Mély megrendüléssel fogadtuk a hírt, hogy barátunk, Drótos Richárd, a Vörös postakocsi folyóirat korábbi munkatársa tegnap délután tragikus hirtelenséggel elhunyt.

Ricsi a kezdetektől, 2007 óta volt a szerkesztőség munkatársa, a lap állandó szerzője. Többnyire tárcákkal, kritikákkal volt jelen, melyeken keresztül egy éles, a közélet és a körülöttünk lévő világ minden rezdülését érzékenyen és aggodalommal figyelő, kritikus szellemet ismerhetett meg az olvasóközönség. 2013-ban az ő írása, „Azért, mert cigányok” címmel írt jegyzete is hozzájárult ahhoz, hogy A vörös postakocsi szerkesztősége nyerte el a litera.hu netnapló-díját. Széles látókörét, állandó vitakészségét, felkészültségét és jobbító szándékát lapunkban megjelent írásai is bizonyítják: a magyarországi cigányság helyzetétől kezdve az oktatás, az élővilág-védelem, a lombik-vitatémáin át a migrációig érvelésre és írásra késztette minden olyan téma, amely kapcsán az elesettekért vagy elnyomottakért szóval, betűvel tenni lehet.

De Ricsinek nem csak az igazságérzete volt hatalmas, humorát is számtalanszor élvezhettük a felolvasóesteken. Olyan ember volt, aki egy Krúdy-hommage-t képes volt ezzel a mondattal megnyitni: „Kezdő szónokoknak szokták tanácsolni: mindig kezdd valami személyessel! Hát jó, legyen: baromira utálom olvasni Krúdyt.” Legutolsó lapunkban megjelent írásával Bödőcs Tibor paródiakötetéről közölt kritikát.

Alig hisszük el, hogy az utolsó nevéhez kapcsolódó írás ez a mostani nekrológ.

A vörös postakocsi folyóirat minden korábbi és jelenlegi szerkesztője és munkatársa fájó szívvel búcsúzik most Tőled, Ricsi.
Nyugodj békében, barátunk!