Ruhák

Nincsenek új ruháim
Elhasznált gönceim tovább
rongyolódnak foszlanak ahogy
én is – tovább és szét
De a látszat ellenére sem
lustaság sem megfáradás
leginkább spórolás nincs ebben
Mindösszesen konzerválom
kései ifjúságomat – időszakokra
persze De valahogy És legalább
A megtartott göncökben őrzöm
meg magamat magamban –
olyannak
Kimentek a divatból aztán
egy idő után megint divatba
jönnek
Majd velem együtt
visszahullanak
a megszokott avíttságba
Vissza és megint – megint és vissza
Csak én vagyok állandó mert
nekem bennük olyan jó az egykori
és olyan jó a mostankori a holnapi
Így leszek a ruháimtól mindenkori