušová Gréta (2018) című, lenyűgöző illusztrációk által kísért meséje, ami az óceánok mélyére kalauzolva mutatja be a víz alatti élet gazdagságát és izgalmas világát, ahol az emberek szemete miatt egy napon egyre többen betegszenek meg, köztük Gréta, a bálna is. Az állatok összefogásán keresztül figyelmeztet és egyben példát mutat a kötet az emberek számára. Ezt nyomatékosítja az utolsó oldalpáron található összefoglaló arról, hogy hogyan segíthetünk Grétának és a többi tengeri állatnak megóvni az életterüket, vagyis hogyan tudjuk csökkenteni a hétköznapjaink során felgyülemlő hulladékunk mennyiségét, ami végül nagy eséllyel a vizeket szennyezné.

Kihagyhatatlan e sorból Patrick George Szabadíts ki! (2015) című lapozója, ami már a legkisebbeket is megszólítva szembesít az állatok természetes életterével, miközben a szemben levő oldalpáron láthatjuk az állatokat fogságban vagy az ember által ki- és felhasználva. A lapozható átlátszó fóliáknak köszönhetően kiszabadíthatjuk az állatokat a cirkuszból, a medencéből, de újraéleszthetjük a trófeaként falra illesztett vagy szőnyegként kiterített állatokat is. A Szabadíts ki!különlegessége tehát a hiteles ábrázoláson túl, hogy teret és lehetőséget teremt – még ha szimbolikusan is – a cselekvésre, tabuk nélkül szembesít az ember rombolásának eredményével, a szabadság és a fogság, az élet és a pusztulás közötti különbségekkel, de nem utolsó sorban elősegítheti a közös olvasások során a gondolatébresztő családi megbeszéléseket.

Az utóbbi években keletkezett ifjúsági- és gyerekkönyvek közül többen különböző szempontokon keresztül, valós és fiktív tények beemelésével járják körül a környezetünk védelmének kérdéskörét. Majoros Nóra: A torony (2013) című meséjében roppant izgalmas és egyben megrendítő, ahogy egymásba olvadnak az (át)változás és a pusztulás mozzanatai. A mese egy különlegesen gyönyörű archetípusokra épülő mitikus világot teremt, amelyben a bolygó egyszerre testesíti meg az élet forrását és az elmúlást. Ez utóbbi azonban szintén az élet kezdeteihez vezet vissza megmutatva a teljesség körforgását. Az átváltozás rezdüléseit és azok jelentőségét valójában A torony gyerekfőszereplője érzékeli igazán, a tudósok és a miniszterek tanácsa tulajdonképpen az ő nyomdokaiban próbálnak járni a mérőműszereik és a legkülönfélébb találmányaik segítségével. Majoros Nóra meséje érzékletesen szemlélteti, hogy a gyerekek a legfontosabb kulcsfigurái az éppen történő változásoknak és az emberiség túlélésének.

Lakatos István Dobozváros (2012) című meseregénye elsőre egy disztopisztikus világot teremt, ami mégis napjaink egyik legfontosabb környezetszennyezési problémáját modellezi le. A regény főszereplője egy Zalán nevű kisfiú, aki egyik reggel azzal kénytelen szembesülni, hogy minden megváltozott körülötte. Kiderül, hogy a dobozvárosiak fokozatosan minden élőlényt és mindent kicserélnek műanyag utánzataikra, így nemcsak Zalán szüleit, hanem még a felhőket és a tengereket is. Egy Székláb nevű öregember veszi pártfogásába a kisfiút, Zalán az ő segítségével kísérli meg kiszabadítani az igazi szüleit a többi fogvatartottal együtt, miközben tulajdonképpen az ő kezébe kerül a lehetőség, hogy megmentse a bolygó élővilágát.

Szabó Róbert Csaba Vajon Nagyi és az aranyásók (2017) című regénye az Erdélyi-érchegyég egyik neves, a római korból származó településének közelmúltbeli történetét dolgozza fel, ahol ciános eljárással termelték volna ki az aranyat, elpusztítva a települést és a környezetét. A nagy méretű természetrombolást végül a közösségi összefogásnak köszönhetően sikerült leállítani. Szabó Róbert Csaba regénye ötvözi a valós elemeket és a fantasztikum eszközeit. Gyerekek számára is érthetően és hitelesen mutatja be az újból megnyitott aranybánya történetén keresztül a mohóság és a mindent elsodró kapzsiság ütközését a valódi értékekkel, az igazi kincs megtalálásával és megőrzésével. A történet szembesít a bányászváros virágzásával és elpusztításának történetével. A főszereplők természetesen itt is a gyerekek, a nyári vakációra nagymamáikhoz érkező Ferkó és Zsuzsi. A gyerekeknek nemcsak Ferkó elrabolt nagymamáját kell megmenteniük, hanem a pusztulásra ítélt várost és a hegyet is a lakóival. A fordulatokkal és izgalmakkal teli kalandos nyomozásuk során ébrednek rá, milyen hatalmas ereje van a jól feltett kérdéseknek és az összefüggések megtalálásának. Látniuk kell, néha milyen kevés választja el a jót a rossztól, s hogy azok olykor egy tőről fakadhatnak, akárcsak a meseregény kulcsfigurái: Kérdőjeles Manó és Felkiáltójeles Manó.

Dunajcsik Mátyás A Szemüveges Szirén (2016) című meseregénye az előző regényekhez hasonlóan érzékenyen mutatja be az ember és a természet sebezhetőségét. Atalanta a világvégi, apró sziget világítótornyában élő kislány feledhetetlen kalandokba keveredik miközben megpróbál megmenteni és a szüleihez visszajuttatni egy kismadarat. Atalanta, a két szerelmes bálnavadász és a szellemként visszajáró tengerészek története(i) remekül szemlélteti(k), hogy olykor a legapróbb tettel, például egy madárfióka vagy a tengerek hatalmas lakóinak, a bálnáknak a megmentésével valójában saját világunkat és jövőnket menthetjük meg.

E könyvek sorából nem hagyhatjuk ki a Móra kiadónál 2018-ban megjelent 2050 – Ifjúsági novellák a jövőről című antológiát, melynek írásai több oldalról járják körül a kamaszok 33 év múlva lehetséges mindennapjait. Izgalmas és alapvetően egységes látleletet adnak a kötet egybegyűjtött novellái a jövőről. Nemcsak a gépek és a technika térnyerése visszatérő motívum például a családtagokká váló droidokon keresztül, hiszen szintén előtérbe kerülnek e novellákban napjaink égető környezeti kérdései és azoknak a lehetséges majdani következményei. Egyszerre mutatják meg kendőzetlenül, olykor az irónia és humor frissességét sem nélkülözve, az emberi tudás nagyságának eredményeit, illetve az ember mohoságából és felelőtlenségéből fakadó veszélyeket, amibe kikerülhetetlenül sodorja magát az emberiség. Elgondolkodtató panoráma ez arról, milyen is lesz várhatóan 33 év múlva a családok és gyerekek élete.

A következő két kötet nem csak érinti vagy egy-egy vetületét mutatja meg a környezettudatos gondolkodásnak, hanem több oldalról is körbejárják e kérdéskört, felfejtik a soktényezős összefüggések rétegeit, gyerekek számára is elérhető és érthető megoldási javaslatokat és tanácsokat kínálnak. Gévai Csilla Amíg megváltjuk a világot (2018) című könyve a Pagony kiadó „olvasni tanulok”-sorozatának kiadványaként a környezetvédelem témáját emeli a középpontba. Az általános iskolás Doma egy hetét követhetjük nyomon, aki ökoiskolába jár, ahol épp környezetvédelmi hetet tartanak. Gévai Csilla kötetének erénye, hogy a főszereplő kisfiú élménybeszámolóin keresztül mutatja be a gyerekeknek a környezetvédelem globális problémáit, megtanítja őket a szelektív hulladékgyűjtés alapszabályaira, illetve a szemét összeszedésének és a használt tárgyak újrahasznosításának fontosságára. Eközben roppant fontos, ahogy ütközteti magáról a környezetvédelemhez való viszonyulásról a gondolatokat. Doma például SZUPERHŐSnek tartja a környezetvédőket, akik SZUPERTITKOSak és SZUPERZÖLDek. A kötet azonban finoman rávilágít arra, hogy e viszonyulás valójában zsákutcába visz, hiszen e fogalmakra épülő retorika heroizál és pont a tényleges tettektől tart távol. Bali bácsi, a kisfiú tanára viszont a hétköznapi feladatok elvégzésének módjában és az összefogásban látja a környezettudatosság és a környezetvédelem sikerének kulcsát. „A legnagyobb titok egyetlen szó: EGYÜTT. Csak akkor tudjuk megmenteni a Földet, ha megértjük, hogy a különbségek helyett a hasonlóságokat kell figyelnünk. Teréz anya egyszer azt mondta: ha mindenki tisztára seperné a maga portáját, az egész világ tiszta lenne. Ezért mondom én is, hogy együtt kell megmentenünk a Földet.” – árulja el a titkot az osztálynak Bali bácsi miközben azt is kihangsúlyozza, hogy nem kell felnőttnek lenniük ahhoz, hogy környezetvédők legyenek. (20-21.) A kötet nem rejti véka alá, hogy szorít az idő, mégis reményekkel tölti el és cselekvésre ösztönzi az olvasót miáltal azt hangsúlyozza, hogy összefogással és közös erővel célt érhetünk. A szerző Bali bácsival mondatja ki, hogy a „kit érdekel?” helyét ideje átvennie a „ki, ha nem én?” kérdés. (35.) Bali bácsi szavainak hitelességét erősíti Doma apukája által emlegetett Boyan Slat neve, annak a holland fiúnak, aki feltalálta a világ első óceántisztító szerkezetét. Neve egyben azoknak a fiataloknak is a szimbóluma, akik valamilyen kiemelkedő találmányuk vagy újításuk révén hozzájárultak környezetünk védelmének hatékonyabbá tételéhez, mintegy megmutatva, hogy a gyerekek és fiatalok is milyen fontos szerepet tölt(het)nek be a környezetünk és bolygónk védelemben.

Az Amíg megváltjuk a világot főbb gondolatai már fellelhetőek Gévai Csilla első kötetében, a Nagyon zöld könyvben, ami először 2011-ben, az új, átdolgozott kiadása pedig 2019-ben jelent meg. Kétségtelen, hogy Gévai e kötete kiemelkedik a gyerekeknek szóló magyar nyelvű ökokönyvek közül, annak ellenére, hogy közel sem mondható hibátlannak. Tulajdonképpen ami az erénye részben az is a forrása a gyengepontjainak. Egy gyerekeknek szóló ismeretterjesztő könyv, ami érezhetően nagyon fontosnak tartja a személyességet. Gévai Csilla a könyv szerzője és egyben illusztrátoraként nemcsak közvetlen hangon beszél a környezettel kapcsolatos kérdésekről, hanem saját élményekkel és tapasztalatokkal is alátámasztja az állításait. Másrészt a kötetben több helyen megjelenő interaktív rajzos feladatok és kérdésfelvetések teret adnak a gyerekolvasók ötleteinek és cselekvésre ösztönzi őket, így személyessé is teszi a környezetvédelmet a könyvet olvasó gyerekek és szüleik számára. A kiadó által nyolcéves kortól ajánlott kötet nyelvezete és retorikai megoldásainak minősősége tehát hullámzó, miáltal a narrátor időnként kiesik a szerepéből ahogy a gyerekeket megszólítja. Olykor már-már gügyögő hangon szól, máskor erősen átitatja a didaktikus hang vagy éppen túlbeszél egy-egy problémát, de van, amikor mintha mégsem gyerekekhez szólna. A személyességhez hasonló a pillanatnyiságnak és a jelennek a hangsúlyozása, ami indokolt a bolygónk aktuális állapota és a környezetünk védelmére irányuló feladatok és lehetőségek ismertetése, illetve összegzése szempontjából, azonban érthetetlen, hogy a kötetben miért lenne szükséges majd minden „épp” és „éppen” szót vastagítással kiemelni (összesen harminchatszor), egy helyen pedig a „hogyan”t. E mozzanatok megakaszthatják és elterelhetik az olvasó figyelmét. Ezek ellenére mégis kétségtelen, hogy a Nagyon zöld könyv egy igen fontos mű, aminek minden családban ott lenne a helye.

A tizenhárom fejezet alcíme egy-egy kérdő névmás, amit az alcímek pontosítanak. E kérdések tartják mozgásban a környezetünk sokszorosan összetett tényezőinek és rétegeinek a felfejtését. Előtérbe kerülésükkel pedig a kötet rámutat arra is, hogy az összefüggések fel/megismeréséhez kulcsfontosságú, hogy kérdezzünk, ami egyben a párbeszédnek is az alapeleme. A kérdések segítségével egy folyamatosan mozgásban levő objektíven keresztül láthatjuk környezetünk egy-egy részletét (pl. a troposzférától az exoszféráig, az amerikaiak ökológiai lábnyomától a magyaron át a kenyaiig) távolról és közelről egyaránt, hogy így a különböző nézőpontokat is megismerhessük.

Gévai Csilla kötete valójában egy remek családi könyv, ami egyszerre szólítja meg a gyerek és felnőtt olvasókat, ami kiváló beszélgetések kiindulópontja lehet a környezetről, a teendőinkről és segíthet közelíteni a gondolkodásunkat a környezetünk védelemről. A gyerekeket számos tudományos fogalommal ismerteti meg, megmutatva nekik a természet- és társadalomtudományok, illetve technológiák világának gazdagságát, de segít elmélyedni is azok apróbb részletek között. Olyan fogalmak kerülnek terítékre, mint például: ökológiai lábnyom, klímaváltozás, fenntartható fejlődés, passzívház, felmelegedés és éghajlatváltozás. A kötetnek szintén erénye, hogy a jelenbeli állapotok bemutatása mellett történelmi áttekintést is kapunk a múlt és a jelenbeli problémák összefüggése kapcsán, illetve törekszik a kötet a jövő lehetőségeinek a számvetésére is. Remekül szemlélteti általuk a folyamatokat és a bolygó örökösen mozgásban levő változásait. Arra ösztönöz, hogy keressük az összefüggéseket és felismerjük, hogy valójában egy olyan hatalmas, élő rendszer részei vagyunk, amiben minden mindennel összefügg. Nagyon zöld könyv rámutat arra, hogy az ember leleményessége, kreativitása és találmányai révén ugyan kiemelkedik és ma már fontos alakítója a változásoknak, éppen ezért globálisan tartozik felelősséggel tetteiért, másrészről alapvetően mi is csupán elemei vagyunk a Föld élettörténetének, ami folyamatosan változásban van.