Hangszerű vers költészet Kakjára, kizárólag hangos olvasásra

Írásból Kak-írus, vírás. Költészet apjából sír-rívás.
Semmi nem az, aminek elsőre látszik.
És semmi az még másodjára is. Játszóra vesszük a látó figurát.
Kakon az ég alja sírus, sírvás.

Az összes rokon nyelvet mától kezdjük rokonnak érteni.
Azt is, hogy a látszat milyen nyelveken csal,
s kiket milyen mélyen bánt.
Nem tudom, a kikeket szó helyes-e,
inkább azt írtam volna ide.
Itt volna ideje kérd. (ez a kérdezni rövidítése),
milyen mélyre, ha ír, s vár-e, ha ránt.

Haránt a rív olvasható-e még, rézsút hogyan dől,
rézsehordó nők állják-e utadat hosszan a nyelvben.
Rokonok állják-e inkább utaid,
rövidítve fizetik, ha hazamersz jönni.
Nem tudom, hogy a hazamersz az egy szó-e.

Megvírják helyetted a megvárni valót,
meg a sírnit a vírnivel együtt, a rokonokról van szó,
elsírják még ma helyetted pótkönnyeiket.
A kérdőszócska kérdőszó-e csak.
Egy-egy pótkönyv beáll-e időtöltésre még,
hogy a folyton növekvő ár idebenn ne fenyegessen.
Rís, rív, irkál, íris, az idő ezen múlásokkal értetlenül fenyeget.
Ösztönöd, a túlélési, előbb-utóbb kényszer lesz,
vírsz, mélyről jöttnek hitt semmiken morgolódsz,
srégen vagy bezárva, játszásiból,
itthonnak hitt otthonodba. Sírás lesz a vége, rívja anyám,

sírja e mondást erre-arra. Sívásnak értem, ha ma mondja,
rívásnak, ha holnap. Maholnap rí, vír, sírá.
Kak-apját életben hagyják a rokonok.
Elsőre azt gondolom,
hogy másodjára vehetjük látszóra a játszó figurát.
(A játszó lehetne a látszódás idő előtti rövidítése.
Lehetne csak.
Sírvszva kakísz, rívszva vírsz.
Az írás ma nyelvtúró. Holnap nyelvtörő, közbeeső idő nincs.