Hazamenni egy félbehagyott mondatba, ilyen érzés megérkezni a tállyai írótáborba. A három napos esemény alatt minőségi szakmai programok mellett, igazi közösségi élmény várja a pályázókat. Egy dolog van, ami minden érkezőben közös, erős szálakkal kötődnek Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéhez. A verseket és prózákat Kulin Borbála és Kürti László, a Vörös Postakocsi szerkesztői választják ki a beküldött pályamunkák közül.

Már 3 éve vagyok visszatérő résztvevő ebben a táborban, és mindig színvonalas, eseménydús élményben volt részem. A meghívott vendég idén Szabó T. Anna, költőnő volt, aki férjével, Dragomán Györggyel érkezett az eseményre. Az első évben Kemény Istvánnal, tavaly pedig Tóth Krisztinával volt szerencsénk megismerkedni. Egy érdekes beszélgetés erejéig mindketten válaszoltak a kérdéseinkre, melyek főleg a pályakezdés, az önismeret, illetve a szövegek keletkezésének folyamatát érintették. Ezután Szabó T. Anna, aki előzetesen tanulmányozta a beküldött pályaműveket mindenkinek adott egy bátorító visszajelzést. Az estét közös borkóstolással zártuk a közeli Dugovics Pincészetben, melynek során megismerhettük a helyi kultúra különleges ízeit. Az itt folytatott kötetlen beszélgetések összekovácsolták a társaságot, valamint meghívott vendégeinkkel is elmélyíthettük a kapcsolatot. A szállásra visszatérve úgy döntöttünk tartunk egyfajta mini-műhelyt, így körbe ülve mindenki felolvasta a beküldött verseit és novelláit. Külön kiemelném, hogy mennyire őszinte és közvetlen az itt kapott kritika hatása, melyben nincs jelen az öncélú irigység, sem a versengés, csupán a jobbító szándék.

A második napot a Bagolyvár Pincészet finom reggelijének elfogyasztása után aktív műhelymunkával folytattuk, melyben az előzetes feladat során született verseket és prózákat javítottuk. A véleménymondás szabadsága mellett minden kör végén szavaztunk a legjobb három műről, így a tábor végén demokratikusan osztják ki a díjakat. Kulin Borbála és Kürti László kedvesen, humorosan, és szakmailag kritikusan irányították a csapatot, illetve olyan technikákat osztottak meg, melyekkel önállóan is folytathatjuk az utat, amire ráléptünk. A szakmai programok mellett pihenésre és nagy sétákra is volt időnk, melyek közelebb hozták az embereket, lassan barátságok szövődtek. A próza és a versműhely egy idő után egybefonódott, így sokféle stílusú és hangulatú szövegélményt megtapasztalhattunk. A napot műveink felolvasásával zártuk, hogy gyakoroljuk a közönség előtt való szereplést, és ne szeppenjünk meg az izgalomtól.

A harmadik, egyben utolsó napon egy nagy közös műhellyel zártunk, ahol kiosztottuk a műhelymunkák első három helyezettjeinek díjait. Sajnos ezt az öröm mellett mindig körbe lengi egy enyhe szomorúság is, mert tudjuk, hogy együtt eltöltött közös időnk hamarosan véget ér.

Mit adhat számodra ez az írótábor? Jó szakmai közösséget, találkozási lehetőséget a kortárs irodalom nagy alakjaival, új barátságokat, őszinte kritikákat és persze önismeretet. Ha nem tudod, hogy elég jó vagy-e, mennyire egyedi a hangod, hogy mi is legyen a következő lépés, ha az írást magányos erődnek tartod, akkor itt a helyed. A legmarkánsabb élményem ugyanis mind a három tábor alatt az volt, hogy belépsz egy baráti társaságba, akik szeretnek és tudnak is írni, és elfogadnak olyannak, amilyen vagy. A vezetők, Kulin Borbála és Kürti László szakmailag és emberileg is támogatóan lépnek fel, és nem csupán a tábor alatt, hanem az év további részében is publikálásra bíztatnak minket és segítenek a szövegeinkkel.

Záró soraimban köszönetet szeretnék mondani társaimnak a Tállyán töltött napokért, a Vörös Postakocsi főszerkesztőinek a lehetőségért, a meghívott vendégeknek a szakmai biztatásért.