At tenshun, at ease*


Ha a kérésére egy lépést teszek
jobbra és a kezemet előttem
összekulcsolom, védtelenné
aláz, hogy amit kér

betartom, Önt pedig megilletődötté,
mert az erényeink apró díszítéséül
szolgáló szertartások, amiket
felelőtlenül elvégzünk, végezetül önmagunkra

árnyékukban kushadó vadakként
emlékeztetve nem engedik lehunyni
a szemünket, akkor sem, ha kiszárad,
mint a patakmeder,
csak egy pillanatra, hogy le kelljen

kötnie annak, aki aludni mer,
hogy a hálóterem a hozzánk hasonló látnokok
kifordított szeme fehérjévé változzon át
és feketévé a szemkötőnkből;

bár a lábunkat még nem kötik össze és
az államat még nem kötötték fel,
és még a tükörben is mozoghatunk, mint a
fák, a száraz bokrok, ha a kertre figyel

a párkányon, uram, egy sor csont, halvány fríz
– a bennünk rég megkopott
at tenshun, at ease.

* „At tenshun!”, „At ease!”, angolul katonai vezényszavak, a komornyikok képzésénél is használják őket, jelentésük: „Vigyázz(ba)!”, „Pihenj!”.

Vörös oszlop

manibus o date lilia plenis[1]

/Dante: Isteni színjáték, Purgatórium, XXX. 21,
Vergilius: Aeneis, VI. 883

Csak annyit mondok, hogy ez volt a
feladatom és a virágok árnyékába
képzellek téged, bár törékenyebb és erősebb
sem vagy a természetnél, mely

válaszul követ, aggódásul nekem hagyva egy
csalitot, amit benő a galagonya, a tűztövis,
az akác, nem tudva elfedni a határaimat,
mélyebbre vetve eddig vittelek.

Már helyettem csak árnyékuk bólogat,
üdvözöl, mint hátamon a nap –
elszökik mögüle, ha a falnak vetem, a fény.
Mind olyan önfeledt, amilyen most én,

csak az figyelmeztet, hogy nem beszélhet rólad
elöljárómként egyetlen halott sem,
ezért csak röviden állok itt pihenve,
míg galagonyateát szíverősítőnek

nem készítek – levéleres varratai
alatt éjjel testünk fehéren zizeg, él.


[1] „Hintsétek telt kézzel a liliomot.”