Vakációzó lány

A redőnyön át a reggeli nap
sormintát vetít az éjszínű falra.
Beszélgetésre és konyhai zajokra ébredek,
édesmama főz.
A fekete cica sámlin nézelődik,
tányérban kakaóba aprított kenyér, a reggeli.
Édespapa szokott helyén az asztal végén
cigarettafüst ujjai közül vándorol, harákol,
és engem néz.
Vajon látja-e a lányát bennem,
ki éhesen, naptól lebarnulva várom az új kalandot,
Bundáshoz rohanok és a fészekből tojást szedni,
a poros földúton a kékszeművel a tóhoz szaladunk,
letépjük a mező sárga boglárkáját
vagy egymás arcába fújjuk a pitypangot,
mezítláb focizunk a nagyfiúkkal,
kismacskát pesztrálunk a fészer alján,
vagy csak hallgatagon fagyit majszolunk,
de nekem nem jut eszembe, ami nekik,
a lányuk huszonnyolc évesen.

Orgazmus
Stark István ’Metamorphosis’ című képére

Fekete folt, igazán csak egy pillanat,
mint két üzenet közt a pittyenés,
Lebeg köröttem a te
és körülötted lebeg az én.
Széttört kosár az életünk,
láthatóvá válik az érhálózat,
valamiféle erős szövet a szív, a hüvely, a lüktetés.
De a szó ott reked a nyakcsigolyák tövén,
Azt hihetjük, egy pittyenés az egész
tudatvesztett monológ a ködben.
Igazából érzékelem kezem
tested és erős hátadat,
agyam jegyzeteket készít rólad
szagod jó, hónaljad izzad,
még kábultan markolod csípőmön a húst,
már feloldódni látszik a fekete folt
nem agyunk, hanem szívcsúcsunk helyén.