Lady Chatterley a pohár fenekére néz

a harmadik pohár után egész
jól elbeszélgetek magammal,
olyan komfortos vagyok, én meg
a neurózisaim, szevasz, de jó,
hogy jöttél! hogy? naná! még
termékeny vagyok, hogy mennyire
az a kisszobában megtekinthető,
ezt hívják úgy, hogy természetes
szaporulat, két és fél évente, mint
a hidegzuhany, folyosó, ágy,
szülőszoba, ugyan, nagy ügy,
még jön a folytatás, csak szűk
tíz évre tedd talonba magad,
mire kijuthatnál, úgysincs hová,
a férj is itt marad, szobanövény
az ablak alatt, dőlj hátra és
nyugodtan idd le magad, nem
kéri számon senki se szobád
falán a barlangrajzokat, se azt,
hogy ki ütötte le a mammutot,
míg van mit enni, de szép élet ez,
kár, hogy jóformán csak ennyi.


Lady Chatterley elbeszélget a vetélytársával

Nem képes rá, a biológia
tette ilyenné kódolását sajnos,
te képzelheted, hogy na végre, majd most,
lenyugszik biztos, ha lesz egy fia,

de nem fog, romló a statisztikája,
csak az nem látja, aki vak, süket,
ő addig tesz majd újabb esküket,
míg seggén rengve nem leng majd a hája,

te sem tudod, én sem tudom, miért kell,
ahelyett, hogy jól tökön rúgnám térddel,
miért dobálom magamat alá,

magam sem értem, mégis újra vártam,
hogy egyszerűen széttegyem a lábam,
és ne keressek indokot se rá.



Lady Chatterley utánad int


A külső zsebedbe tettem,
de ne aggódj, visszahajtottam
és gondosan lesimítottam a
zsebfedőt, a zakódon egyetlen
ránc sem fogja mutatni –
gyűrődés nélkül mehetsz
ki az ajtón, vár az iroda,
a magas támlájú fotel,
kényelmesen hátradőlve
fogadhatod az eléd járulókat,
térden csúszik, ha akarod,
ha rá ma időt szakítasz, ha
kedved úgy telik, én várlak
akkor is idehaza, túlóra
túlóra hátán, izzadtságszagú
kifogás, a terem persze nyitva
volt, a pólód is kimosom,
hogyne, az inged külön, ne
menjen tönkre, harminc fokon,
kényes anyag, nem, előtte nem
szagolom meg, elillant-e már,
menj csak, menj – és el ne
feledd, a külső zsebedbe tettem
a magamból kitépett,
pulzáló darabot.