Ha jól emlékszem, kilenc- vagy tízéves lehettem akkor. Nyári szünet volt és persze minden nap azt csináltam, amit akartam, de volt egy nap, ami mégis más volt, mint a többi.

Szüleimmel a kertvárosban laktunk, ahol a környékbeli srácokkal barátkoztam. Közülük is volt egy, akivel a legtöbb időt töltöttem, Johnnynak hívták. Pont a mellettünk lévő házban lakott, így gyakorlatilag minden nap együtt tengettük a szabadidőnket. A többi fiúval az utcánkban sokat fociztunk. Két szemben lévő ház kerítése volt a kapu, így minden lakó utált minket, nekünk meg rendszeresen odébb kellett állnunk, ha elzavartak, vagy eltörtünk egy-két lécet a kapura lőtt bombákkal.

Azon a napon is – mint általában – később keltem, mint a többiek, az aszfalton pattogó bőrlabda, valamint a gólok utáni fémes kerítés- és postaládazörgés zaja keltett fel. Gyorsan felöltöztem, reggeliztem és csatlakoztam a játékhoz, persze arra az oldalra, ahol Johnny is volt. Szinte mindig mi nyertünk, jó csapatot alkottunk. Egy-két meccs után én és Johnny bementünk hozzájuk. A szülei nem voltak otthon.

– Nézd, mit szereztem! – mondta lelkesen, íróasztala fiókjából egy kis alufólia tasakot vett elő.

– Mi ez? – kérdeztem.

– Fű! Bricktől vettem öt dollárért.

Brick nagyon menő srácnak számított, afféle gengszter volt a kölykök között. Kicsit idősebb volt nálunk, talán tizenkettő lehetett és az terjengett róla, hogy ő már megdugta Sylvia Liptont, a suli legdögösebb csaját, aki a visszabukások miatt akkor már tizennégy is elmúlt és mégis egy suliba járt velünk. Brickhez fordulhattál bármikor, ha szilveszterre petárdát, szülőktől sunyiban elemelt cigit, sósborszeszt, vagy sütéshez használt alkoholtartalmú rumaromát akartál venni. Igazi beszerző volt.

– Szívjuk el? – kérdezte Johnny.

– Szívjuk – mondtam nem túl lelkesen, hiszen nem tudtam, mit várjak az egésztől. Ennyi idősen semmit nem tudtam még a drogokról, csak azt, hogy nagyon vagány dolog beszívni és csak az idősebbek csinálják.

Johnny szülei szüntelenül bagóztak, így nem lett volna nehéz dohányhoz jutni, de mivel nem voltak otthon és magukkal vitték a cigit is, kénytelenek voltunk elnyomott csikkek maradványaiból összekaparni egy kevéskét a hamutálból. Johnny az ujjaival összemorzsolta a füvet, ami olyan barna volt, hogy szinte semmiben sem különbözött a dohánytól, amit hozzákevert. Ekkor még nem tudtuk, hogy valószínűleg át lett verve és csak ízesített pipadohányt adtak el neki. Kitépett egy lapot az egyik vonalas füzetéből, elkezdte sodorni, én meg csak álltam ott és csodálattal figyeltem, hogy úgy csinálja, mint egy profi drogos. Nagyon menő volt. Kissé szégyenkeztem is, hogy én nem tudok semmit az egészről, de úgy voltam vele, majd belerázódok.

Amikor elkészült a cigivel, kimentünk a garázs mögé, ügyelve arra, hogy a kerítésen amúgy könnyedén átlátni tudó szüleim ne vegyenek észre semmit és rágyújtottunk. Persze mindketten erősen köhögtünk, fiatal szervezetünk így reagált a számára addig ismeretlen anyagra.

A spangli befejeztével mindketten szédülni kezdtünk, mely érzést egy kis placebo-hatással megspékelve annak tudtunk be, hogy mi bizony be vagyunk tépve. Nem röhögtünk, nem voltunk vidámak, nem éreztünk lebegést, egyszóval semmilyen jelet nem mutattunk arra az állapotra, amelyben az akkori ismereteim szerint betépve lennünk kellett volna.

– Akarsz szexfilmet nézni? – kérdezte Johnny. Így hívta a pornót, ami egy másik olyan dolog volt az életünkben, amiről akkor még fogalmunk sem volt. Nem válaszoltam, de mint kiderült, nem is kellett. A kérdés költői volt, így mikor beértünk a nappaliba, Johnny már nyitotta is az egyik szekrényt, ami tele volt másolt videókazettákkal. A szépen felsorakoztatott nyolcvanas és kilencvenes évek akciófilmjeinek általa jól ismert rejtekéből (egész pontosan a Rambo III. mögül) elővett egy kazettát és a kezembe nyomta. Tévéből felvett, üres borítójú szalag volt, címkéjén ez állt: „Szexolimpia”.

Sietve tette be a lejátszóba, láttam rajta, hogy már alig várta ezt a pillanatot. Bár engem még nem foglalkoztatott annyira (pedig csak két évvel voltam fiatalabb nála), azért kíváncsi voltam, milyen is a pornó. Sokkal inkább amiatt, mert érdekelt mi az, amit a szülők elrejtenek előlünk. Ez adott izgalmat a dolognak.

A szemcsés, NDK-ból behozott, rossz minőségű szalagon női és férfi alakok rajzolódtak ki dugás közben, a sistergő hangsávon pedig a német mellett magyarra narrált nyögés is hallatszott. Mindössze tizenöt percet néztünk a filmből, mégis olyan hatással volt ránk, hogy órákig tartó merevedésünk lett tőle.

– Gyere, mutatok valamit! – mondta Johnny. Felmentünk a szobájába, ő pedig a szekrény mögül egy babát vett elő. Azt a fajtát, aminek szivaccsal tömött teste van, de műanyag végtagjai és feje. – Ezen szoktam gyakorolni.

– Mi? – kérdeztem vissza.

– Ezen szoktam gyakorolni – ismételte, majd fejjel lefelé fordította a babát és felhajtotta a szoknyáját. – Nézd!

Egy lyuk volt vágva a baba anyagán, a két láb között. A lyukon keresztül láttam a baba testének töméséül szolgáló szivacsdarabokat.

– Ezen? – kérdeztem meglepődve.

– Persze. Muszáj gyakorolni, hogy mire igazi csajjal kerülsz össze, tudd, hogy mit kell csinálni. Közben a párnán gyakorlom a smacizást.

– Aha.

– Gyere, csinálunk neked is egyet! – mondta. Átmentünk a szomszéd szobába, ami a húgáé volt. Rögtön az ajtó mögött mindenféle babák és plüssállatok sorakoztak, különféle színben és méretben. – Válassz egyet!

– Nem is tudom – válaszoltam egykedvűen, kicsit zavarban éreztem magam.

– Ez jó lesz – fogott meg egyet Johnny, majd visszamentünk az ő szobájába. Egy ollóval lyukat szúrt a baba lábai közé, majd körkörös mozdulatokkal tágítani kezdte azt, közben rám nézett. – Mekkora farkad van? – kérdezte.

– Kábé, mint a tied – mondtam, ő meg megcsinálta ugyanakkorára a lyukat, mint a másikon és a kezembe nyomta a babát. Néztem a fejjel lefelé fordított játékot. A lyukon át láttam, hogy ebben nem szivacsdarabok voltak, hanem fehér, összesodort hajcsomókhoz hasonló pamacsok.

– Gyerünk, vigyük el őket randizni és dugjuk meg őket! – Johnny csókolgatni kezdte a babát, aztán elfordult, elővette és elkezdte csinálni. Én csak álltam ott a babával a kezemben, a pornó miatt továbbra is merevedésem volt, de nem akartam megdugni a játékot. Hallottam, ahogy a hátam mögött Johnny liheg és nyögdécsel, én meg csak várakoztam szó nélkül, közben a babát néztem. Műanyag arcát bámulva, műanyag szemeibe nézve az jutott eszembe, hogy a baba készítői biztosan nem gondolták, hogy valaha fiatal fiúk lyukat vágnak majd rá, hogy megdugják. Úgy képzelhették el, mint egy pár éves kislány tökéletes karácsonyi ajándékát, amit kibontva könnyek csordulnak a szemébe és a babát ölelve jár-kel majd mindenhova. Eteti majd, öltözteti, teadélutánokat játszanak… A babák is valószínűleg erre gondolták magukat hivatottnak, most meg itt vannak két kangörcsös fiú szobájában elrabolva, vágott pinával a lábuk között és egyikőjüket Johnny éppen most keféli meg pelyhes, alig érett farkával.

Hallottam, ahogy barátom egyre gyorsabban liheg, kapkodja a levegőt, szinte zihál, ám ezzel egy időben zajt hallottam a földszintről. Balsejtető zaj volt ez, a bejárati ajtó nyílása és már hallottam is a szülőket.

– A szüleid! – mondtam gyorsan, erre ő kirántotta a farkát és felhúzta a nadrágját.

– Gyere! – mondta, majd kivette a kezemből a babát, amit a sajátjával összefogva indult meg a húga szobája felé. Odaérve gondosan visszahelyezte őket a helyükre, majd épp elindultunk volna kifelé a szobából, amikor belépett Agnes, Johnny kishúga. Fiatal lány volt még, olyan hét éves lehetett.

– Mit csináltok itt? – kérdezte.

– Semmi közöd hozzá! – válaszolta Johnny agresszívan. Ekkor láttam a lány arcán, hogy mintha eszébe jutott volna valami, tekintete egyből a babákra irányult.

– Elloptatok valamit? – kérdezte, majd hirtelen a babák felé kapott, hogy ellenőrizze a létszámukat. Ebben a pillanatban Johnny megragadta a húga karját és olyan erősen csavarta a háta mögé, ahogy egy fiúval tenné. A lány nagy meglepetésemre nem sikított, csak nyögdécselt a fájdalomtól, de ezt leszámítva nagyon jól tűrte. Tudtam, hogy hozzá van szokva bátyja bántalmazásához, régebben el is volt törve a karja emiatt. – Ááá, a fájós karom! – mondta végül, mikor a művelet elérte a fájdalomküszöbét.

– Engedd már el! – mondtam nyugodtan, próbálva menteni a kiszolgáltatott lányt, de Johnny nem tágított. Egy pillanat alatt kezet váltott és most Agnes másik karját tekerte hátra, majd lenyomta őt az ágyra, közben büszkén mosolyogva nézett rám.

– Menjünk! – mondta diadalittasan. Kivonultunk a szobából és átmentünk a másikba. Pár perc sem telt bele, már hallottam is a szomszéd ajtó nyílását és azt, ahogy Agnes rohan le a lépcsőn, közben üvölt a szüleinek:

– Anya, Johnny már megint lyukat vágott a babáimra!

Vártam a családi balhét, de nem történt semmi. Johnny szülei Agneshez hasonlóan hozzászoktak már a fiú marhaságaihoz, aki hajlamos volt minden elvártnak az ellenkezőjét cselekedni és persze ebbe belerántotta a körülötte lévőket is. Végül a nagyanyja lépett be a szobaajtón.

– Johnnykám, miért teszed tönkre Agnes játékait? – kérdezte kedvesen.

– Kopj le, nagymuter! – válaszolta Johnny, a középső ujját mutatva. Lenyűgözött ez a lazaság és mosolyt csalt az arcomra. Ő volt a legjobb barátom.

Hazamentem és a szokásos esti családi filmezést hanyagul lekoptatva cipeltem át az ágyneműm Johnnyék házába. A nappaliban láttam a szülőket, az apa a kanapén fekve dohányzott, sörözött és a tévét nézte, az anya pedig egy fotelben ült és fejcsóválva varrogatta a babákat. Agnes a karfán kuporgott, fejét anyja vállára hajtva figyelt és várta, hogy a játékok visszanyerjék eltékozolt ártatlanságukat. Mi a vendégszobában ágyaztunk meg magunknak, ahol kis idő múlva a szomszéd szobában lakó nagymama által tökéletesen játszott zongoraszóra aludtam el abban a tudatban, hogy fiú helyett most már férfi vagyok.